DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Nagyon röviden szeretném összefoglalni azokat az indokokat, amelyek sem politikai, sem közjogi, sem pedig szakmai értelemben nem teszik lehetõvé a Magyar Demokrata Fórum képviselõcsoportja számára azt, hogy ezt a módosítást bármilyen egyéb módosítással korrigálható módon megszavazzák.
Tisztelt Országgyûlés! Ne legyenek kétségeik! Nem az a helyzet, amit Csákabonyi képviselõtársam mondott, mert nemigen lesz kibontakozás az ellenzék és a kormánypártok között ebben a kérdésben. Hogy miért nem, ezt már sokan elmondták. Nem akarok ismételni; sok újat nem lehet ehhez hozzátenni. Egész egyszerûen politikailag nincsenek meg a feltételei!
Ahányan beszélnek a kormánypártok részérõl - beleértve a minisztert, az államtitkárt, a vezérszónokokat -, annyifélét mondanak a megállapodás fennállásáról, illetõleg fenn nem állásáról, részleges felmondásáról, részleges érvényességérõl. Egy biztos, tisztelt Országgyûlés: írásbeli megállapodás született a pártok között a magyar jogrendszerben, politikai értelemben a magyar közjogban. Írásbeli megállapodást akkor kell nem érvényesnek tekinteni, ha felmondják. Várjuk az aláírók részérõl - akik úgy érzik, hogy felmondásra vagy részlegesen felmondásra került -, hogy írják le, és ne az újságokon keresztül üzengessenek, és magánvéleményeket és egyéb ellenvéleményt nem tûrõ hangon kinyilvánított álláspontokat hangoztassanak.
Nos, ha hinni lehet a szabaddemokraták szónokának iménti szavait - miszerint nincs felmondva az alkotmányozási moratórium -, akkor mirõl van szó? Miért nem úgy terjeszti elõ a kormány - amely egyébként nem is részese ennek a megállapodásnak - az alkotmány hatályos megváltoztatására vonatkozó indítványt, ahogyan a megállapodás tartalmazza? Azért nem, mert a hét párt közül mindössze két párt egyetértését élvezi; de azt sem tudjuk, hogy milyen mértékben, mert nem egészen egyformák az álláspontok.
Természetesen ebben az esetben felmerül a kérdés, hogy valóban technikai változtatásról van-e szó. Valaki ezt a teljesen szerencsétlen megfogalmazást meglehetõsen karikírozta. Hogyan lehet technikainak nevezni azt az alkotmánymódosítást, amely mindössze az igazságszolgáltatás szervezeti rendszerét, az igazságszolgáltatás irányítását, a miniszterelnök jogállását, az ügyvezetõ kormány jogállását és a népszavazással kapcsolatos fõ szabályokat rendezi? Ha ez technikai, akkor mi az érdemi? Egyáltalán van-e technikai alkotmánymódosítás? Ha egy vesszõhiba van benne - ezt el tudom képzelni - a kihirdetéskor, azt korrigálni kell. De, hogy úgy mondjam, ez lebecsülése az itt ülõ jogászoknak, és saját magával szemben is bizonyos mércét alul múló megállapítás az, ha Hack Péter képviselõtársam ezt a módosítást technikainak jelenti ki.
Talán azzal próbálta megindokolni, hogy ez tulajdonképpen nem az a fajta alkotmánymódosítás, amely olyan nagy konszenzust követelne meg. Néhány apróságról van szó, ettõl még folyhat az alkotmányozás, és ez azzal nem is ellentétes. Rá fogok mutatni arra, hogy sok ponton kifejezetten szövegszerûen ellentétes az elfogadott és nagy többséggel megszavazott alkotmánykoncepcióval közjogilag. Az a véleményünk, hogy ez a módosítás azért elfogadhatatlan - túl a politikai szempontokon és a már elmondottakon kívül -, mert nem áll összhangban, sõt ellentétben áll azon koncepció rendelkezéseivel, amelyet 1996 decemberében nagy többséggel elfogadott a Magyar Köztársaság Országgyûlése.
