DR. BÁNK ATTILA, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm szépen, alelnök asszony. Tisztelt Ház! Mindenekelõtt tájékoztatnám a tisztelt Házat arról, hogy a Független Kisgazdapárt frakciódöntése értelmében - és a rendelkezésre álló idõkereteket is figyelembe véve - úgy terjesztjük elõ az általános vitában a Független Kisgazdapárt álláspontját, hogy az elsõ szónok, jelen esetben én, a csomagtervezetrõl általánosságban fogok szólni, majd pedig az engem követõ kisgazdapárti szónokok az egyes törvényekkel kapcsolatosan fogják kifejteni a Független Kisgazdapárt álláspontját.
Ennek elõrebocsátása mellett azonnal és részben csatlakoznom kell Hack Péter úr elõbb elmondott szavaihoz, nevezetesen ahhoz, hogy valóban egy olyan törvénycsomagról, igazságügyi reformcsomagról van szó, amely emberek millióit érinti Magyarországon, egyrészt mint felek, másrészt mint az eljárásban részt vevõ egyéb személyek. A számok, amelyeket idézett, tulajdonképpen önmagukban is arra mutatnak, hogy egy 10 milliós kis országban gyakorlatilag nincs olyan ember, aki élete során egy-egy alkalommal ne találkozna az igazságszolgáltatással - akármilyen formában is.
Nagy volt a várakozás a törvénycsomag beterjesztése elõtt mind a szakmában, mind pedig az állampolgárok jelentõs részeinél, hiszen olyan hangok hallatszottak, olyan hivatkozások történtek, hogy a beterjesztésre kerülõ igazságügyi csomagterv meg fog oldani számos problémát: meg fogja oldani a jelenlegi bíráskodással valóban jelentkezõ problémákat, így az eljárások lassúságát; meg fogja oldani a gyors igazságszolgáltatást, a feketegazdaság elleni harc egyik jelentõs állomása lesz ez.
(9.20)
Egy vezetõ kormánypárti frakcióvezetõ-helyettes a csomag megjelenése elõtt úgy nyilatkozott, hogy aki ezt a törvénycsomagot nem támogatja, az a feketegazdaságot támogatja. Az illetõ frakcióvezetõ természetesen nem az SZDSZ soraiból került ki.
Nos, ilyen bevezetés után egy kicsit zavarban vagyok akkor, amikor az én és a Független Kisgazdapárt azon véleményét kell tolmácsolni, hogy igazából ezt a törvénycsomagot ebben a formájában nem tudjuk támogatni. Már a bizottsági üléseken, de kisebbségi vélemény megfogalmazásakor is kifejtettük egyrészt alkotmányossági aggályainkat, másrészt egyéb észrevételeinket is, melyeket engedjék meg, hogy röviden ismertessek.
Azt gondolom - nemcsak én, hanem más képviselõtársam, velem egyezõen, úgy véli -, hogy az igazságügyi csomag tervezetének tárgyalását idõben el kellett volna választani - és azért mondom a múlt idõt, mert ez nem történt meg - az alkotmánymódosítástól. Az alkotmánymódosítással kapcsolatos törvénytervezet minden, most benyújtásra került törvényjavaslatot érint valamilyen formában. Ha tehát az alkotmánymódosítással kapcsolatos törvény nem kapja meg a Házban szükséges szavazatokat, úgy ez esetben gyakorlatilag jót beszélgetünk ezekrõl a jogszabályokról, errõl a csomagról, úgy érzem azonban, érdemben, alkotmányos szempontból elõször mindenképpen az alkotmánymódosításnak kellett volna megelõznie ezt a törvénycsomagot. Ez nem történt meg, és bizony, félve gondolok arra, hogy mi lesz akkor, hogyha az alkotmánymódosítás nem fogja megkapni azt a támogatást, amelyet a beterjesztõ kormány vár tõle. Természetesen erre az esetre is van megoldás - hangzott el a kisebbik kormánypárt képviselõje részérõl -, legfeljebb az el nem fogadott alkotmánymódosítás egyes elemeit beépítjük a most tárgyalt törvényekbe. Persze, így is lehet csinálni, de azt hiszem, hogy a korrekt eljárás ebben az esetben az általam elõbb javasolt módszer lett volna.
Magam - és meg kell mondanom, ez néhány ellenzéki párt álláspontjával ellentétes - úgy gondolom, hogy ezt a csomagot egyébként együtt kell tárgyalni. Nagyon logikus: hiszen ennek külön- külön való tárgyalása azt eredményezhetné, hogy nem komplexitásában, nem átfogóan döntünk bizonyos jogszabályokról; a hatáskörök, illetékességek tekintetében majd az eljárásjogban megfogalmazódó, lényeges dolgokról van szó.
