DR. CSEHÁK JUDIT, a szociális és egészségügyi bizottság elnöke, a bizottság elõadója: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A szociális és egészségügyi bizottság 1997. május 20-án, 21-én és 22-én tárgyalta meg, számos esetekben részletekbe menõen a T/4293., a T/4294., 4295., 4296., 4297. számú törvényjavaslatokat és a H/4292., valamint a H/4320. számú országgyûlésihatározat-tervezeteket. Ellenzéki képviselõtársaink, mint az ismeretes, nem vettek részt ezeken az üléseken. A kormánypárti képviselõk között is - bár a reformok szükségességével, idõszerûségével, a változtatás irányával és alapelveivel egyetértettünk - a mértékekrõl, a hatásokról, a részletmegoldásokról, a javasolt idõpontokról komoly vita alakult ki.
Az elhangzott észrevételek és vélemények közül idõhiány miatt most elsõsorban nem azokra kívánok kitérni, amelyek egybeesnek a két miniszteri expozéban elhangzott álláspontokkal, hanem a kritikus vagy bizonyos aggodalmaknak hangot adó hozzászólásokat összegezném. Általánosságban azt is elõre kell bocsátanom, hogy bizottságunk természetesen fõként szociális szempontok alapján mérlegelte és minõsítette a javaslatokat, és nem foglalkozott részleteiben a nyugdíj- és egészségbiztosítási reform makrogazdasági, tõkepiaci hatásainak elemzésével.
Ugyancsak általánosságban kell megfogalmaznom a törvényjavaslatok szerkezetével kapcsolatos véleményünket. Szerencsésebb és a jogalkalmazó számára könnyebben áttekinthetõ lett volna, ha a kötelezettségek, így a járulékok és az ezekbõl finanszírozott ellátások egy-egy úgynevezett ágazati törvényben kerültek volna rögzítésre. Az, hogy a törvényjavaslatok sajnos nem a biztosítás szakmai ágazati sajátosságai szerint különülnek el, késõbb megnehezítheti majd a szabályozást és a jogalkalmazást. Ez a kifogásolható jogszerkesztési megoldás módosító javaslatokkal nem lesz korrigálható. Azon a másik, többek által általánosan kifogásolt tényen, hogy túl sok a kormány szabályozási körébe utalt lényegi kérdés, módosító javaslatok révén a kormány egyetértésével nyilván javítani tudunk majd.
Konkrétan az egyes törvényjavaslatokra térve: a T/4294. számú törvényjavaslatot a társadalombiztosítási nyugellátásról bizottságunk 11 támogató javaslattal, 1 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta. A törvény elõterjesztésére a tõkefedezeti magánnyugdíj bevezetésétõl függetlenül is szükség lett volna, azért, hogy sok korábbi jogos követelésnek és az 1991-es országgyûlési határozatnak eleget téve a biztosítási elvet erõsíteni lehessen, a járulékfizetést és a hosszabb szolgálati idõt jobban el tudjuk ismerni a felosztó-kirovó rendszer reformja révén. Ugyanilyen okból volt szükség az özvegyi nyugdíj szabályainak korrekciójára, lehetõvé téve, hogy azok is kaphassák meg elhunyt házastársuk ellátásának egy részét, akik eddig saját nyugdíjuk összege miatt nem voltak erre jogosultak.
Az eddigi igazságtalanságok korrekcióját többnyire kedvezõ irányú változásnak kell tekintenünk, hiszen ki ne örülne az árvaellátás növekedésének, az özvegyinyugdíj-jogosultság bõvülésének - mintegy 415 ezer özvegyrõl van szó - vagy a nyugdíjalap degresszív kiszámításának fokozatos megszüntetése hallatán. De a belsõ átcsoportosítás szûkítésekkel és szigorításokkal is jár, igaz, ezek legtöbbje fokozatosan kerül majd bevezetésre.
A jelenlegi rendszer jövõbeni finanszírozhatósága önmagában is megkövetelte volna a nyugdíjjogosultság feltételeinek szigorítását, a szolgálati idõ hosszabbítását, a járulékfizetéssel nem fedezett évek egy részének kivételét az elismert szolgálati idõbõl. Ugyanez - és nem a tõkefedezeti elem bevezetése - indokolta a nyugdíjak indexálási módszerének megváltoztatását 2000-tõl kezdõdõen, és áttérést az úgynevezett svájci indexálási rendszerre. A felosztó-kirovó rendszert önmagában is igazságosabbá és finanszírozhatóvá kell tenni, és kétségtelen, ez csak szigorú szabályok és feltételek fokozatos bevezetésével lesz elérhetõ. Bizottságunk ennek tudatában a finanszírozhatóság mellett azt kellett vizsgálja, hogy a jövõbeni a terhek egyenletesen oszlanak-e majd el a mai és a leendõ nyugdíjasok, az aktívak és inaktívak között, nincs-e olyan korcsoport, jövedelmi csoport, társadalmi réteg, amelyik indokolatlanul és a kormány szándéka ellenére hátrányba kerülhetne.