Miért beszélgetünk akkor itt alkotmányozásról, ha a kormány annyi fáradságot sem vesz, hogy például elolvassa a miniszterelnökre és miniszterelnök-helyettesre vonatkozó koncepciót? Benne van az elfogadott koncepcióban, éppen a Szocialista Párt nagy támogatásával - az MDF indítványára -, hogy a kormány az új alkotmány elõírása szerint miniszterekbõl, miniszterelnök-helyettesbõl és miniszterelnökbõl fog állni. Ebben az új törvényben önök láttak ilyen fogalmat? Én nem láttam, pedig gondosan elolvastam. Ebben a módosításban sem látok ilyet, pedig ezt is gondosan elolvastam. Úgy látszik, a minisztériumokban nem olvassák el az alkotmány koncepcióját, és nem tartják magukra nézve kötelezõnek. Ezt is lehet csinálni, de akkor ne igényeljék azt, hogy az ellenzéki pártok ne mutassanak rá, és valamilyen élet által diktált követelmények alapján sürgõsen elfogadjanak valamit, amivel nem értenek egyet. Szakmai értelemben alulmúlhatatlan - azt kell mondanom -, a kormány hároméves mûködésének negatív rekordját fogja döntögetni ez az alkotmánymódosítás.
Többen elmondtuk, és a továbbiakban is el fogjuk mondani: szövegezésében, súlyozásában, arányaiban, a szükséges és szükségtelen dolgok keveredésében teljes mértékben konfúz. Egyébként önmagában az alkotmánymódosítás mûfaja is egy konfúzió, hiszen egymással össze nem illõ, egymástól teljesen eltérõ súlyú dolgokat kíván szabályozni.
Amivel egyetértünk, arról sietek biztosítani a tisztelt kormánypárti többséget és államtitkár urat, aki nagyon mosolyogva - nyilván mulatságos dolgokat mondok - kíséri figyelemmel a szavaimat. Nos, egyetértünk azzal - államtitkár úr, azt nem tudták elrontani, ami az összeférhetetlenséggel kapcsolatos szabályokat illeti -, hogy ezentúl ne az Országgyûlés többsége, hanem minõsített többség
llapítsa meg. Ezt kár tovább ragozni. Örültünk, hogy Bihari Mihály vezérszónokként errõl öt-hat percig tudott beszélni. Ebben nincsen nézetkülönbség. Ha csak errõl kellene szavazni, tisztelt Országgyûlés, a Magyar Demokrata Fórum is az igen gombot fogja megnyomni. Örülnénk... - ha a kormány egy sikert kívánna magának, ezt kiemelnék ebbõl a csomagból, és ezt külön megszavaztatnák; ezt akkor már ma délután meg lehetne szavazni.
Ami a többit illeti, köszönõviszonyban nincs a népszavazással kapcsolatos elõterjesztett rész azzal, amiben egy egyeztetés lefolyt. Államtitkár úr, igaz az, hogy egy albizottság, egy különbizottság, egy elkülönített tárgyaló csapat az alkotmányozás kapcsán volt kijelölve arra, hogy beszélje meg: mit kell tenni a népszavazási kérdéskörben az Alkotmánybíróság hosszú idõ óta alkotmányellenesnek ítélt döntését és az elvárások és az élet által felvetett problémák megoldását illetõen.
Az is igaz: ez a bizottság abban állapodott meg, hogy a létszámot kell megvizsgálni - nyilván nem lejjebb, hanem feljebb emelni -, a kezdeményezésre jogosultak körét, egy másik elemet, az aláírásgyûjtésre alkalmas idõtartam kérdését - ebben ez egyáltalán nem szerepel -, továbbá általában azokat a köröket, amelyekben a népszavazás nem kompetens, tehát ami tilos tárgynak minõsül. Nos, ennél több nem történt, tisztelt Országgyûlés! Ezekben nem történt megállapodás. Hogy egy példát mondjak: az MSZP például 500 ezerre kívánta emelni a népszavazásra vonatkozó aláírások számát. Most a miniszter úr 200 ezer aláírást látott megállapodás szerintinek.
