BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Én magam két módosító indítványt szeretnék indokolni. Az egyik kérdés összefügg azzal, illetve ugyanaz a kérdéskör, mint amirõl az imént Sümeghy Csaba beszélt. Ezért a könnyebb követhetõség kedvéért mindjárt ezzel is kezdem, nevezetesen a kollektív szerzõdés kiterjesztésére vonatkozó 5. §-sal, amely az ajánlás 16. pontjában szerepel.
Egyetértek azokkal az aggályokkal, amelyeket Sümeghy Csaba megfogalmazott. Valóban problematikus az a megoldás, valóban problémákat vethet fel a kollektív szerzõdés egyes kiválasztott részeinek kiterjesztése oly módon is, ahogy ezt õ mondta, és más módon is. Bár a szövegben a felek együttes kérelmérõl van szó, tehát hogy csak a munkáltatói vagy csak a munkavállalói szempontokat vegyék figyelembe a kiterjesztésnél, ez nem tûnik nagyon valószínûnek, de azért nem is elképzelhetetlen, merthogy különbözõ munkáltatók és különbözõ munkavállalók vannak. Tehát nagyon is elképzelhetõ az, hogy a kollektív szerzõdést aláíró munkáltatói és munkavállalói körnek mások az érdekei a kollektív szerzõdésben érintett munkaviszonyokkal kapcsolatban, mint azon gazdasági szervezetek munkáltatóinak vagy munkavállalóinak - vagy mindkettõnek -, akik nem írtak alá kollektív szerzõdést ugyanabban az ágazatban. Ez azért lehetséges könnyen, mert egy-egy statisztikai ágazatban nagyon eltérõ természetû vállalatok mûködhetnek, és könnyen elképzelhetõ, hogy az egyik vállalatcsoportnak érdeke valami, ami a másik vállalatcsoportnak nem - az egyik vállalatcsoportban aláírtak kollektív szerzõdést, a másik vállalatcsoportban nem. Ez esetben teljesen méltánytalan lenne egy olyan kollektív szerzõdés, amit az egyik típusú, mondjuk, nagyvállalatok nagyvállalati munkafeltételei, munkaviszonyai mellett alakítottak ki, kiterjesztése a kollektív szerzõdést nem kötõ kisvállalatok, kis szervezetek munkaviszonyaira.
Azonban a következtetésem más, mint amit Sümeghy Csaba megfogalmazott. Az õ következtetése az, hogy ezt a módosítást nem tartja jónak. Az én következtetésem az, hogy magát az intézményt nem tartom jónak, tehát a kollektív szerzõdés kiterjesztése intézményét. Azt gondolom: egy szerzõdés hatályát kiterjeszteni arra, aki azt a szerzõdést nem kötötte meg, aki annak a szerzõdésnek a megkötésében nem vett részt, ez akkor sem tûnik egy jogszerû, a jogállamiságnak igazán megfelelõ megoldásnak, ha a nyugati országokban is találunk példát ilyesmire. Ez akkor is rossz megoldás, ezért az a módosító indítvány, amit egymástól függetlenül Géczi József és én benyújtottunk, arra irányul, hogy ne módosítsuk ezt a lehetõséget, amit a '92-es munkatörvénykönyv behozott, hanem szüntessük meg. Õszintén szólva az általános vitában - ahol szintén megpendítettem ezt a gondolatot - nem hangzott el érv ezekkel a megfontolásokkal szemben, amelyeket ez a módosító indítvány tükröz.
A másik észrevételem más természetû: a másik módosító indítvány, amely az ajánlás 4. pontjában szerepel, és a törvényjavaslat 2. §-ára vonatkozik. Ez a 2. § a munkatörvénykönyv 21. § (1) bekezdésének módosítását javasolja. Ez a 21. § (1) bekezdés a munkáltatók és az állami szervek szakszervezetekkel való együttmûködési kötelezettségére vonatkozik. Ezt az együttmûködési kötelezettséget - amely a hatályos munkatörvénykönyvben is szerepel - szigorítja vagy pontosítja abban a tekintetben, hogy részletes álláspont 30 napon belüli közlésére kötelezi a munkáltatókat és az állami szerveket, ha a szakszervezetek javaslatot, észrevételt terjesztenek a munkáltató, illetve állami szerv elé. Ezáltal a szakszervezetek pozícióját erõsíti, javítja.
