DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A szabaddemokraták nevében is csatlakozhatom ahhoz, amit Dávid Ibolya mondott, hiszen az egész ország készül 1848 150. évfordulójának megünneplésére. Valóban úgy gondoljuk, hogy nemzeti hagyományaink közül 1848 az egyik legdicsõbb fejezet, amely megteremtette azoknak az eszméknek az alapjait, elõképeit, amelyeket nekünk hivatásunk, kötelességünk most megvalósítani. Ez a magyar polgárosodás ünnepe, a magyar függetlenség ünnepe, a magyar demokratizálódás ünnepe és nagy elõzménye is. Idáig tehát teljes mértékben egyet tudunk érteni.
Azt is elmondhatjuk, hogy 1848 és március 15-e az elmúlt csaknem másfél évszázadban mindvégig a tiltakozás ünnepe is volt minden olyan társadalmi rendszerrel szemben, amely nem biztosította állampolgárainak a szabadságot, az egyenlõséget, azokat a jogokat, amelyekért '48 síkra szállt. Így volt ez 1918 elõtt, így volt a két világháború között is, és így volt 1945 után is. Sokan vagyunk ebben a teremben, akik rendszeresen részt vettünk az akkor alternatív tiltakozó gyûléseken. Tehát ezért is fontos számunkra.
Fontos az is, hogy mindezt megünnepelhessék Erdélyben is. De szeretnék emlékeztetni arra, amit Eörsi Mátyás külügyi államtitkár az elõbb már elmondott, hogy soha ilyen kedvezõ körülmények nem voltak arra, hogy megünnepelhessük. Ciorbea miniszterelnök úr március 15-én részben magyar nyelvû szózatot intézett Románia állampolgáraihoz a televízión keresztül, amelyben 1848. március 15-ét közös nemzeti ünnepnek tekintette.
Utalt az államtitkár úr arra, hogy Aradon közösen fog koszorúzni a két honvédelmi miniszter. Szeretnék egyébként emlékeztetni arra, hogy a magyar kormány minden alkalommal részt vett az aradi megemlékezésen; én magam is mondtam a magyar kormány nevében emlékezõ beszédet. A különbség az volt, hogy akkor román partnereinket ehhez megnyerni nem lehetett.
Ma új helyzet van, ez az új helyzet részben az alapszerzõdés következménye, részben pedig azoknak a kitartó erõfeszítéseknek a következménye, amelyeket a magyar kormány az elmúlt három évben folytatott, s amelynek egy fontos, kiemelkedõ eseménye a mai nappal záruló magyar köztársasági elnöki vizit.
Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Úgy gondolom tehát, hogy helyesek voltak azok a gondolatok, amelyeket Dávid Ibolya fölvetett, de helyes azt is hozzátenni, hogy ezek megvalósulóban vannak.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)