Szeretném megkérdezni, hogy hol, milyen jegyzõkönyv tartalmazza például ezt a megállapodást. Hol, melyik jegyzõkönyv tartalmazza azt a megállapodást, hogy a kormánynak is, a köztársasági elnöknek is, bizonyos létszámú képviselõnek is joguk van népszavazást kezdeményezni? Igaza van annak, aki azt mondja, hogy népszavazás a közvetlen demokrácia szinte egyetlen intézménye - a választójogon kívül - az alkotmányban. Az elõterjesztõ hogyan képzeli el, hogy a köztársasági elnöknek is népszavazási kezdeményezési joga legyen? Láttuk, mi történt Szlovákiában, amikor több hatalmi centrum alakult ki, milyen képtelen helyzetek állhatnak elõ. Nem volt ilyen megállapodás a legcsekélyebb mértékben sem abban a körben, hogy ezek az intézmények, ezek a közjogi tényezõk jogosultak népszavazást kezdeményezni.
(12.30)
Abban sem volt korrekt, precíz megállapodás, hogy milyen témákat illetõen legyen tilos népszavazást tartani. Tehát ez nem egyéb csúsztatásnál, amikor itt olyan hivatkozások történnek, hogy hát ezt megtárgyaltuk, nem tudom, kinek mi a kifogása, az ellenzék miért akadékoskodik.
Ugyancsak semmiféle, a téma fontosságát és szabályozandóságát illetõen túlmenõ egyetértés nem volt a miniszterelnök, illetõleg a kormány és a miniszterek tekintetében az Alkotmánybíróság határidõhöz kötött döntését követõen. Abban értettünk egyet - és Isépy Tamás is csak erre gondolhatott, és nem lenne szabad, hogy Csákabonyi képviselõtársam félreértse a szavait, remélem, nem ez történt az imént -, hogy ezt igen, ezt szabályozni kell, hiszen június 15-e után, ha tetszik, ha nem, megszûnik a jogi szabályozottság a miniszterelnök és a miniszter tekintetében - de nem így, tisztelt képviselõtársaim! Nem ilyen alulmúlhatatlan és elfogadhatatlan szinten!
A múlt héten megindult ennek a törvénynek a vitája. Talán még mindenki emlékszik, hogy például az SZDSZ is elfogadhatatlannak tartotta ennek a törvénynek az elõterjesztett változatában való megszavazását. Kíváncsian várjuk majd, hogy a kétharmadosságot igénylõ törvényjavaslatot vajon kik fogják akkor megszavazni, és akkor min fog alapulni az alkotmánymódosítás, ami még nagyobb többséget tételez fel. Csak nem képzelik, államtitkár úr, hogy azokat a szabályozási formákat, amelyek például az ügyvezetõ kormánnyal kapcsolatban azt a helyzetet teremtenék meg, hogy adott esetben akár fél évig vagy még tovább is az ügyvezetõ kormány, annak elnöke ne legyen jogosult miniszter kinevezésére elõterjesztést tenni vagy kormányrendeletet alkotni, hogy azt józan ésszel el lehet fogadni? Legalábbis ez számunkra elfogadhatatlan! Nagyon jól tudják, tisztelt képviselõtársaim, hogy hónapokat vehet igénybe egy választást követõen egy új kormány megalakítására vonatkozó tárgyalási sorozat. Az is elõfordulhat, és egyáltalán nem lehet kizárni, hogy nem sikerül ilyen tárgyalásokat eredményesen lefolytatni és újabb választást kell tartani, hiszen erre is van az alkotmányban szabályozás. Ebben az esetben öt-hat-nyolc miniszter távozhat a posztjáról, és a kormány képtelenné válik az ország irányítására. Remélem, nem ez volt az elõterjesztõ szándéka, hogy egy ilyen lehetõséget belerajzoljon a jelenleg hatályos alkotmányba - ez szakmailag és közjogilag elfogadhatatlan.
