DR. AVARKESZI DEZSÕ igazságügy-minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Az interpelláció tárgyát képezõ ügynek vannak parlamenti elõzményei. Dr. Sepsey Tamás képviselõ úr 1995. július 7-én "Hogyan juthatott a Budapest Bank a részarány-tulajdonosok és a kárpótlásra jogosultak rovására az Óbuda Termeltetõ és Szolgáltató Szövetkezet értékes földterületeihez?" címmel interpellációt nyújtott be az igazságügy- miniszterhez és a legfõbb ügyész úrhoz.
Az interpelláció szerint az Óbuda Tsz és a Budapest Bank 1992. szeptember 24-én kötött kölcsönszerzõdés biztosítására jelzálogjogot jegyeztek be a tsz igen értékes földterületeire. Az akkor már hatályos kárpótlási törvény szerinti földalap-kijelölés e területekre jogerõsen azért nem történhetett meg, mert a tsz az 1993. október 27-én közjegyzõi okiratba foglalt jognyilatkozatával hozzájárult ahhoz, hogy hiteltartozása kielégítése fejében a jelzálogjoggal terhelt ingatlanokra a hitelezõ Budapest Bank közvetlen végrehajtást vezethessen.
Mindkét interpellált - élve a Házszabály adta lehetõséggel - az Országgyûlés engedélye alapján az interpellációra 30 napon belül írásban adott választ, amelyet Sepsey képviselõ úr az Országgyûlés 1995. szeptember 5-ei ülésnapján elfogadott.
Miniszter úr írásbeli válaszában a minisztérium kompetenciájába tartozó azon kérdésben fejtette ki álláspontját, hogy az ügyben folytatott bírósági végrehajtási eljárás megfelelt-e az irányadó szabályoknak. E körben válasza megállapította, hogy bár a lefolytatott bírósági végrehajtás nem mindenben felelt meg az akkor hatályos jogszabályoknak, az elõforduló eljárási szabálytalanságok az eljárás érdemét nem befolyásolták. Rámutatott arra is, hogy a végrehajtási eljárás szabályainak megsértését az arra illetékes szervek észlelték, s a szükséges intézkedéseket is megtették, további intézkedés pedig azért szükségtelen, mert a legfõbb ügyész a jelzálogszerzõdés, és az érintett ingatlanokra ezt követõen kötött egyéb ügyletek érvénytelenségének megállapítása iránt keresettel fordult az illetékes bírósághoz.
E tényt megerõsítette a legfõbb ügyész úr írásbeli válasza is, amelybõl képviselõ úr is idézett.
A perindítás megtörtént, a bírósági tárgyalások lezajlottak, és az ügyben a múlt év tavaszán megszületett a jogerõs bírósági döntés is. A jogerõs ítélet a Legfõbb Ügyészség keresetét elutasította. A bírósági döntés igen részletesen és meggyõzõen fejti ki a kereset elutasításának indokait. Mindenekelõtt megállapítja, hogy a tsz és a bank a közöttük fennálló tartós hitelkapcsolatból eredõ követelések biztosítására 1990. december 21. napján, tehát jóval a kárpótlási és a szövetkezeti átmeneti törvény hatálybalépése elõtt kötötte meg azt a keretbiztosítéki jelzálogszerzõdést, amelynek alapján a tsz a szóban forgó ingatlanokat is elzálogosította.
Ebben az idõpontban a szövetkezeti tulajdonban, illetve használatban levõ ingatlanok megterhelését meghatározott - és az adott esetben betartott - keretek között a jogszabályok lehetõvé tették, sõt, a bankhitel fedezetéül szolgáló ingatlanok elzálogosításához - kifejezett törvényi kivétel folytán - még az akkoriban mûködõ vagyonellenõrzõ bizottságok engedélyére sem volt szükség.
Hasonlóképpen nem történt jogszabálysértés akkor sem, amikor a tsz - együttmûködési kötelezettségének megfelelõen - a fennálló, lejárt hiteltartozását elismerve közjegyzõi okiratba foglalt nyilatkozatot tett, hogy ezáltal lehetõvé váljon az ingatlanokra vonatkozó közvetlen bírósági végrehajtás elrendelése.
Végül az sem volt jogszabálysértõ, amikor a végrehajtás alá vont ingatlanokat - a végrehajtás során a fennálló jogi lehetõséggel élve, árverés tartása nélkül, de annak hatályával - a vevõként jelentkezõ harmadik személy részére értékesítették.
Mindezek után a tisztelt képviselõ úr kérdéseire válaszaim a következõk:
A bírósági ítélet tükrében nem hiszem, hogy helye lenne itt ebben az ügyben bármilyen kárról vagy kártérítésrõl és fõleg panamáról beszélni.
(14.50)
Az ügyben jogerõs ítélet született, és az ítélet szerint nem történt törvénytelenség.
Végül tájékoztatom képviselõ urat, hogy miniszter úr továbbra is vállalja korábban kifejtett álláspontját. Annál is inkább, mert abban nem tett említést semmiféle súlyos törvénytelenségrõl, csupán azokról a végrehajtási eljárás érdemét nem érintõ jogszabálysértésekrõl számolt be, amelyek az események elõrehaladásával végül is jelentõségüket vesztették. A legfõbb ügyész úr perindítással kapcsolatos döntésével természetesen egyetértett, mert akkor is az volt és most is az a véleménye, hogy az ilyen és ehhez hasonló, nagy horderejû, sokakat érintõ, ellentétes jogértelmezésekre okot adó ügyekben helyesebb (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret leteltét.), ha különbözõ, tárgyilagosnak aligha nevezhetõ feltételezések helyett a bíróságra bízzuk, hogy az alapos és körültekintõ bizonyítás eredményeként megállapított tényállás alapján végérvényes döntést hozzon.
Köszönöm figyelmét, és kérem válaszom elfogadását. (Szórványos taps az MSZP padsoraiban.)