DR. SZABÓ IVÁN (MDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselõtársaim! Teljesen egyetértve Lezsák Sándor frakcióvezetõ- helyettes úr által elmondottak keretében vázolt jelentõségével e megállapodásnak, szeretnék visszatérni arra, hogy a magyar belpolitikában egy meglehetõsen szerencsétlen és áldatlan vita alakult ki, amely azonban nem szokatlan a magyar társadalomban. A hétfõi napon, azt hiszem, Szabó Zoltán államtitkár úr volt az, aki megpróbálta az eredeti, tartalmi formájába visszaterelni a Magyar Köztársaság és a Vatikán között megkötött szerzõdést, amelyet azonban sajnálatos módon - elõttem teljesen érthetetlen és értelmetlen módon - belpolitikai vitává dagasztott a Szabad Demokraták Szövetségének megszólalása ebben az ügyben.
Világos, hogy itt nem a Magyar Katolikus Püspöki Kar és a kormány közötti megállapodásról van szó. Ilyen értelemben tehát az ügy nem belpolitikai, amelyrõl belpolitikai vitát érdemes vagy lehet folytatni, és lehet vitatni, hogy kinek hány tanára van. Itt azonban egy Magyarországgal diplomáciai kapcsolatban álló, szuverén, nemzetközileg elismert állammal, a Vatikán állammal kötött szerzõdést a Magyar Köztársaság kormánya. Ezt a szerzõdést a magyar parlamentnek - mint bármely más állammal - ratifikálnia kell, amikor a parlament elé kerül, és nemzetközi szerzõdési formában van módja mindenkinek elmondani, hogy ennek milyen a tartalma. Annál is inkább érthetetlen, ami elhangzott a belpolitikai vitában, hiszen éppen az orosz államszerzõdéssel kapcsolatban tartotta Eörsi Mátyás a héten nagyon rosszízûnek, hogy belpolitikai indíttatás ügyben egy nemzetközi kérdésbe beleszólunk. És most ez történt, és ezt tették a Vatikánnal is.
Õszintén remélem, hogy a kormány minél elõbb a nemzetközi szerzõdések szabályai szerint a megállapodást a parlament elé hozza, és ahogy Lezsák Sándor mondta, a palamentnek legalább hat pártja ezt meg fogja szavazni. (Taps az ellenzék padsoraiban.)