És éppen itt a második problémám, tisztelt Ház, amely szerintem alkalmatlanná teszi ezt a törvénycsomagot arra, hogy elfogadjuk. Tudniillik nem azt mondom, hogy sok a beterjesztett törvényjavaslatok száma, hanem azt mondom, hogy kevés. Logikus és teljes mértékig racionális az az érv, hogy ha már tárgyalunk valamit, ha már tárgyaljuk ezt a törvénycsomagot, akkor minden egyes elemét egyszerre áttekintve tárgyaljuk azt, és olyan nagyon fontos jogszabályok hiányoznak ebbõl a csomagból, mint a büntetõeljárásra vonatkozó törvény, mint az ügyvédekre vonatkozó törvénytervezet, a cégbíróságokról szóló törvény, amely véleményem szerint ugyanide tartozik.
Hiányolok még egyet. Tisztelt Ház! Az elmúlt idõszakban, az elmúlt hét-nyolc évben, a piacgazdaság kialakulásával a polgári törvénykönyv, az anyagi jogi jogszabályok egy jelentõs részét túlhaladta az idõ, illetve vannak olyan helyzetek, amelyek jelenleg szabályozatlanok. Ha tehát egységében és egyszerre - és ezt az elvet egyébként tiszteletre méltónak tartom, hogy - egyben tárgyaljuk ezt, akkor ne hiányosan tárgyaljuk azt, hanem várjuk be azokat a jogszabályokat - tudom, rossz a szó, hiszen készülnek ezek a tervezetek, legalábbis egy részük - , várjuk be ezeket, tárgyaljuk együtt, és akkor leszünk abban a helyzetben, hogy felelõsen tudjunk hozni megfelelõ döntéseket.
Így tehát az alapvetõ problémám az - és erre nyilván majd a táblabíróságoknál, illetve a bírói szervezeteknél is vissza fogunk térni -, hogy olyan dolgokról döntünk, olyan dolgokat tárgyalunk, amelyek lényegében lógnak a levegõben, hiszen például a táblabíróságoknál nem tudjuk, hogy a büntetõeljárás-jog hogyan fogja szabályozni az odakerülõ ügyeket, és a többi. Úgy gondolom, tisztelt Ház, hogy éppen ezek miatt az - álláspontom szerint megalapozott - feltevések miatt így, ez a csomag nem elfogadható.
Hack Péter az elõbb azt említette, hogy van egy olyan rossz, ellenzéki álláspont, mely szerint nem reformot kell hozni - mondta õ az elõbb -, hanem meg kell reformálni, meg kell javítani a bíróságok munkáját. Rosszul interpretálta az ezzel kapcsolatos álláspontot. A kisgazdaálláspont ezzel kapcsolatosan az - de vélhetõen az ellenzéki pártok ezzel egyetértenek -, hogy elõször rendbe kell hozni, majd ezt követõen kell a reformokat bevezetni.
Aki járt már városi, megyei bíróságon, aki tárgyalt ott, az tudja, hogy nem a bírói karral, nem a bírók felkészültségével van a probléma. S bár az igaz, hogy a bírák 70 százaléka 1-5 év közötti gyakorlattal rendelkezik, nem ezzel van az alapvetõ probléma, hanem azzal a pénztelenséggel - nézzünk ezzel nyugodtan szembe -, amely ma jellemzi a magyar igazságszolgáltatást. Ha megerõsítenénk vagy megerõsítettük volna a városi, a megyei bíróságokat úgy létszámban, mint egyéb eszközökkel, úgy érzem, hogy akkor az az ügyhátralék, amely ma a bíróságokon van, amely felhalmozódott, rövid idõn belül megoldható lett volna. Hack Péter itt 100 ügyrõl beszélt; körülbelül 200-250 ügy is van kurrenciában jelenleg egy-egy bírónál. A probléma tehát ennél jóval nagyobb, mint amit õ a beszédében említett.
Engedjék meg, hogy slágvortokban egy-egy mondatot szóljak a csomagban beterjesztett jogszabályokkal, törvénytervezetekkel kapcsolatosan; utánam szóló képviselõtársaim fognak errõl részletesen beszélni.