Az eddigi nyugdíj-filozófia változtatásának szükségességét a képviselõk elfogadták, de érthetõ aggodalmak fogalmazódtak meg az alacsony keresetûeket, a hosszabb szolgálati idõ megszerzésére képteleneket, a több gyermeket nevelõ nõket érintõ szigorítások mértékével, illetve a szigorításokat ellensúlyozó szociális védelem hatékonyságával kapcsolatban.
A leginkább vitatott kérdések közül a járulékfizetés megoszlását -
mármint a munkavállaló és a munkáltató, illetve a tõkefedezeti és a felosztó-kirovó rendszer között a tõkefedezeti és a társadalombiztosítási nyugdíjelemek arányát -, az özvegyi nyugdíj mértékét - és nehezen, illetve félreértelmezhetõ szabályait -, a nyugdíjemelés mértékét és 1998-99-es, valamint a 2000 utáni módszerét, a gyermeknevelési kedvezmények egyenlõtlenségeit, a nyugdíjminimum és a résznyugdíj 2009 utáni megszüntetésére vonatkozó javaslatokat, általában a 2009 utáni szigorítás mértékét és a majdani adózás lehetséges hatásait kell megemlítenem.
Természetesen a vitában már megoldások és javaslatok is körvonalazódtak, amelyek mérlegelésétõl a kormány nem zárkózott el. Megítélésünk szerint azért is lehetõség van a nyugdíjtervezet kiegyensúlyozottságának javítására, mert az átmenetre, a vegyes rendszerre való átállásra 1998 és 2013 között 15 év áll rendelkezésre, és bizonyos jövõbeni feladatok a csatlakozó OGY-határozatban is rögzíthetõk.
(10.30)
A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló T/4295. számú törvényjavaslat a megreformált társadalombiztosítási nyugdíjrendszerrõl szóló elõterjesztéshez elveiben, idõzítésében, szabályaiban és mértékeiben is szorosan kapcsolódik. A két javaslat nyomán felépülõ vegyes rendszer fogja biztosítani negyven év múlva a nyugdíjba vonulók idõskori ellátásait. Bizottságunk 13 igen szavazattal, 1 tartózkodás mellett találta általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot.
A vitában megfogalmazódott persze olyan álláspont, amelyik vitatta a létrejövõ új rendszer nyugdíjrendszerré minõsítésének a lehetõségét, mivel csupán idõskorra való elõtakarékosságnak tartotta azt. Aggodalmak merültek fel a pályakezdõk kötelezésével és a 42 évesnél idõsebbek kizárásával kapcsolatban. Kívánatosnak tartottuk, hogy a késõbbiekben a rokkantnyugdíjrendszer átalakításával párhuzamosan a tõkefedezeti pillér is nyújtson lehetõség szerint rokkant- és hozzátartozói ellátást a felosztó-kirovó rendszerbõl származó ellátások mellett. Szükségesnek ítéltük a két külön pillérbõl származó ellátásnak az adózásban megteremtendõ összhangját, a pályakezdõk és a magánnyugdíjban érdekeltek megfelelõ tájékoztatását, a megbízható, versenysemleges tanácsadás biztosítását.
(Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyûlés elnöke foglalja el.)
A T/4297. számú törvényjavaslat az 1993. évi III. szociális törvény módosításáról is a nyugdíjreform szerves része, mint azt az elõterjesztõ miniszter úrtól hallottuk. Bizottságunk 13 szavazattal egyhangúlag alkalmasnak találta általános vitára a kormány indítványát.
A javaslat legfontosabb eleme az idõskorúak járadékának a bevezetése 1998 januárjától, ami reményeink szerint az elsõ lépés lenne egy majdani állampolgári alapnyugdíj felé. Képviselõtársaim üdvözölték ezt a lépést, ugyanakkor azt is megfogalmazták, hogy talán szerencsésebb lett volna, ha már most, vagyon- és jövedelemvizsgálat nélkül folyósítani tudjuk ezt az ellátást a legidõsebbek, a 80-85 évesek számára. Javaslatok fogalmazódtak meg az új ellátás jobb elnevezésére, az egyedülállók ellátásának mértékére vonatkozóan, a mértékeket, a finanszírozás technikáját, a munkával szerzett alacsony ellátások kiegészítését illetõen. Szükségesnek ítélt kiegészítésekkel együtt is kedvezõ intézkedésnek minõsítettük általában ezt a javaslatot.
