DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az alkotmánymódosítására benyújtott törvényjavaslat érdemi tárgyalását megelõzõen az SZDSZ- képviselõcsoport nevében is szólnom kell azokról a vitákról, amelyek a benyújtás körülményei kapcsán már eddig is megjelentek a plénumon, nevezetesen az alkotmányügyi bizottság kisebbségi elõadójának szavaiban.
Szeretném rögzíteni, hogy ezek a nyilatkozatok, amelyek a nyilvánosság elõtt is megjelennek, bizonyos értelemben félrevezetõ nyilatkozatok, amikor arról szólnak a tudósítások, hogy megszûnt az alkotmányozási megállapodás. Szeretném rögzíteni, hogy az SZDSZ a maga részérõl változatlanul tartja magát az alkotmányozási megállapodáshoz, mint ahogy jelek szerint valamennyi párt tartja magát, hiszen az elmúlt napokban is és a holnap délelõtt folyamán is folytatódik az alkotmány-elõkészítõ munka. Tehát az a politikai megállapodás, amely 1995-ben hat parlamenti párt között létrejött, és amely megállapodás a demokrácia elveit bizonyos tekintetben félretéve biztosította azt, hogy az akkor 209 tagú MSZP-frakcióval azonos súllyal vegyen részt a magyar alkotmány megalkotásában a 21 tagú KDNP-frakció is vagy az azóta 19 tagú MDF-frakció, ez a megállapodás él, ez a megállapodás hatályban van, ezen megállapodás alapján folytatódik az új alkotmány kidolgozásának folyamata.
(10.20)
Az SZDSZ álláspontja szerint azonban a megállapodáshoz kapcsolt politikai megegyezés, amely az alkotmány módosításra vonatkozott - a megállapodásnak ez a része -, hatályát veszítette 1996. december 17- én. Hogy a kormánypártok ezt a lépést, a december 17-ei szavazást így értékelték, annak az Országgyûlés december 17-ei jegyzõkönyveiben utána lehet keresni a 29 110. oszlopban az SZDSZ-frakció szavazatát indokló felszólalásban, illetõleg a 29 114. oszlopban Bihari Mihály képviselõ úrnak az MSZP szavazatait indokló hozzászólásában.
Miért tekintjük úgy, hogy ez a megállapodás hatályát veszítette? Azért, mert a magunk részérõl nem tudunk elképzelni olyan fajta politikai megállapodást, olyan fajta szerzõdést, amely szerzõdés az egyik szerzõdõ fél számára pusztán kötelezettségeket határoz meg, nevezetesen: a kormánypártok számára kötelesség elfogadni minden olyan javaslatot, minden olyan törekvést, amit az ellenzék jónak tart; ezzel szemben a másik szerzõdõ fél, nevezetesen az ellenzék számára pusztán jogosultságokat fogalmaz meg, hogy joguk van nem megszavazni azt a megállapodást, amit öt párt együtt hozott létre.
Ilyenfajta megállapodás az SZDSZ számára elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan az, hogy csak a kormánypártoknak vannak kötelességeik, az ellenzéknek semmifajta kötelessége nincs, és errõl az alapról bármi számon kérhetõ lenne.
Szeretnék emlékeztetni arra is, hogy a december 17-ei megállapodással ellentétes szavazás után a kormánypártok változatlanul fontosnak tartották, hogy az új alkotmány széles konszenzussal jöjjön létre, amit a mai napig is fontosnak tartunk. Ennek érdekében erõfeszítéseket is tettünk. Január óta folyamatosan mûködik az alkotmány-elõkészítõ bizottság és folyamatosan zajlik a szövegezés - ez a szövegezés lassan halad. Megállapítható, hogy a ciklus végéig legfeljebb elérhetünk egy olyan szöveghez, amit az Országgyûlés kétharmados többséggel elfogad. De ebben a ciklusban már szinte bizonyos, hogy új alkotmány népszavazással történõ elfogadására nem kerülhet sor. Ezért vált szükségessé azoknak a kérdéseknek a rendezése, amely kérdéseket valamennyien az új alkotmányban szerettünk volna rendezni. Sajnos ez az új alkotmány, még egyszer mondom, a kormánypártok szándékai ellenére nem jöhet létre ebben a ciklusban.
