BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ha már nemzetes uram szóba hozta Mikszáthot, akkor azt hiszem, hogy Mikszáth említésekor a humort semmiképpen nem szabad mellõzni. Érdemes elgondolkodni azon, hogy ha Mikszáth ma élne, akkor mirõl írna. Azt hiszem, azt, hogy "jó palócok" és "tót atyafiak", semmiképpen nem írhatná meg. Egy ilyen kirekesztõ, már eleve prejudikáló magatartás nem megengedhetõ. Esetleg azt írhatná, hogy "te is más vagy, én is más", és alcím lehetne, hogy "szlovák-magyar együttélés" - ez elképzelhetõ.
De érdemes azon is elgondolkodni, hogy Mikszáthnak milyen nehéz sorsa volt, anno. Mibõl kellett neki világirodalmi szintû alkotásokat csinálni? Jókai tollhegyre tûzésével volt kénytelen foglalkozni, hogy hogyan próbált Jókai megfelelni az ellenzéknek is, a kormánypártiságnak is. Istenem, ha egyszer hallhatta volna Horn Gyula csepeli fölszólalását, vagy valami hasonlókat, nyilván könnyebb helyzetben lett volna! Nyilván azt azért ma is leírhatná, amit a politikáról ír, hogy: semmi sem szaporább, mint a kormánybiztos. Vagy esetleg "miniszteri ravaszságok" címmel az alábbit, amit tulajdonképpen akkor is leírt: "Rossz vért szül a parlamenti tekintély vagyonszerzésre használata."
(8.20)
Vagy még egy gondolat és befejezem: ha egyszer lett volna egy vagyonbevallás az akkori parlamentben, nyilván sokkal könnyebb helyzetben lett volna maga Mikszáth is, s láthatta volna azokat a homokfutókat és alföldi törekkocsikat bevallva, a többi pedig - úgymond - lízingben.
Köszönöm.