Az is elfogadhatatlan, tisztelt Országgyûlés, hogy a magyar jogban nem létezõ kategóriákat építsünk be az alkotmányba, ilyen például a választójog elvesztése. Mikor veszíti el Magyarországon valaki a választójogot? Ha nekem valaki megmutatja azt a törvényt, ami a választójog elvesztését szabályozza, akkor én egy fogadás alkalmával nagyobb összeget fizetnék neki. A választójogot nem lehet elveszíteni, csak megszerezni. A választójog gyakorlását idõlegesen fel lehet függeszteni, a bíróság felfüggesztheti, ha a közügyektõl eltiltja; eleve nem gyakorolja a választójogot az, akit mondjuk, gondnokság alá helyeznek. Kérdéses egyébként, hogy az állampolgárság elvesztése esetén most akkor melyik választójogról van szó, hiszen a helyhatósági választásokon részt vesz a nem magyar állampolgár is, aki itt tartózkodik...
Szóval szebben, jobban kellene a fogalmakat meghatározni, államtitkár úr, ha már alkotmánymódosításról van szó, még ha mi nem is fogjuk elfogadni. Azt, ha szemérmesek voltak, elfogadom, nem akarták beleírni, hogy ha a miniszter vagy a miniszterelnök közügyektõl való eltiltás alá esik, akkor ennek a megbízatásnak már tovább nem tud eleget tenni. De én azt hiszem, nem is fontos ilyeneket beleírni. Ugye, valóban mulatságos ez, hiszen a bizalmi alapon történõ kormányzati felelõsség, miniszterelnöki felelõsség nyilvánvalóan a dolgot fölöslegesen szabályozandóvá teszi, hiszen az a miniszterelnök, akit öt évnél súlyosabb szabadságvesztésre elítél a bíróság és a közügyek gyakorlásától eltilt, úgy gondolom, ha másnap bejön ide a parlamentbe, akkor egy bizalmatlansági indítvánnyal fog találkozni. Ezért nem kell oda beleírni azt, ami amúgy sem lehetséges, hogy a választójog elvesztésével megszûnik a tisztsége; ez vonatkozik a miniszterre is.
Én azt hiszem, hogy az ilyen típusú alkotmányátírásokat a kapkodás, a sietség, a megfelelõ konszenzusra törekvõ valódi tárgyalási készség hiánya jellemezheti csak. Ha önök tényleg komolyan vették volna azt az alibi egyeztetést, ahol valóban kétszer megjelentünk és átadtunk iratokat egymásnak, akkor ezeket meg lehetett volna tárgyalni, és itt nem kellene errõl beszélni, és tényleg a közvélemény elõtt a kormány elõterjesztését nem minõsítve, de mégis azt a látszatot kelteni, ami távol áll tõlem, hogy bizony gyenge színvonalúak ezek a dolgok, az alkotmánymódosítás szintjét messze el nem érik.
Tisztelt Országgyûlés! Nagyon sokat fogunk itt beszélni holnapután és a következõ ülésnapokon az igazságszolgáltatás reformjáról. Én itt most nem akarok rátérni arra, hogy miért nem értünk egyet jelenleg a négyszintû bíráskodás bevezetésével, miért nincsenek ennek meg a feltételei. Nem igaz az, amit itt valaki mondott, hogy valamennyi párt programja ezt tartalmazta. Nem hiszem, hogy ezt itt most meg kellene vitatni, de annyit mindenképpen szeretnék kiemelni, hogy súlyosan alkotmánysértõ az az alkotmánymódosítás, ami a fellebbezési, a jogorvoslati joggal kapcsolatban most leírásra került.