Ezek után, tisztelt Ház, tisztelt hölgyeim és uraim, szeretnék kitérni arra, hogy mirõl is szól ez a mostani alkotmánymódosító csomag, hiszen errõl nagyon kevés szó esett a nyilvánosság elõtt, nagyon kevesen említették, hogy mi is van ebben az elõterjesztésben, aminek a vitáját az Országgyûlés az elmúlt héten megkezdte.
Öt pontban javasolja módosítani az alkotmánymódosító koncepció a hatályos alkotmányt. Ez az öt pont kivétel nélkül olyan pont, amelynek politikai relevanciája a politikai pártok eszméi közötti összeütközés szempontjából tulajdonképpen nincsen. Ezek alapvetõen - egy pont kivételével talán, erre majd még visszatérek - technikai jellegû módosító indítványok, és olyan módosító indítványok, amely módosítások a kormánypártok véleménye szerint, sõt egyes pontokon az ellenzéki pártok véleménye szerint is nélkülözhetetlen módosítások.
Az 1. pont öt ilyen pontot, kérdést tartalmaz. Az elsõ az összeférhetetlenség kérdése. Az összeférhetetlenségi törvény vitája kapcsán teljes egyetértés volt valamennyi politikai megszólaló között, hogy lehetetlen állapot az, hogy a mandátum elvesztését eredményezõ összeférhetetlenség kimondása - a hatályos alkotmány szerint - a jelen lévõ képviselõk egyszerû többségének a szavazatával történik, míg az ennél enyhébb következményekkel járó mentelmi jog felfüggesztése a képviselõk kétharmadának szavazatával történik. Egyetlen képviselõ sincs ebben a Házban, aki joggal vitathatná, hogy ezen a ponton az alkotmányunk ellentmondást tartalmaz. Eddig az összeférhetetlenségi törvény hiánya miatt összeférhetetlenségi esetekre nem kellett számítani, tehát így az elmúlt években nem okozott gyakorlati problémát ez az alkotmányos ellentmondás. De mióta megvan az összeférhetetlenségi törvény, számítani lehet arra, hogy az összeférhetetlenség kimondására sor kerülhet. Ebben az esetben meg kell elõzni a konfliktust, az alkotmányt módosítani kell. Megítélésem szerint meglepõ lenne, ha ebben a pontban nem lenne hétpárti egyetértés.
A 2. pont a népszavazással kapcsolatos rendelkezések módosítása, az elõterjesztés 3-4. §-ában. A népszavazási törvény ügyének rendezetlensége 1993. január 22-e óta az alkotmányos mulasztás terhével terheli a magyar törvényhozást, hiszen az Alkotmánybíróság 2/1993. számú döntésében kimondta, hogy a népszavazási törvény még az 1989-es alkotmánymódosítás elõtt született, a népszavazási törvény nincs összhangban a hatályos magyar alkotmánnyal, ennek az összhangnak a hiányát fel kell oldani. Ezért a kormányzat alkotmánymódosításra tesz javaslatot, és ezt az SZDSZ támogatja.
Azért támogatjuk ezt a javaslatot, mert az a javaslat, amit a módosítócsomag tartalmaz, egy hatpárti egyeztetés folytán létrejött javaslat volt, hiszen az alkotmány-elõkészítõ bizottság ennek a kérdésnek a rendezésére kiküldött egy albizottságot. Az albizottság megállapodott abban, amit itt rögzít is a törvény, nevezetesen, hogy módosítani kell a hatályos népszavazási törvénynek a népszavazás fajtáira vonatkozó elõírásait; a jogosultakra vonatkozó elõírásokat pontosítani kell; pontosítani kell a tiltott népszavazási tárgyakra vonatkozó listát; és meg kell határozni az eredményességi feltételeket, hiszen a magyar népszavazási törvény nemzetközi szakértõk véleménye szerint is ellentmondásos. Rendkívül könnyû elindítani egy népszavazási folyamatot, de rendkívül nehéz sikeres népszavazást tartani. Ezért van az, hogy 1989 óta, mióta a népszavazási törvény létezik, mindössze egy sikeres és eredményes népszavazásra került sor.
