LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyûlés! Tegnap a Magyar Írók Szövetsége székházában az írókkal a szocialista realizmus, a szocreál évtizedei utáni kapitalista realizmusról, a "kapreál" nyûglõdéseirõl, gyötrelmeirõl beszéltünk, beszélgettünk, s megállapodtunk abban, egyetértés volt, hogy erkölcsi megújulás nélkül rend, biztonság és gyarapodás nem lesz ebben az országban. Az erkölcsi megújulás forrásvidéke pedig a történelmi egyházak munkája, a történelmi egyházak állami támogatása, segítsége.
Úgy vélem, hogy együtt éljük meg immár évek óta a magyarországi többpártrendszer kialakulását. Ez ennek az országnak, a közvéleménynek elsõsorban keserûséget, bizonytalanságot, kiszámíthatatlanságot okozott, azért, mert sikerült ellentéteket szítani az országban a társadalmi rétegek között, például a kisvállalkozók és a bankok között, a kisvállalkozók és a kormányzati szándékok között; sikerült ellentétet szítani az önkormányzat és az iskola; sikerült ellentétet szítani a vidék és a fõváros között. Ebben a nyûglõdésben, ebben a történelmi kínlódásban üdítõ kivétel az, hogy a történelmi egyházak között egyetértés van, a történelmi egyházak képesek voltak arra, hogy egyeztessék álláspontjukat. A magyar katolikus egyház, amikor képviselte a tárgyaláson jogos, a történelmi igazságtételt is szolgáló érdekeiket, akkor, úgy vélem, hogy egy olyan megállapodás születhet az Apostoli Szentszék és a magyar állam, a magyar kormány között, amely tehermentesítheti egyrészt az Országgyûlést - nem lesz alkalom arra, hogy a költségvetési vitában 100 milliók röpködjenek ide-oda, nem lesz alkalom arra itt az Országgyûlésen belül, hogy a költségvetési vitában nagyon súlyos kérdések politikai érdekeket, vagy éppen kampányérdekeket szolgáljanak. Távlatos megállapodás készül, a tervezetet a Magyar Demokrata Fórum országgyûlési képviselõcsoportja elfogadja, támogatja, és jó elõnye, hogy a hét parlamenti pártból hat parlamenti párt megnyilatkozásai alapján számíthatunk a megállapodás elfogadására.
Jó volt hallgatni akár Csépe Béla, akár Szájer József, Szabó Iván, Pokorni Zoltán, Torgyán József, Hegyi Gyula, Gellért Kis Gábor megszólalásait itt a parlamentben, vagy olvasni az újságokban. Ugyanakkor - és Gyulay Endre püspök urat idézem a Szabad Demokraták Szövetségének megnyilatkozásaival kapcsolatban - a püspök úr elmondta, hogy minden pártnak joga van azt mondani, amit akar, a tárgyaló felek kijelölték a megbeszéléseken részt vevõ bizottságukat, akik igen komoly munka után létrehozták a megállapodás szövegét. Ez alapján a katolikus egyház csak a mûködéséhez szükséges ingatlanjait kapja vissza, s nem az összes olyan ingatlant, amelyet az államositás elvett tõle. Fodor Gábor nyilatkozatához annyit fûzött hozzá, hogy szerinte a szabaddemokrata politikus azért tartja felkészületlennek a katolikus egyházat szakmailag az intézmények mûködtetésére, mert azokban nem a liberális eszmék, hanem keresztény, nemzeti eszmék szerint tanítanák az ifjúságot, és ez elfogadhatatlan az SZDSZ és politikusai számára.
(8.30)
Nagyon bízom abban, hogy Szabó Zoltán államtitkár úr most meg fog nyugtatni, hogy a megállapodás tervezetét mielõbb megkapják a történelmi egyházak - gondolok itt a református egyházra, gondolok az evangélikus egyházra és az izraelita felekezetre, egyházra -, megkapják a megállapodás tervezetét. S az a törvénytervezet, amely az egyház támogatását szabályozza, velük egyeztetésben fog ide kerülni, a magyar parlament elé.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)