Tegnap este a Pp. nyilvánosságot sajnos nélkülözõ vitájában volt szerencsém elmondani, engedjék meg, hogy most a televízió nyilvánossága elõtt még egyszer megismételjem: nem lehet egyetérteni azzal, hogy alkotmányos az, hogy ha odaírjuk, hogy nem lehet fellebbezni. Ettõl ez még nem válik alkotmányossá, tisztelt államtitkár úr, ez sérti a jogállam lényegét, ez sért mindenféle nemzetközi elvárást! Kíváncsian várom majd, hogy ha ne adj' isten! megvalósul ez az alkotmánymódosítás, ki lesz az elsõ, aki ezt az illetékes fórumon meg akarja mérettetni. Hogyan gondolja azt a Szabad Demokraták Szövetségének vezérszónoka, hogy ez a szöveg már megfelel az õ elvárásaiknak, amikor a kezemben tartom azt a módosító indítványt, amely aláhúzottan azt tartalmazta, hogy legalább garantálja a kétfokú jogorvoslatot? Ebben pedig pontosan az ellenkezõje van benne! A módosítás azt írja elõ, hogy ha az ésszerûség azt diktálja, ne legyen jogorvoslat, ne legyen fellebbezés.
Tisztelt Országgyûlés! Soha nem lehet egy jogállamban ilyen alkotmánymódosításhoz hozzájárulni! Ezért az egy pontért az egészet össze kellene tépni, és nem hetekig vitatkozni rajta! Ha ilyen elõterjesztések születhetnek 1997-ben a Magyar Köztársaság kormányától, ami a jogorvoslat ilyen durva alkotmányba írandó korlátozását jelenti, úgy gondolom, hogy a kormánypártok képviselõi is lelkiismeretükkel nem összeegyeztethetõ döntésre kényszerülnek. Én nagyon bízom benne, hogy ezt, mielõtt még nagyobb baj lenne, visszavonja a kormány, legalább ezt a részét.
Meg lehet sok mindent oldani. Meg lehet a közigazgatási bíráskodást úgy oldani, hogy felállítjuk a közigazgatási bíróságokat; meg lehet a szabálysértések felülbírálatát is úgy oldani, hogy a bíróság revízió alá vegye, és ezeket el kell különíteni a büntetõeljárástól és a polgári perrendtartástól. Csak úgy nem lehet megoldani, hogy összemossuk, és egy ilyen rögtönítélõ bíráskodásra alkalmas alkotmánymódosítást vezetünk be - mert ez azt jelenti, tisztelt képviselõtársaim! Ha egyszer nem lehet fellebbezni, az olyan, mint a rögtönítélõ bíróság! Tudom, hogy nem ez a szándék, de olyan alkotmányt ne csináljunk, tisztelt kormánypárti képviselõtársaim, amelyben ilyen lehetõségek benne vannak!
Hasonlóképpen ne csináljunk úgy alkotmánymódosítást, hogy módosítjuk az ügyészség jogállását úgy, hogy szándékában sem áll az alkotmánymódosítást megelõzõen elõterjeszteni a kormánynak a büntetõeljárási törvényt. A mai újság azt írja, hogy a kormány azt szeretné, ha július 15-éig legalább megkezdõdne a négyszáz szakaszból álló büntetõeljárási törvény általános vitája - legalább megkezdõdne. Igaz, hogy akkor már szándékaik szerint túl lennénk az alkotmány módosításán, ez a módosítás tartalmazná az ügyészség jogállásának is a módosulását; hát istenkém, majd hozzávarrjuk a gombhoz a kabátot - ezt is lehet. Magyarországnak ma olyan kormánya van, tisztelt képviselõtársaim, amely egyszerûen nem tud súlyozni, nem tud idõben egy törvénycsomagot elkészíteni. Hallottuk, hogy még öt másik törvényjavaslat jön majd az igazságügyi reform kapcsán, ebbõl egy mindössze a négyszáz szakaszos büntetõeljárási törvény, de azért mindenesetre elõlegezzék meg a kormánypárti képviselõk a bizalmat és módosítsák az alkotmányt, hogy legyen talaja, hogy már ne legyen az alkotmánnyal probléma, ha történetesen az ügyészség más szerepet lát majd el a késõbbiek során.