A hatpárti tárgyalás abban is egyetértett egy évvel ezelõtt, hogy kívánatos lenne ezeket a kérdéseket az alkotmányban rendezni, de mivel akkor még remény volt arra, hogy az új alkotmány elkészül még a ciklus befejezése elõtt, ezért a hatpárti egyeztetés nem tett javaslatot az alkotmány módosítására. Ugyanakkor azt hiszem, senki nem vitatkozhat azon, hogy ezeknek a kérdéseknek, tehát például annak, hogy mely esetekben nem kerülhet sor népszavazásra, az alkotmányban van a helye. A nemzetközi gyakorlatnak megfelelõ korrekt megoldás, ha a népszavazás kizárásáról nem a népszavazási törvény, hanem maga az alkotmány rendelkezik.
A 3. kérdéskör, amire csak nagyon röviden utalok, a miniszterelnök, illetõleg a miniszterek megbízatásának megszûnésével kapcsolatos alkotmányos rendelkezések hiányának pótlása. Jelen pillanatban a hatályos alkotmány ezekrõl a kérdésekrõl nem szól; nem szól az ügyvezetõ miniszterelnök jogkörérõl. Ez ezeket a pontokat beilleszti - még egyszer mondom: technikai módosítás.
Szeretnék majd kitérni arra, hogy voltak olyan javaslatok, amelyek ezen túlmenõen is szerették volna a miniszterelnök és a kormány közötti hatáskör elosztását rendezni, de az elõzetes tárgyalások során egyes pártok ezt támogatták, más pártok ellenezték. Mivel a kérdésben érdemi vita alakult ki, ezért a kormány eltekintett a vitát gerjesztõ pontok beiktatásától.
A 4. kérdéscsomag az igazságszolgáltatási reformhoz kapcsolódó alkotmánymódosítás.
(10.30)
Ebben a körben három elemre szeretném felhívni a figyelmet: az elsõ elem bizonyos igazságszolgáltatási elveknek a módosítása. A hatályos alkotmányból az következne, hogy ma a Magyar Köztársaságban alkotmányellenes igazságszolgáltatási gyakorlat folyik, hiszen a hatályos alkotmány kimondja fõ szabályként, hogy az igazságszolgáltatás, a bíróságok tevékenysége keretében társasbíráskodás és népi ülnökök részvételével zajló bíráskodás zajlik. Ha a kormány azt szerette volna elérni, hogy a gyakorlatot összhangba hozza a hatályos alkotmánnyal, ebben a pillanatban az igazságszolgáltatás hihetetlen lelassulásával kellene számolni, hiszen ezeknek a tanácsoknak, illetõleg a népi ülnököknek a felállítása, az ilyen körben történõ ítélkezés lehetetlenné válik.
Már az 1990-es évek eleje óta a polgári ügyeknek közel kétharmadában egyesbíró jár el, és '95 óta a büntetõügyek többségében is egyesbíró jár el. Megint szeretném hangsúlyozni: összhangban a nemzetközi trendekkel, a nemzetközi gyakorlattal, összhangban a társadalmi elvárásokkal is, anakronizmus lenne az alkotmányellenes állapot fenntartása. Ebben a körben a kormány azt javasolja, az elvet úgy módosítsuk, hogy megmarad a társasbíráskodás, a népi ülnökök részvételének szabálya, de ez nem fõ szabályként jelentkezik, hanem lehetõség van a tényleges gyakorlatnak megfelelõ igazságszolgáltatás mûködtetésére.
