DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Elnök Asszony! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyûlés! Az imént Isépy Tamás felszólalásában viszonylag részletesebben foglalkozott azzal, hogy az 1990 után megalakult kormányzat milyen erõfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a bírói pálya újra vonzóvá váljon és egy bírósági reform megvalósításra kerüljön Magyarországon. Annak idején ennek a reformcsomagnak - mert hiszen akkor is ez tulajdonképpen egy csomagnak tekinthetõ, törvényjavaslatok sokaságából álló intézkedéssorozat volt - jelentõs elemeit mi magunk is támogattuk, és úgy gondoltuk, hogy nagyon fontosak ezek a lépések.
Kétségtelen tény, hogy ezen a területen számos eredmény született. Az egyik ilyen eredmény meggyõzõdésem szerint az volt, hogy a bírói pálya a kezdõ bírák számára ismét vonzóvá vált. Vonzóvá vált annak köszönhetõen, hogy a kezdõ fizetéseket, a javadalmazást sikerült olyan szintre felemelni jelentõs költségvetési áldozatokkal, hogy a bírói munka újra vonzó volt. Ugyanakkor ma sajnos azt kell tapasztalnunk, hogy ez csak a kezdõ bírói pályára igaz, és az akkori és természetesen a mostani kormányzati szándékkal ellentétesen az a gyakorlat, hogy az egyetem elvégzését, a kétéves fogalmazói idõ letöltését és a sikeres szakvizsgát követõen alig néhány éves gyakorlat után a fiatal bírák elhagyják a pályát. Errõl Csákabonyi Balázs is említést tett már, hogy ma Magyarországon az ítélkezõ bíróknak talán közel 60 százaléka - a számarányok a lényegesek, nem a pontos számok - öt évnél rövidebb ideje bíróként dolgozó kolléga, ebbõl adódóan 30 évnél fiatalabb a bírák több mint fele. Mint ahogy szintén elhangzott, ez egy jó dolog is, mert hiszen egy új, modern gondolkodásmódot honosít meg a bíróságokon, ugyanakkor legalább ennyire hátrányos és legalább ennyire káros is, mert hiszen ahhoz, hogy megfontolt, megalapozott, bölcs döntéseket hozzanak a bírák, bizony azon kívül, hogy jelentõs szakmai ismeretekre van szükség, igen fontos, hogy jelentõs élettapasztalatról is tanúbizonyságot tegyen a bíró.
Az alkotmányügyi bizottság néhány héttel ezelõtt Csehországba, Prágába tett egy szakmai utat, és ezen a szakmai úton alkalmunk volt nagyon sok mindenkivel, felelõs cseh vezetõ bírákkal és igazságügyi dolgozókkal találkozni, így a legfelsõbb bíróság elnökével, az alkotmánybíróság elnökével, az alkotmányügyi bizottsággal, az igazságügyminiszter-helyettessel. Bizony ott is elhangzott az a vélemény a legfelsõbb bíróság elnöke részérõl - õ elég határozottan fogalmazott -, hogy a bírák 10 százalékát részben ilyen okokra visszavezethetõen nem tartotta, nem tartja alkalmasnak arra, hogy bírói tevékenységet végezzen. Ez talán egy kicsit erõs és túlzott megfogalmazás, ugyanakkor az eddigi tapasztalatok azt mondatják velünk, hogy bizony indokolt változtatni ezen a rendszeren, mert úgy gondoljuk, hogy így ez jelenleg nem jó.
(10.20)
Ezért ennek a csomagnak azt a részét, amely a bíróvá válás folyamatát szabályozza, határozottan jónak tartjuk és támogatjuk. Legjobb tudomásom szerint ezt a támogatottságot az ellenzék részérõl is élvezi a javaslat.
Néhány szót szeretnék szólni errõl az új rendszerrõl. Az imént is elmondtam, hogy ma Magyarországon 25 éves korára sok, egyébként kitûnõen képzett szakember bíróvá válhat, és ezt a folyamatot most a törvényjavaslat szeretné megváltoztatni, és - ha minden simán és normális menetben zajlik - akkor körülbelül a 30. évéhez közelít majd a bíró, amikor végleges, határozatlan idõre szóló bírói kinevezést kap.
Az új szabályozás szerint - és errõl nem a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvényjavaslat, hanem az igazságügyi alkalmazottak jogviszonyáról szóló törvényjavaslat szól - hároméves fogalmazói gyakorlatot követel meg a törvény. Ezt jónak tartjuk és indokoltnak. A hároméves fogalmazói gyakorlatot követõen tesz az alkalmazott szakvizsgát, és a sikeres szakvizsgát követõen egy évig titkárként dolgozik. Ez a titkári tevékenység már részben átmenet a fogalmazói és a bírói státus között: jelentõs hatáskörrel rendelkezik, bizonyos ügyekben abszolút önállóan jár el, és készül arra a feladatra, amely a bírói kinevezést követõen vár a titkárra, a bírósági alkalmazottra.
A törvény meglehetõsen részletesen szabályozza a bíróvá válás feltételeit; ezt egyébként jónak tartjuk. Indokolt, hogy a viszonylag szûk terjedelmû 1972. évi IV., bíróságokról szóló törvényhez képest ebben a törvényben jóval részletesebben és pontosabban határozzunk meg bizonyos feltételeket, így a bíróvá válás feltételeit is.
