DR. AVARKESZI DEZSÕ igazságügy-minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Elnézést kérek, hogy kicsit késõn nyomtam meg a gombot, de valóban az volt a szándékom, hogy amikor a vita a mai napon befejezõdik, akkor néhány gondolatra reagáljak.
Rubovszky képviselõ úr hozzászólásait én egyébként is mindig nagyon élvezem, és nagyon tartalmasnak tartom. Most külön jólesett, hogy nyelvészkedõ hajlamomról szólt. Megszívleljük egyébként azt a kritikát, amely a jogszabály nyelvezetével kapcsolatos, és minden ezzel kapcsolatos módosító indítványt - amivel egyetértünk - természetesen támogatni fogunk.
Egy másik, Rubovszky úr által elmondott kérdéssel kapcsolatban azonban szeretném felhívni a figyelmet: nap mint nap és a mai nap is ezzel kapcsolatban ellentétes véleményeket hallunk az ellenzéki padsorokból is. Tegnap az alkotmány vitája során, illetve ma a jelen napirendnél volt olyan ellenzéki képviselõ, aki azt kifogásolta, hogy az alkotmány vitája és szavazása megelõzi a hozzá kapcsolódó törvényjavaslatok vitáját és szavazását, és volt, aki azt kifogásolta, hogy nem elõzi meg. Volt olyan javaslat még a bizottsági vita során, hogy elõször történjen meg az alkotmánymódosításról szóló törvényjavaslat vitája, és történjen meg a szavazás, és csak majd utána terjessze be a kormány az ezzel kapcsolatos javaslatokat. Én úgy gondolom, hogy az a tárgyalási rend, amit elfogadott a Ház, hogy egy kicsivel elõzi meg az alkotmánymódosítási törvényjavaslat a hozzá kapcsolódók vitáját, lehetõvé teszi azt, hogy majd az alkotmánymódosító törvény megszavazása után döntsön a Ház arról, hogyan tovább. Reményeink szerint egyszerûen a maga normális rendjében folyik a többi törvényjavaslat vitája.
Több képviselõtársam említette szinte valamennyi frakcióból, hogy ez a törvény majd kétharmados szavazást igényel. Ezek után ismételten tüzetesen megpróbáltam átvizsgálni az alkotmányt, és nem találtam ilyen rendelkezést. Úgyhogy meggyõzõdésem szerint feles törvényjavaslat, ami lehet, hogy nem helyes, de a jelenlegi alkotmányból ez derül ki.
Többen érintették a mentelmi jog kérdését, mármint a nem képviselõ kormánytagok mentelmi jogának kérdését. Ezzel kapcsolatban részben szeretném leszögezni, hogy a kormánytagok mentelmi joga nem új a magyar jogrendben, hiszen már az 1848-as törvények is tartalmazták ezt a lehetõséget. Nem új az sem a magyar jogrendben, hogy nemcsak képviselõknek van mentelmi joguk - utalnék itt például az alkotmánybírák mentelmi jogára. Azon lehet vitatkozni, hogy a felmentést ki adhassa meg ebben a kérdésben, de ebben is különbözõ megoldások vannak.
Arra viszont feltétlenül szeretném Sepsey képviselõ úr figyelmét felhívni, hogy a jelenlegi parlamentben, a jelenlegi parlament elé kerülõ mentelmi jogok túlnyomó többségében nem arról van szó, hogy a végrehajtó hatalom által felügyelt rendõrség vagy az ügyészség indít eljárást, bár ez is elõfordul, hanem többségében magánvádas ügyekrõl van szó, és ezek többségében a parlament úgy szokott dönteni, hogy ez a magánvád egyértelmûen a képviselõ zaklatására, munkájának zavarására irányult. Úgy gondoljuk, hogy ezt a lehetõséget - hogy a nem képviselõ kormánytagokat is megóvjuk ettõl a bizonyos zaklatástól, munkájuk zavarásától -, indokolt megjelentetni a törvényjavaslatban.
(11.50)
Sepsey képviselõ úr azzal fejezte be a hozzászólását, hogy éretlen ez a javaslat. Nyilván itt a nem megfelelõ elõkészítésre utalt. Úgy gondolom, itt feltétlenül el kell mondani, hogy ennél a törvényjavaslatnál a kormány mindenképpen megpróbált elõzetes véleményeket beszerezni nemcsak a koalíciós pártoktól, hanem az ellenzéki pártoktól is. Ismételten el kell mondanom, hogy két ízben kíséreltünk meg hétpárti tárgyalást. Legnagyobb sajnálatunkra a Magyar Demokrata Fórum egyszer sem jelent meg ezeken a tárgyalásokon. Ezek után írásban kértünk véleményt a törvényjavaslattal kapcsolatban. Ezt az írásbeli véleményt egyedül a Független Kisgazdapárttól kaptuk meg, sajnos a többi párttól nem.
Egyetlenegy felvetésre szeretnék még reagálni, amit Dávid Ibolya mondott a helyettes államtitkárok számával kapcsolatban. Azon, úgy gondolom, lehet és kell is vitatkozni, hogy meghatározza-e a törvény az egy minisztériumon belül vagy a Miniszterelnöki Hivatalban kinevezendõ helyettes államtitkárok számát, de ha jól értettem képviselõ asszony javaslatát, akkor számomra az teljesen érthetetlen, hogy milyen módon, minek alapján lehetne meghatározni, hogy a kormány összesen hány helyettes államtitkárt állíthat be az összes minisztériumot és a Miniszterelnöki Hivatalt figyelembe véve. Azt hiszem, hogy ez aztán végképp valamilyen hasraütés alapján kialakított szám lehet.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)