HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azért kértem napirend utáni felszólalásra lehetõséget, mert az Európa Tanács tagjaként és az Európa Tanács szociális bizottságának tagjaként értesültem róla, hogy az Európa Tanács a közeljövõben kampányt indít az Európai Szociális Charta ratifikálása érdekében.
Ehhez tudni kell azt, hogy Magyarország 1991-ben a közép-kelet- európai országok között elsõként lett a tagja az Európa Tanácsnak, ennek a nagy múltú, demokratikus szervezetnek, amely 1949-ben alakult, és a berlini fal leomlásáig a nyugati demokráciákat egyesítette Európában, függetlenül attól, hogy tagjai voltak-e az Európa Uniónak, illetve annak jogelõdjeinek, az EFTA-nak vagy más szervezõdéseknek, vagy pedig nem. Ez az a szervezet, amelynek a legszigorúbban semleges európai demokráciák is tagjai voltak.
Az Európa Tanács Szociális Chartája tulajdonképpen az Európa Tanács és a demokratikus európai együttmûködésnek egy olyan szociális alapokmánya, amely a legfontosabb, a legalapvetõbb szociális jogokat és értékeket rögzíti. Az idõk során különbözõ úgynevezett protokollokat, kiegészítéseket is csatoltak hozzá, amelyeknek a ratifikálása szintén folyamatban van.
A nyugat-európai országok - Svájc kivételével - magát az alapokmányt ratifikálták. Nagy-Britannia is ratifikálta még 1961-ben. Mint késõbb utalni fogok rá, ez az Európai Szociális Charta nem ugyanaz, mint az Európa Unió szociális fejezete. De a különbözõ protokollokat még a nyugat-európai országok mindegyike sem ratifikálta, Franciaország, Nagy-Britannia, a skandináv országok is egyik vagy másik protokoll aláírásával még adósai a szervezetnek.
Magyarország 1991-ben aláírta a szociális chartát, de azt nem ratifikálta. A szociális bizottság, felmérve azt a helyzetet, hogy a közép-kelet-európai demokráciák közül még egyetlenegy sem ratifikálta az Európai Szociális Chartát, sõt vannak olyan közép-kelet-európai országok, amelyek még alá sem írták, kampányt indít annak érdekében, hogy 1999-ig, az Európa Tanács megalakulásának 50. évfordulójáig lehetõség szerint valamennyi tagország hajtsa végre ezt a ratifikálást.
A kampánynak különbözõ elemei vannak. Mint a szociális bizottság tagja, magam is ott voltam, amikor errõl döntés született. Az egyik az, hogy mindenki saját parlamentjében igyekszik felhívni a figyelmet arra, hogy a szociális chartát ratifikálni kell. Ez történik most, tisztelt képviselõtársaim és tisztelt államtitkár úr. A másik lépés az, hogy az Európa Tanács azokban az országokban, amelyek még nem ratifikálták ezt az egyezséget, ott különbözõ szemináriumokat, tanácskozásokat tart annak érdekében, hogy részint az illetõ ország kormánya, részint politikusai, részint pedig a közvélemény figyelmét is felhívja a ratifikálás szükségességére.
Természetesen idõvel az ilyen tanácskozásoknál határozottabban is ki szeretné fejezni az Európa Tanács abbéli meggyõzõdését, hogy az 50. évfordulóhoz közeledve valóban szükség lenne a ratifikálásra. Õszintén remélem azonban, hogy Magyarországon, a magyar kormánynál nyitott kapukat döngetek, és már amikor az erõsebb nyomásgyakorlás - már amennyire az Európa Tanács képes erre - következik, akkor mi már régen a kapun belül leszünk és ratifikáltuk a szociális chartát.
Szólnom kell arról is - mivel egyedül vagyok az Európa Tanács szociális bizottságában magyar képviselõ, ezért ezt az alkalmat felhasználom arra, hogy errõl is néhány szót szóljak ebben a Házban -, hogy folyik az Európai Szociális Charta átalakítása és újrafogalmazása is különbözõ szakterületeken. Nyilvánvalóan az elmúlt évtizedek során változtatásokra lett szükség, s alapelvként mondták ki többször is - meghívottként többször jártam Brüsszelben az Európa Parlament bizottsági ülésén -, hogy az Európai Unióhoz csatlakozásnak egyre inkább alapfeltétele lesz legalább az Európai Szociális Charta ratifikálása, annak követelményeinek teljesítése.