Az egyik ilyen feltétel a büntetlen elõéletnek egy speciális módon történõ megfogalmazása. Ez nemcsak az általános értelemben vett büntetlen elõéletet kívánja meg a bírótól, hanem egyértelmûen kifejezésre juttatja, hogy abban az esetben, ha szabadságvesztés- büntetést vagy közérdekû munkát kellett alkalmazni a jelölttel szemben, akkor ez a törvény erejénél fogva kizáró okot jelent.
Ezt meghaladóan, ha az adott jelölt valamilyen módon szerepel a bûnügyi nyilvántartásban, akkor az OIT, az országos igazszolgáltatási tanács megvizsgálja ezeket a körülményeket, és a megvizsgált körülmények alapján önállóan mérlegeli, méltónak tartja-e az adott jelöltet arra, hogy ezt a bírói státust megszerezze. Ezt is fontos és jó intézkedésnek tartjuk.
Ezt meghaladóan részt kell vennie mindenkinek egy pályaalkalmassági vizsgálaton. Ennek a pályaalkalmassági vizsgálatnak a részletes szabályait természetesen a törvény nem tartalmazhatja, az igazságügy- miniszter és a népjóléti miniszter rendeletben fogja meghatározni, egy olyan rendeletben, mely rendelet szövegével, megvalósításával kapcsolatban az országos igazságszolgáltatási tanácsnak egyetértési joga lesz. Ennek a pályaalkalmassági vizsgálatnak ki kell terjednie az egészségi, a fizikai, a pszichikai feltételek meglétének vizsgálatára. Ezt is nagyon jó intézkedésnek tartjuk. Bizony, aki valaha is megfordult bíróságon - teljesen mindegy, hogy milyen pozícióban, nézõként, ügyészként, ügyvédként vagy netán bíróként -, nagyon jól tudja, hogy óriási pszichikai teher az, hogy jelentõs ügyekrõl, emberi sorsokról, óriási vagyonokról egy bírónak döntést kell tudni hoznia, és ennek a döntésnek vállalni kell tudni a következményeit. Ezt a terhet csak az tudja elviselni, aki erre egyrészt szakmailag megfelelõen felkészült, másrészt pszichésen olyan állapotban van, hogy ezt a folyamatos terhelést egyfolytában magas színvonalon képes elviselni. Indokolt tehát, hogy ilyen vizsgálatnak vessük alá a jelölteket.
Kizáró okot fogalmaz meg a törvény arra az esetre vonatkozóan, hogyha valamilyen más területen vagy akár a bíróságon súlyos fegyelmi büntetés hatálya alá került az adott jelölt. Ezt kizáró okként rögzíti a törvény.
A másik fontos feltétel az, hogy - a mostani gyakorlattal részben felhagyva - kötelezõ pályázat kiírását írja elõ a bírói státus betöltésére. Ezt is örvendetes intézkedésnek tartjuk, úgy gondolom, hogy garanciális szempontból is fontos ez. Ennek a pályázatnak az elbírálásában alapvetõen három testület kap jelentõs szerepet, az egyik a bírói testület, a másik a bíróság elnöke, akik véleményezik az adott pályázatot, végül az országos igazságszolgáltatási tanács, amely ezt a pályázatot elbírálja. Fontos megjegyezni, hogy a bírói testületnek és a bíróság elnökének a véleménye alapvetõen nem köti az OIT-t, csak természetesen figyelembe kell vennie.
Fontos dolog az, hogy az elsõ bírói kinevezés - és ez egy új intézmény, amelyet bevezetünk - határozott idõre szól, és ez három év. A három év leteltét követõen, illetve közvetlen letelte elõtt egy vizsgálatnak vetik alá a bírói munkát. Ez a vizsgálat kiterjed anyagi, eljárási és ügyviteli jogszabályok betartására, és a törvény azt is elõírja, hogy legalább 50, elsõfokon jogerõre emelkedett ügyet kell megvizsgálni. Egyetlen kiegészítést, illetve kritikai megjegyzést ezzel kapcsolatban hadd mondjak. Úgy gondolom, indokolt lenne nemcsak az elsõfokon jogerõre emelkedett ügyek vizsgálatára kiterjednie ennek az ellenõrzésnek, hanem bizony az is lényeges, hogy az adott bíró tevékenységével kapcsolatban hányszor kellett hatályon kívül helyezni ügyet, hány ügyben kellett megváltoztatni jelentõs részben az elsõfokú ítéletet, mert az valamilyen oknál fogva nem volt megfelelõ. Úgy gondolom, indokolt lenne, hogy erre is kiterjedjen a vizsgálat, hiszen az ügyfélnek, az állampolgárnak, aki jogorvoslatot keres a bíróság elõtt, bizony nem mindegy, hogy mennyi ideig tart ügyének az elintézése. Itt aztán persze más dolgokat is vizsgálni kell. A javaslat indokolása csak röviden megemlíti, hogy a lényeglátás, a döntési képesség, az ügyfelekkel való kapcsolatteremtési képesség és a döntési kényszer tûrése mennyire fontos szempontok.
Úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat az eddigi tapasztalatokat jól hasznosítva megfelelõen és támogatható módon változtatja meg a bíróvá válás folyamatát, ezért a Szabad Demokraták Szövetsége a javaslatnak ezt a részét támogatni tudja.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)