A további két kérdés, ami az igazságszolgáltatást érinti: a négyszintû igazságszolgáltatás bevezetése. Szeretném jelezni, hogy ennek a négyszintû igazságszolgáltatásnak a bevezetése az ellenzéki pártok többségének választási programjában is szerepel, tartalmilag ebben nincs vita. Az alkotmány-elõkészítés keretében is egyetértettünk abban, hogy a négyszintû igazságszolgáltatást be kell vezetni, pusztán nem tudtuk eldönteni, hogyan nevezzük ezt a negyedik, beiktatandó szintet. Ezért született az a megállapodás, hogy az alkotmány elveiben rögzített, ötpárti egyetértéssel és kétharmados többséggel megszavazott módon már az alkotmány elvei is tartalmazzák azt a szöveget, hogy négyszintû bíróság lehet - nem ugyanolyan módon, ahogy ezt a mostani elõterjesztés tartalmazza. A kormány felajánlotta, hogyha ez az oka az ellenzék kifogásainak, ezen a ponton kompromisszumra kész: tehát kész az alkotmány elveiben már elfogadott szöveget beiktatni, az új alkotmány szövegébõl áttenni a hatályos alkotmány szövegébe, azt a szöveget, amit az ellenzék már támogatott.
Ugyanígy kompromisszumra kész a kormányzat az országos igazságszolgáltatási tanács ügyében, amely intézményrõl a csütörtöki vitanapon nyilvánvalóan hosszú vitát fogunk folytatni. Az országos igazságszolgáltatási tanács intézményét az SZDSZ már 1988-ban a programjában megfogalmazta. Ez az igazságszolgáltatási tanács az igazságszolgáltatás bírói közremûködõinek legfõbb fórumává válna, tulajdonképpen a bírói hatalom csúcsát jelenítené meg. Szeretnék emlékeztetni itt arra, hogy a tavalyi évben, amikor a Legfelsõbb Bíróság elnökének az újraválasztása történt itt az Országgyûlésben, talán emlékeznek arra a sajnálatos eseményre, hogy elsõ fordulóban Solt Pál elnök úr nem kapta meg a kellõ számú szavazatot. Utána többen próbáltunk tájékozódni, mi volt ennek az oka, és olyan véleményeket hallottunk, hogy egyes képviselõk azért nem támogatták Solt Pál újraválasztását, mert úgy ítélték meg, hogy túl lassú az igazságszolgáltatás.
Még a Magyar Országgyûlés képviselõinek sincs fogalmuk arról, a Legfelsõbb Bíróság elnökének semmi köze nincs ahhoz, hogy a helyi vagy a megyei bíróságokon hogyan folyik az igazságszolgáltatás, mert a Legfelsõbb Bíróság elnöke - szemben, úgy tûnik, még az ebben a Házban is élõ félreértésekkel - nem a bírósági szervezetnek a feje, pusztán a bírósági szervezet egy részének, a Legfelsõbb Bíróságnak a vezetõje, és pusztán a Legfelsõbb Bíróságért felelõs áttételes módon.
(A jegyzõi székeket Dr. Kiss Róbert és Póda Jenõ foglalják el.)
Jelenleg a magyar igazságszolgáltatásért felelõs szervezet nem létezik, így az igazságszolgáltatás, különösen a bíróságok, megítélésem szerint 1990 óta a senki földjére kerültek. Amikor a kormányzat meglévõ jogosítványaival élni kívánt 1993-ban, majd 1997- ben is, a bírósági vezetõk kinevezésével kapcsolatban, mind a két esetben botrányok voltak ebbõl: egyik esetben nagyobb, mint a másik esetben. Én most ebbe a vitába nem akarok belemenni, nem akarom megjelölni, hogy szerintem mikor volt a nagyobb vita - ezt a tisztelt képviselõtársaimra bízom. De az is elõrevetíthetõ, hogy ez a vita, amikor lejárnak a mostani kinevezések, újra elõ fog fordulni, hiszen a jelenlegi konstrukció az igazságügy-miniszternek egyetértési jogot ad; márpedig ha a miniszter ténylegesen akarja gyakorolni a jogát, akkor szembekerülhet az önkormányzatokkal, és akkor ebbõl politikai vita van. Ha a miniszter nem akarja gyakorolni ezt a jogát, akkor minek van ez a jog?
