DR. HASZNOS MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! Ez a kérdés legalább olyan jogelméleti kérdés is, mint akár a jogminõség kérdésében folytatott vitánk, vagy a privatizáció általános elvi szabályozásának kérdése. Elismerem azt, hogy a felvetés is teljesen sajátos, mert hiszen az alcím az, hogy hogyan kezeli a privatizáció a társadalmi tulajdon különbözõ fajtáit.
Mirõl is van itt szó lényegében? A privatizáció során tapasztalhattuk azt, hogy a vagyonnak nem minden lényeges jellemzõjét vették figyelembe. Ugyanis a fõ cél a minél gyorsabb elidegenítés, a bevételek, a költségvetés helyzetének javítása; de van egy nagyon fontos elméleti megközelítése is, amit eddig teljes mértékben mellõztek, és senki nem volt hajlandó ezzel a kérdéssel foglalkozni.
Mirõl is van konkrétan szó? Arról, hogy a privatizációra került állami vagyon egy nagyon nem elhanyagolható részének a forrása - mégpedig az állami tulajdonban lévõ vállalatoknál is - a vállalatok részesedési alapjából és a társadalmi munkából jött létre. Mivel ezt a vagyont közvetve vagy közvetlenül maguk a dolgozók hozták létre - azt kell mondjam, hogy szinte a saját zsebükbõl -, ez az õ vagyonuk. Ezt nem lehet vitatni a származását illetõen. Arról lehet beszélni, hogy a telekkönyvben ez nem jelent meg, a telekkönyvben úgy jelent meg, hogy állami tulajdon.
Vállalati jogász koromban rendkívül sok beszámolót írtam meg a kollektív szerzõdés éves végrehajtásáról, amit mindig a vezérigazgató terjesztett a nagyvállalati szakszervezeti bizottság elé, és ebben bizony mindig benne volt az, hogy az adózott nyereséget fel kell osztani egyrészt részesedési alapra, másrészt fejlesztési alapra. De a részesedési alapból sem lehetett mindent kifizetni a dolgozóknak nyereségrészesedésként, hanem a részesedési alapból kellett képezni egy úgynevezett jóléti alapot, és ezt a jóléti alapot tulajdonképpen a szakszervezeti bizottság vagy a szakszervezeti tanács használta fel, elsõsorban az étkeztetés, az üdültetés támogatására, szociális segélyekre, valamint a jóléti beruházások megoldására. Ebbõl sportpályák épültek, ebbõl éttermeket bõvítettek, ebbõl üdülõket, nyaralókat, horgásztanyákat s a többi építettek a vállalati kollektívák.
Megkérdezem akkor, hogy van-e erkölcsi alap ennek a jelentõs vagyonnak a privatizálására. Tehát amikor egy vállalatot privatizálnak, akkor a külföldi beruházó vagy befektetõ - vagy akár belföldi is lehet - a vállalat privatizálása során (Az elnök csengõje megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) megveszi azt, ami lényegében, a forrását tekintve soha nem is volt állami tulajdon, hanem a társadalmi tulajdon egy sajátos formája volt (Az elnök csengõje megkocogtatásával ismét jelzi az idõ leteltét.), amit maguk a dolgozói kollektívák hoztak létre.
Az a kérdésem, hogy foglalkozott-e a kormány... (Az elnök kikapcsolja a szónok mikrofonját.)