Azt gondolom, tisztelt képviselõtársaim, ebben a Házban errõl ritkábban beszélünk, a közvéleményben, a médiában sem jelenik meg ez ilyen világosan, hogy az Európai Unió nemcsak kizárólag egy pénzügyi uniót jelent, nem pusztán arról van szó, hogy valamifajta szigorú gazdaságpolitikai elveknek mindenkinek engedelmeskedni kell; errõl is szó van, de ezzel együtt az Európai Unió rendkívül sok, nagyon pontos és részletezett szociális követelmény, szociális kívánalom teljesítését is jelenti. S ha õszintén magunkba nézünk, akkor azt mondhatjuk, hogy nemcsak a pénzügyi követelmények teljesítése esetén, hanem bizonyos szociális alapelvek teljesítése esetén is van még és lesz is tennivalónk.
A szociális charta ratifikálása, illetve a ratifikálási folyamat beindítása azért is fontos és hasznos lenne, mert ezáltal tudomásul vennénk, még inkább megértenénk mindannyian ebben az országban, nemcsak politikusok, hanem a közvélemény és persze a közvélemény- formálók is, hogy az Európai Unió egyszer egy gazdasági egység, egyszer - tervei szerint - nyilván lesz egy pénzügyi egység, de ugyanakkor egy szociális, kulturális, emberi jogi és környezetvédelmi együttmûködés is, és az európai szociális normák teljesítését nagyon határozottan elvárják mind a tagállamoktól, mind a tagságra jelentkezõ országoktól.
(12.10)
Arra is utalni kell röviden, hogy amikor a brit szocialisták néhány héttel ezelõtt átütõ gyõzelmet arattak a nagy-britanniai parlamenti választásokon, akkor talán az elsõ vagy az egyik elsõ döntésük volt, hogy az Európai Unió szociális fejezetét aláírta, elfogadta Nagy- Britannia Tony Blair szocialista kormánya. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos lépés volt elõre, és az egész Nyugat-európai Közösség, szocialisták, kereszténydemokraták, liberálisok egyformán örömmel fogadták azt a tényt, hogy Nagy-Britannia föladta az Európai Unió szociális fejezetével szembeni fenntartásait. Amíg persze mi nem lépünk be az EU-ba, addig a szociális fejezetet nem tudjuk elfogadni, nincs is ennek semmi értelme, az Európai Szociális Charta ratifikálása azonban nagyon fontos lépés lenne annak érdekében, hogy elõrejussunk az integrációs folyamatban.
Az Európai Szociális Charta reménybeli ratifikálása arra is jó alkalom lenne, hogy újragondoljunk bizonyos szociális alapértékeket, és világosan lássuk azt, hogy ez a demokrácia, amelyben élünk és még inkább élni szeretnénk, valóban szociális demokrácia és szociális piacgazdaság.
Nem szeretnék a napirend utáni hozzászólásban napi politikai ügyeket említeni, de azért egy mondatban mindenképp érdemes megemlíteni, annál is inkább, mert a televíziónézõk nem láthatták tegnap késõ esti szavazásunkat. A társadalombiztosítási önkormányzatok megújításáról szóló törvény kapcsán a Fidesz igen tisztelt képviselõjétõl elhangzott egy olyan módosító javaslat, amely megszüntette volna a szociális partnerség alapelvén mûködõ társadalombiztosítási önkormányzatokat, és helyettük a parlament által választott felügyelõbizottságot neveztek volna ki.
Én ezt mint egy liberális értéket vagy liberális gondolatot el is fogadom majd, nem azonosulok vele, de úgy gondolom, hogy ez a felvetés logikusnak is tekinthetõ, az azonban igen furcsa, hogy olyan, magukat keresztény alapon meghatározó parlamenti pártok, amelyek egyébként a szociális piacgazdaságról, a szociális partnerségrõl, a keresztény- szociális tanításokról nagy kioktató beszédeket szoktak tartani ebben a parlamentben, azok a tegnap esti név szerinti szavazásnál vagy nem tudták, hogy mit szavaznak, vagy pedig elveiket felrúgva egészen másképp szavaztak. Nyilvánvaló ugyanis, aki a szociális partnerség elvén mûködõ társadalombiztosítási önkormányzatokat meg akarja szüntetni, és helyettük felügyelõbizottságot akar kinevezni, annak a keresztény-szociális tanításhoz és szociális partnerség elvéhez semmi köze sincsen, még akkor se, ha olyan pártban ül, amelyik szavakban idõnként szép közhelyeket mond ezekrõl a dolgokról.
Úgy gondolom tehát, tisztelt képviselõtársaim, kívánatos lenne az Európai Szociális Charta ratifikálása, és õszintén remélem, hogy az 1998-as választások elõtt ez a kormány, ez a szocialista többségû kormány képes is lesz ennek a ratifikálásnak a végrehajtására. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a bal oldalon.)