DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP): Tisztelt Elnöknõ! Tisztelt Országgyûlés! A méltó megemlékezésekhez szívesen csatlakozik az ember. Mikszáth valóban megérdemli, hogy a parlament és az ország emlékezzék rá. Egy kicsit mégis talán lesznek, akik ünneprontónak találnak, amikor azt mondom, hogy a megemlékezésekbõl egyetlen vonás hiányzik, legalábbis a mostaniból, és sokszor az olvasottakból is: Mikszáth keserûsége. Mikszáth, aki ellenzéki, ifjú íróként indult, és nagyon sok mellõztetésben volt része, álnéven kiadott munkái - ifjabb Kákay Aranyos s a többi néven kiadott munkái - fogadtatása ugyan kedvezõ volt, de anyagi honorálása kedvezõtlen. Sok ok vezette, nemcsak anyagiak, a kormánypárt soraiba.
Egy vonása volt, amit megõrzött, és adottságai mellett, amikrõl szó esett, talán ez is teszi halhatatlanná: kritikusan és õszinte keserûséggel tekintette mindazt, ami fonákság volt a parlamentben, kormánypárti és ellenzéki oldalon egyaránt. De még többrõl is szó van: Mikszáth keserûen nézett szét az országban. Volt valami, nemcsak az alakjában, hanem a szemléletében is - valami falstaffi. Az élvezet világában, a felhõtlen hivatalos boldogság idején õ érezte és érzékeltette a bajokat. Támadta az idejétmúlt emberek parádéit, és támadta az álmoderneket egyaránt. Gondoljanak arra, kétfelé vág a kardja, amikor az Új Zrínyiász végén Zrínyiék a föld alá vonulnak. Köszönöm. (Taps.)