DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselõtársaim! A kormány márciusban terjesztette önök elé a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásával összefüggõ egyes törvények módosítására vonatkozó javaslatát.
Az elmúlt két hónapban lezajlott parlamenti vita során képviselõtársaimnak volt alkalmuk olykor heves és indulatokkal kísért szóváltások közepette is kifejteni véleményüket a benyújtott javaslatról. A vita során a tisztelt képviselõk részérõl beterjesztett javaslatról többféle, gyökeresen eltérõ politikai vélemény fogalmazódott meg, és ennek nyomán lényegében kétféle eltérõ igazgatási elképzelés bontakozott ki a társadalombiztosítás jövõbeni igazgatási rendszerére.
Az ellenzéki pártok tisztelt képviselõi egy részének a véleménye az volt, hogy a társadalombiztosítás területén úgymond valós önkormányzat csakis választással jöhet létre. A választások megszervezéséig pedig az Országgyûlés által kinevezett felügyelõbizottságoknak kellene átvenni a társadalombiztosítás alapjainak kezelését és az igazgatási szervek irányítását.
Más ellenzéki vélemény szerint a társadalombiztosítási alapok kezelõi jogát végképpen a politikai pártok képviselõibõl álló felügyelõbizottságoknak kellene gyakorolni, ehhez persze semmi köze a választásról szóló indítványnak.
A kormány álláspontja szerint nincs szükség ilyen bizonytalan hosszúságú és kimenetelû megoldásra vagy átmeneti idõszakra. A biztosítási önkormányzatok - ahogy fejlett demokratikus rendszerû országok számos példája is bizonyítja - létrejöhetnek és demokratikusan mûködhetnek a járulékfizetõk érdekeit képviselõi munkavállalói és munkaadói szervezetek általi delegálással is. Ugyanakkor - éppen a hazai példa mutatja - az antidemokratikus mûködés ellen önmagában nem véd a biztosítási képviselõ közvetlen választása sem.
A másik javaslat meghirdetett szándéka szerint szintén a biztosítási önkormányzatok mûködésének demokratikus alapjait kívánta szélesíteni, mégpedig oly módon, hogy a testületekben a járulékfizetõk képviselõi mellett tulajdonképpen az ellátást igénybe vevõknek - ha úgy tetszik, a fogyasztóknak - is meghatározó szerepet kívánt adni.
A kormány véleménye ebben a kérdésben változatlanul az, hogy a biztosítási önkormányzatok testületei nem a nyugdíjrendszer vagy az egészségügy parlamentáris egyeztetõ fórumai. E szervezetek alapvetõ szerepe a járulékokból felhalmozott biztosítási alapok kezelése, az alapokkal való racionális és hatékony gazdálkodás és a biztosítási ág igazgatási feladatait végzõ apparátusok felügyelete. Nincs szükség a társadalombiztosítás területén a parlamenti rendszer megkettõzésére, hiszen az alapokkal való gazdálkodás államháztartási összefüggéseit, a társadalom egészének érdekeit az Országgyûlés hivatott mérlegelni és figyelembe venni a társadalombiztosításra és annak költségvetésére vonatkozó törvények elfogadásakor.
A kormány ugyanakkor támogatja mindazokat az indítványokat, amelyek nem feszítik szét a biztosítási önkormányzatok mûködésének elvi kereteit, tehát megõrzik a járulékfizetõk önkormányzatának alapvonásait, de e keretben szélesítik a delegálásra jogosult szervek körét. Ennek megfelelõen támogatjuk azt, hogy delegálási jogot kapjanak mindazok az Érdekegyeztetõ Tanácsban nem tag munkavállalói és munkaadói szervezetek, amelyek országos elismertségüket a törvényben meghatározott feltételek szerint igazolják. Ugyanebbõl az okból támogatjuk azt is, hogy a helyi önkormányzatok szövetségeinek képviselõi a munkaadók oldalán helyet kapjanak a biztosítási önkormányzatokban, hiszen az önkormányzati szféra számottevõ járulékfizetõi kört is jelent.
A törvényjavaslat vitája alatt a módosító indítványokat egyeztettük a munkavállalók és munkaadók érdek-képviseleti szövetségeivel is. A munkavállalók szervezetei a delegálás fenti elvek szerinti kiterjesztéseit elfogadták.
Tisztelt Képviselõtársaim! E parlamenti vita egyben azt is felszínre hozta, hogy az ellátórendszerek átalakítása és az új rendszerek megszilárdulása nélkül nem lehet politikai konszenzust kialakítani a biztosítási önkormányzatok szerepérõl, ebbõl következõ összetételükrõl, belsõ mûködési rendjükrõl. Ezért támogatjuk azt a módosító javaslatot, amely a most megalakuló önkormányzatok mandátumát 2000. január 1-jéig állapítja meg, és elõírja egy új törvény megalkotását a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásáról.
Tisztelt Országgyûlés! E törvényjavaslat feletti szavazás elõtt nemcsak a szokásos szónoki fordulat mondatja velem, hogy kérem a tisztelt Ház állásfoglalását és a törvényjavaslat megszavazását. E szavazás lezárásának és új szabályok elfogadásának most kivételes jelentõsége van amiatt, hogy a jelenlegi biztosítási önkormányzatok megbízatása június közepén lejár. Ha addig nincs új törvényi szabályozás a biztosítási képviselõk kiválasztására és az új testületek megalakulására, olyan exlex állapot alakul ki, amely a politikai feszültségeket hordozó helyzeten túl súlyosan veszélyeztetheti a társadalombiztosítás mûködését is.
A jelenleg hatályos törvényi szabályok alapján ugyanis a közgyûlések tevékenysége megszûnne, ugyanakkor az elnökségek folytatják mûködésüket mindaddig, amíg az új képviselõkbõl álló közgyûlések megalakulnak. Tehát azok az elnökségek vinnék tovább az önkormányzatiságot, amelyek mûködését különösen az egészségbiztosításban maga az Országgyûlés is erõteljesen kifogásolta.
Az új testületek mielõbbi létrejötte bármely idõszakban fontos lenne a zökkenõmentes mûködés és a következõ évi költségvetés megalapozott elõkészítése miatt, de most ennek azért is különös jelentõsége van, tisztelt képviselõtársaim, hiszen ha az Országgyûlés elfogadja az év során a nyugdíjreformra és az egészségbiztosítás ellátásaira vonatkozó új szabályokat, a végrehajtás megszervezésében nagy feladatok hárulnak a biztosítási önkormányzatokra és igazgatási szerveikre.
A biztosítási önkormányzatok demokratikus megújulása érdekében kérem tehát tisztelt képviselõtársaimat, támogassák a törvény elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)