KUNCZE GÁBOR belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Képviselõnõ! Elöljáróban hadd szögezzem le, hogy az engergiaárak alakulása nem a privatizáció következménye, hanem annak az 1992-ben hozott törvénynek a következménye, amely egyébként helyesen azt mondta, hogy a ráfordításoknak az árban meg kell térülniük. Mert ha ez nem így van, ezeket természetesen akkor is fizetni kell, csak mindannyian fizetjük az adóforintjainkból.
Ami a kompenzációval kapcsolatos kérdéseket illeti:
Itt összességében másfél milliárd forint áll rendelkezésre az alapítványban. Az alapítvány bejegyzése, illetve annak elhúzódása okozta a problémát. Az önkormányzatoknak itt csak az adatszolgáltatás területén van kötelezettségük, hiszen egyébként az alapítvány, illetve az energiatársaságok bonyolítják a kompenzáció odaítélését. Ez egyrészt megy a fogyasztás alapján, hiszen a nagyon kisfogyasztók nyilván azért kisfogyasztók, mert rászorulnak, nincs több lehetõségük erre, ott kapnak egy kompenzálást; másrészt pedig az önkormányzatok által szolgáltatott adatok alapján azok a rászorulók, akiket egyébként a Magyar Közlönyben III. hó 19-én megjelent kormányrendelet felsorol.
Természetesen a kérelmek beadási határideje meghosszabbítható, bármikor újak is részesülhetnek a kompenzációban az alapítvány által kialakított és a kormány eredeti szándékának megfelelõ feltételek szerint. E tekintetben jogvesztõ határidõk tehát nincsenek.
A Belügyminisztériumnak egyébként ebben a kérdésben semmilyen szinten nincs kompetenciája, bár ettõl függetlenül szívesen válaszoltam a kérdésére. Az alapítvány fogja majd eldönteni, hogy milyen ütemezés szerint mikor tudja a kompenzációt rendelkezésre bocsátani. Az egyébként a rászorultak esetében (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) a számlákban hamarosan meg fog jelenni. (Taps a kormánypárti padsorokból.)