Az én módosító javaslatom két dolgot érint. Az egyik dolog az, hogy nem látom igazán indokoltnak ezeket a szigorításokat, nevezetesen elõírni azt, hogy egy horizontális viszonyban a munkáltató és munkavállaló között a törvény ne egyszerûen álláspont közlését, hanem részletes álláspont közlését írja elõ - mert hogy mitõl részletes egy álláspont, az nem igazán mérhetõ. Egy szerzõdéses kapcsolatban, amely munkáltató és munkavállaló között van, nem tudom, hogy ezt törvénynek kell-e elõírnia. A 30 napos határidõ is inkább az államigazgatásba való határidõ, mint egy munkáltatói és munkavállalói érdekképviselet közötti kapcsolatba. De ez a kevésbé jelentõs dolog az észrevételeimben.
A fontosabb dolog a módosító indítványomban az, hogy azt javaslom: e kötelezettségnek a munkatörvénykönyv eme helyén csak a munkáltatókra kell vonatkoznia, és nem állami szervekre. Ez a szöveg, amit a törvényjavaslat tartalmaz, változatlanul átveszi a hatályos munkatörvénykönyvnek azt a fogalmazását, amely állami szervekrõl és munkáltatókról beszél. Állami szervekre és munkáltatókra egyforma kötelezettséget ír elõ a munkavállalókkal szemben.
(21.10)
Azt gondolom, hogy a munka törvénykönyvének a munkáltatók és munkavállalók viszonyát kell szabályoznia; az, hogy állami szerveket a szakszervezetekkel szemben milyen kötelezettség terhel, nem való a munka törvénykönyvébe. A munka törvénykönyvének van egy külön fejezete, amely a kormányzati szintû országos érdekegyeztetésrõl szól, és az szabályozza az országos szakszervezeti konföderációk és a kormány kapcsolatát. Ez rendben van, ez egy külön része a munka törvénykönyvének. Ahol azonban a szakszervezetek helyérõl van szó, a munkahelyen - mert ez errõl szól -, ott az állami szervek kötelezettségének nincs helye, az állami szervek ilyen - ha úgy tetszik - válaszadási kötelezettségének az államigazgatási eljárásról szóló törvényi szabályozásban van helye.
Ez a fogalmazás egyébként, amely úgy szól, hogy az állami szervek és a munkáltatók, ez nem egyszerûen a hatályos, '92-es munkatörvénykönyvben van így, hanem szó szerint változatlanul van átvéve a '67-es munkatörvénykönyvbõl, egy olyan munka törvénykönyvbõl, amely még egészen más típusú viszonyokat szabályozott 1967-ben, egészen 1992-ig, egy nem piacgazdaságra, hanem tervgazdaságra - igaz, reformált tervgazdaságra, de tervgazdaságra - készült munkatörvénykönyvbõl, ahol munkáltató meg állami szerv között valóban nem volt különbség, mert hiszen minden egyes munkáltató maga is egy állami vállalat volt, olykor szövetkezeti vállalat.
Tehát ott ez a megkülönböztetés még nem tûnhetett fontosnak, a mi piacgazdasági viszonyaink között ez a megkülönböztetés már fontos, állami szerv és munkáltató kötelezettségét nem együtt, nem párhuzamosan kell szabályozni. A '92-es munkatörvénykönyv fogalmazásakor megítélésünk szerint ez egy egyszerû - hogy úgy mondjam - elnézés volt, hogy ezek egy helyre kerültek, már annak a munkatörvénykönyvnek a logikájával sem volt összhangban, és ezért javaslom, hogy innen egyszerûen vegyük ki az állami szerveket. Nem hiszem, hogy akár a hatályos törvény, akár a módosítás szándékaival, logikájával, szellemével ne lenne teljes mértékben összhangban az én módosító javaslatom, kiváltképp pedig annak ez a része. Köszönöm szépen.