Tisztelt Képviselõtársaim! Én azt hiszem, hogy estig lehetne sorolni azokat az indokokat, amelyek ennek az alkotmánymódosításnak az elfogadását, nem az ellenzék akadékoskodása és nem politikai érvek alapján, hanem egész egyszerûen szakmai minimum el nem érése miatt nem teszik lehetõvé.
Engedjék meg, hogy még egy példát elmondjak ezzel kapcsolatban. Itt van például a bírósággal kapcsolatos módosítással összefüggésben az ítélõtábla és környezetének kérdése.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ha már önöknek az a szándékuk, hogy idõ elõtt, ahogy mondta valaki: kihordás elõtt egy ekkora súlyú szervezeti változtatást végeznek a magyar bírósági rendszeren és egy hagyományos tradícióra alapuló elnevezést hoznak be - az "ítélõtábla" elnevezésrõl van szó, amellyel a legmesszebbmenõkig egyetértünk és magunk is hívei vagyunk -, akkor miért nem vettek egy nagy lélegzetet, és miért nem mondják meg, hogy úgy, ahogy van, az összes többi bíróság elnevezése mind az 1949-es állapotokat tükrözi?
(12.40)
Ha önök táblabíróságot mondanak, miért nem mondanak kúriát? Minek a legfelsõbb bírósága a Legfelsõbb Bíróság? Tudniuk kell azt, hogy a Legfelsõbb Bíróság azért lett 1948-ban Legfelsõbb Bíróság, mert a táblabíróságokat "átkeresztelték" felsõ bíróságokra. És ha volt felsõ bíróság, akkor kellett hozzájuk egy orosz mintájú Legfelsõbb Bíróságot csinálni. Önök vissza akarják hozni a táblabíróságot, és meg akarják tartani a Legfelsõbb Bíróságot - végig tetszettek ezt gondolni?
Vagy például itt van a megyei bíróság. Soha nem volt ilyen 1949 elõtt. Miért nem tetszenek azzal az igénnyel, amivel a táblabíróságért harcolnak, megmondani, hogy ezeket törvényszéknek hívták? Miért kellene a továbbiakban eljárásjogi kategóriaként szerepelnie az alkotmányban a helyi bíróságnak? Hallottak már olyat, hogy valaki megy a helyi bíróságra? Hallottak már olyan ügyfelet, tanút, szakértõt, aki azt mondta volna, hogy én most megyek a helyi bíróságra? Nem, tisztelt képviselõtársaim! Megyünk a városi bíróságra, vagy megyünk a fõvárosban a kerületi bíróságra. Miért nem veszik már észre, ha már elnevezésbeli korrekciókról és régi elnevezések visszahozataláról van szó - feltéve és meg nem engedve ennek indokoltságát -, hogy olyan, mint helyi bíróság, nincs. Ez lehet egy eljárásjogi kategória. Valamennyi bíróságot egy városról neveztek el, illetõleg Budapesten kerületi vagy központi kerületi bíróságnak hívnak.
Történetesen mi az indoka annak - ha már ezeknél a kérdéseknél tartunk -, hogy a munkaügyi bíróság - amely mégiscsak egy külön bíróság, és amelynek a létesítésére van lehetõség a következõ bekezdés alapján, ami most hatályos - külön elnevezéssel együtt beemelõdik a bírósági fajták közé, holott a munkaügyi bíróság egy kompromisszum eredményeként fennmarad, de egyáltalán nem osztja a többi bírósági elnevezés jelentõségét, illetve az arra vonatkozó okot, ami az alkotmányban való szerepeltetését indokolja.
Be kell fejeznem. Tisztelt Országgyûlés! Ezek azok a legfontosabb gondolatok, amelyek elfogadhatatlanná teszik ezt a módosítást a Magyar Demokrata Fórum számára.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)