A negyedik elõterjesztés, ami a nyugdíjreformhoz szorosan kapcsolódik, a H/4292. országgyûlési határozat, amelyik az Prdekegyeztetõ Tanács legutóbbi ülésén kialakult megállapodásnak megfelelõen került benyújtásra. 11 igennel, 5 tartózkodással találta bizottságunk alkalmasnak az általános vitára. Véleményünk szerint elõnye lehet ennek a megoldásnak - mint már említettem -, hogy mindazok a feladatok, amelyek nem kerülhetnek be az elõbbi törvényekbe anyagi okok vagy az elõkészítés idõigénye, bonyolultsága miatt, az országgyûlési határozatban kijelölhetõk és határidõhöz köthetõk.
Abban is egyetértettünk, hogy nincs szükség a törvénycsomag elfogadása elõtt az 1991-es országgyûlési határozat hatályon kívül helyezésére. Késõbb is a határozatnak csak azokat a pontjait kell kiemelni, amelyek érvényüket vesztették vagy okafogyottá váltak. Azok az általános elveket összegzõ szakaszok, amelyekkel korábban is egyetértettünk és amelyekkel jelenleg is azonosulni tudunk, olyan értékeit jelentik a demokratikus parlamenti munkának, amelyet szükségesnek tartunk megõrizni.
Tisztelt Elnök Úr! Kérek még egy percet arra, hogy a bizottsági jelentést befejezhessem, mert valószínû, túl fog nyúlni a 10 percen.
A következõ, T/4293. számot viselõ törvényjavaslatot, ami a tb ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint a szolgáltatások fedezetérõl szól, 9 igen és 1 tartózkodó szavazattal bocsátottuk általános vitára. Sajnos az Egészségbiztosítási Önkormányzat és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár képviselõi nélkül került tárgyalásra bizottságunkban ez a javaslat. Mint az expozéban hallottuk, ez a jogszabály jobbára megismétli a jelenleg érvényes szabályozást, kiegészítve a magánnyugdíjrendszerbe fizetendõ munkavállalói egyéni járulékokkal. Bizottságunk részérõl a legtöbb kritika talán ezzel az elõterjesztéssel kapcsolatban hangzott el.
Kifogásoltuk egybehangzóan a munkáltatói nyugdíjjárulék hozzájárulásra keresztelését, a nyilvántartási és a bonyolult eljárási szabályokat, a nyilvántartási rendszer állapotát, a munkáltatói és a munkavállalói járulékarányokat, hiányoltuk a járulékreformra vonatkozó távlatosabb elképzeléseket. Egyes képviselõtársaim az egyéni járulékplafon emelése mellett érveltek, mások a járulékfizetési szabályok egyszerûsítése mellett szóltak.
Egyetértettünk az elõterjesztõ képviselõjével abban, hogy a tb- ellátások fedezetének megteremtése igen bonyolult és új megközelítéseket is igénylõ kérdés, amit több év, esetleg évtized munkájával lehet csak megfelelõen kialakítani.
A T/4296. számú törvényjavaslat elõterjesztõje a Népjóléti Minisztérium volt, a javaslat a kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szól. Bizottságunk egyhangúlag, 10 szavazattal támogatta az általános vitára kerülését. Ez a javaslat is a '75. évi II. törvény hatályon kívül helyezése miatt ismétli meg a jelenleg érvényes szabályokat, illetve az egészségbiztosítás folyamatos finanszírozási hiánya miatt bizonyos hozzájutási korlátokat kíván bevezetni egyes ellátások esetében, illetve - mint hallottuk - a mentést, a vérellátást, a terhesgondozást a központi és nem a biztosítási költségvetésbõl finanszírozandónak tekinti.
Bizottságunk megosztott volt az igénybevételi rend, a várólista megítélésének kérdésében. Valamennyien szükségesnek ítéltük a szakmai eljárási szabályok rendszerének kiépítését.
Megnyugtatónak tartottuk, hogy a rokkantnyugdíjrendszer reformjának ügyei a jobb elõkészítés érdekében egy országgyûlési határozat keretébe kerültek át. Ezt az országgyûlési határozattervezetet, amelyik a H/4320. számot viseli, annak alapelveivel egyetértve, 10-0-2 arányú szavazattal támogatta bizottságunk.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)