Ezért javasolja a kormányzat - egyetértésben a Magyar Bírói Egyesület 1993-as reformcsomagjával -, hogy az igazságszolgáltatás csúcsán - Olaszországhoz, Spanyolországhoz, Portugáliához és Franciaországhoz hasonlóan - egy választott igazságszolgáltatási szerv lljon - olyan szervezet, amely alapvetõen a bírák által megválasztott szervezet lenne.
Végezetül, ötödik pontként, technikai módosításként: az alkotmánymódosítás a hatályos alkotmány szövegét az 1951-es genfi menekültügyi konvencióval hozza összhangba, ezek a témák vannak benne a módosító csomagban. Szeretném hangsúlyozni, hogy az országos igazságszolgáltatási tanács volt egy vitatéma, amit az MDF és a KDNP ellenzett az alkotmánykoncepció vitájában. Mi ebben a kérdésben is kompromisszumkészek voltunk, annak ellenére, hogy ez az igazságszolgáltatási tanács az MSZP, az SZDSZ, a Fidesz és más pártok programjában is megjelent, támogatásra talált - és a szakma által is támogatott kompromisszumra készek vagyunk.
Ha az ellenzék úgy ítéli meg, hogy ha ez nincs benne a szövegben, akkor megszavazza az alkotmánymódosítást, akkor készek vagyunk a bírósági szervezeti törvényben rendezni ezt a vitát.
Nem került bele az alkotmánymódosításba több olyan pont, ami az eredeti elõterjesztésben benne volt. Erre azért szeretnék utalni, mert egyesek arra hivatkoztak, hogy nem volt érdemi tárgyalás. Ha ez igaz lenne, akkor ezek a pontok mind benne lennének az elõterjesztésben. Az eredeti elõterjesztés tartalmazott egy pontot a Legfelsõbb Bíróság és az Alkotmánybíróság közötti szerepelosztásra, nevezetesen: kizárta volna, hogy az Alkotmánybíróság felülbírálja a Legfelsõbb Bíróság úgynevezett jogegységi határozatát. Errõl a pontról vita folyt; az elõterjesztõk a vita nyomán visszavonták az elõterjesztésüket.
Ugyancsak vita volt a választások idõpontjának alkotmányban való rögzítésérõl; voltak, akik azt mondták, helyes hogy ez az alkotmányban legyen; voltak, akik azt mondták: nem kellene az alkotmányban; voltak, akik azt mondták: az alkotmányban kellene, de nem jó az idõpont; mások, ahogy említettem, azt mondták: jó ez az idõpont, csak nem az alkotmányban. Ennek a vitának az elkerülése végett a kormány visszavonta az erre irányuló elõterjesztését.
Ugyanígy visszavonta - már utaltam rá - a miniszterelnök és a kormány tagjai közötti súlypontelosztást megváltoztató, tehát érdemében a hatalom kérdését érintõ elõterjesztését.
Végül visszavonta a kormány, illetõleg módosított formában terjesztette be a jogorvoslati jogosultsággal kapcsolatos elõterjesztést. Az eredeti elõterjesztés úgy szólt, hogy a jogorvoslati jogosultságot törvény korlátozhatja; a végleges elõterjesztés úgy szól, hogy ezt kétharmados törvény korlátozhatja, ami nyilvánvaló garancia.
Tisztelt Ház, Tisztelt Képviselõtársaim! Összefoglalva: az elõterjesztés technikai jellegû elõterjesztés; nem bontja meg az alkotmány mostani intézményi szerkezetét, nem formálja át alapvetõen a hatályos alkotmányt, csak technikai módosításokat tartalmaz. Ezek a módosítások szükségesek, ezért az SZDSZ támogatja a módosítást. Köszönöm szépen, elnök asszony, a türelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)