A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvényjavaslattal tulajdonképpen teljes mértékben egyetértünk. Ez az a terület, amely régóta szabályozatlan, amely olyan helyzetbe kényszerítette a magyar bírói kart, hogy egyszerûen elvándorolt errõl a pályáról. Lehet, hogy rossz a kifejezés, amit használok: a bérek rendezése gyakorlatilag a jog egyéb területein jelentkezõ versenyszférával való egyenlõ lehetõséget teremti meg a bírák számára. A bírói kar fizetése és az eszközökkel történõ ellátatlansága valóban olyan neuralgikus pontja volt a magyar bíráskodásnak, melyen javítani kellene.
Csak felvetem, hogy helyes-e a tervezetben a fogalmazói és a titkári viszony különbözõ idõtartamokban történõ szabályozása. Mi úgy látjuk, hogy célszerû volna két-két évben meghatározni a fogalmazói, illetve a titkári jogviszonyt. Tekintettel egyébként arra is, hogy egyrészt a titkári munkakörben az igazságszolgáltatás egyéb területeit is el tudja látni a bírósági titkár, másrészt - és ez különösen a kezdõk számára lehet jelentõs - nagyobb anyagi megbecsülésben részesül. Úgy gondolom, hogy a részletes vitában az ezzel kapcsolatos módosító javaslatok vonatkozásában tudunk ezen valamit változtatni.
Az ügyészségi szolgálati viszony és egyáltalán az ügyészségrõl szóló törvénytervezetek vonatkozásában lényegében a bírák jogállásával és javadalmazásával hasonló jogszabály ez, amely az ügyészi szolgálati viszonyt érinti. A késõbbiekben részletesen ki fogjuk fejteni az álláspontunkat. Itt egyetlen megjegyzésem volna: úgy gondolom, hogy az ügyészek fizetését, javadalmazását a bírákéval parallel kellene megállapítani.
Itt jegyzem meg azt az általános megállapításomat - engedjék meg, hogy elmondjam - éppen a bizottsághoz érkezõ különbözõ beadványok, észrevételek vonatkozásában, hogy nemcsak az ügyészi törvénynél, hanem a többi jogszabálynál is azt tapasztaltuk, azt tapasztaltam, hogy az egyes érdekvédelmi, érdekképviseleti szervek nem tudták kellõ idõben kellõ mélységig áttanulmányozni ezeket a rájuk vonatkozó jogszabályokat, következésképpen itt rendkívül nagy elõkészítetlenségrõl beszélhetünk.
(9.30)
A bíróságok szervezetével és igazgatásával kapcsolatosan már szó volt a korábbiakban az országos igazságügyi tanácsról, beszélhetünk a jogegységesítési eljárásokról. Mégis itt egy talán részterületnek tûnõ dolgot, de egyetlenegy területet hadd említsek meg. Nem lehet tudni, hogy miért, kinek a lobbyzására, kinek, kiknek vagy milyen érdekcsoportoknak a hatására, de a gazdasági kollégium mint olyan - hiába kerestem - a törvénytervezetben nem szerepel. A gazdasági kollégiumok megszüntetése véleményem szerint egy egységes joggyakorlat, a gazdasági jog egységes gyakorlatának fellazítására irányul. Természetesen rengeteg munkajogi per van, természetesen rengeteg bontóper, egyéb polgári perek vannak, azonban úgy érzem, hogy különösen a piacgazdaság kialakulása után a gazdasági jog az a terület, amely nagyobb odafigyelést igényelne. Ehhez képest megszüntetik a gazdasági kollégiumokat. Azt kell mondanom: ezt igazából nem értem, nyilván erre majd valamilyen válasz lesz. Az a válasz, amelyet a bizottsági ülésen az Igazságügyi Minisztérium képviselõje adott, hogy tudniillik alacsonyabb szinteken a gazdasági kollégiumok megmaradnak, számomra nem igazán tetszik hatásos érvnek.
Úgy gondolom, a legnagyobb vitát az ítélõtáblák székhelyével kapcsolatos törvénytervezet fogja kiváltani. Felmerült már ez, és kisebbségi vélemény során is hangoztattuk aggályainkat ezzel kapcsolatosan, azt a három kérdést feltéve, hogy hol, ki és mit fog ezeken a táblákon tárgyalni. A "hol?" kérdés azért tûnik számomra megalapozottnak, mert hiszen ismerve a törvénytervezet mögé tett gazdaságossági számításokat, illetve elõirányzatokat, nem tûnik úgy számomra, hogy abból az összegbõl, amelyet ott megjelölt az elõterjesztõ, meg lehet teremteni azokat a tárgyi feltételeket, amelyek az ítélõtáblák mûködéséhez elengedhetetlenül szükségesek. A "ki?" kérdés merül fel ezt követõen. Ki fog ott tárgyalni? Többször elmondtuk már, de ezt egyébként az expozé is tartalmazza, ehhez képest tett különbözõ nyilatkozatok is alátámasztják, hogy a bírói kar adott jelenleg. Ennek szétválasztása - téged küldelek a táblára, te mégy a megyére, te maradsz a városon - elég ad hoc jellegûnek és megalapozatlannak tûnik. Ehhez képest pedig, hogy mit fognak tárgyalni - visszatérnék arra a korábbi, bevezetõben említett gondolatra, hogy nem teljes ez a csomag. Nincs itt a büntetõeljárás-jogról szóló törvény, tehát tulajdonképpen nem látunk, nem is láthatunk ebben a vonatkozásban tisztán.
Az ítélõtáblák székhelyének megállapítása - azt hiszem - soha nem látott vihart fog kavarni még ebben a parlamentben. A bólogató fejekbõl látom, hogy ezzel a lehetõséggel mindenki számolt. Nem vitatom azt, sõt magam is állítom, hogy valóban egy történelmi rendszerû táblabíráskodáshoz térünk vissza, hiszen ez az öt tábla, amelyet a törvény egyébként érint, volt meg korábban. Arról azonban beszélnünk kell, hogy akkor voltak ezek a táblák, amikor Magyarország határai még nem teljesen a maival azonosak voltak - hogy finoman fejezzem ki magam -, tehát más-más régiókat fedtek le akkor, mint most.
Ehhez képest értelmetlen és érthetetlen az a jogalkotói szándék, amely azt mondja, hogy két fokozatban fogjuk ezt bevezetni. Elsõ fokozatban három; és most már azért nem nevezem meg ezt a hármat, tisztelt Ház, mert ha elhangzik, akkor különbözõ levelek, illetõleg vélemények hangzanak el és nem túl - hogy is mondjam - intelligens módon bizonyos csoportok részérõl, tehát nem nevezem meg ezt a három helyet. Tehát elõször három, majd utána kettõ. De miért? Mi ennek az értelme? Ha be akarjuk vezetni a táblabíróságot, akkor azt egyszerre kell bevezetni, nem részenként, nem fokozatosan, nem úgy, hogy bizonyos területeket most az egyik táblához teszek, utána átteszem a másik táblához. Mit fogok kezdeni azzal a bíróval, aki most mondjuk Budapesten a táblabíróságokon fog dolgozni? Rendben van, a Legfelsõbb Bíróság gondját ezzel megoldom, hogy a Legfelsõbb Bíróság bíráinak egy részét át tudom tenni a táblára. De mi lesz akkor, ha a másik két vidéki tábla is beindul? Azokkal a bírákkal, akik ehhez képest vagy 2003-hoz képest sokkal több ügyet tárgyaltak, mit fogok kezdeni? Tehát teljes mértékig megalapozatlannak tûnik ez a táblák idõrendi megosztottsága, olyan vonatkozásban különösen, hogy két ütemben, két etapban vezeti be azt.
Úgy gondolom egyébként, hogy a Független Kisgazdapárt támogatni tud minden értelmes reformcsomagot. Korábban is elmondtuk már, gyakorlatilag reformpártiak vagyunk, azonban meg kívánom ismételni azt a korábban elmondott gondolatomat, hogy csak akkor lehet építkezni, ha tartós pillérek vannak. Az igazságszolgáltatás reformja, úgy tûnik számunkra, elkapkodott; úgy tûnik számunkra, hogy hatásvizsgálat nélkül, egy bizonyos nyomásra lett elõterjesztve; és az a kapkodás tûnik ki belõle, amely egyébként kifejezésre is került a bizottsági ülésen. Mikor az a kérdés merült fel, tisztelt Ház, miért kell ezt most áterõltetnünk ilyen megalapozatlanul, kapkodó módon, holott ennek a csomagnak vannak jó, támogatható részei, de miért kell ezt az egészet most így hiányosan áterõltetni, egyik nem ellenzéki képviselõtársam azt mondta, hogy benne volt a programunkban. Ehhez képest, tisztelettel, én úgy gondolom, hogy így, ebben a formájában ezt nem támogathatjuk. Ha ezt így át tetszenek erõltetni, akkor erre lehet '98-ban hivatkozni, csak ha ez ilyen formában marad, akkor nagyon félek, hogy káosz lesz a magyar igazságszolgáltatásban.
Köszönöm a türelmüket. (Taps.)