DR. CSIZMADIA LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Elnök Úr! Áder János elõttem szólva jó pár kérdést tett fel, amelyeknek egy része nem megválaszolható, más része pedig nem itt válaszolható meg. Tudomásom szerint az igazságügyi kormányzat ez év februárjában írásban megküldte valamennyi parlamenti pártnak a fenti tervezeteknek a szövegét. Azt hiszem, az lett volna illõ, hogyha akkor írásban válaszoltak volna ezen felvetésekre.
Még egy gondolatot szeretnék e körben elmondani: Áder János azt mondotta, hogy szerinte az igazságügyi csomag elõterjesztése nem más, mint olcsó kampányfogás, hiszen ennek csak rövid távú pozitív következményei lehetnek. Nos, bejelentem Áder Jánosnak, mi bízunk abban, hogy a következõ ciklusban is szocialista párti képviselõ fogja ellátni az igazságügy-miniszteri funkciót, így mi vállaljuk a csomagnak a hosszú távú következményeit is.
Egyebekben az igazságszolgáltatási csomag egy szûk részével, az ügyészségre háruló feladatokkal szeretnék foglalkozni. Nyilvánvaló az, hogy az igazságszolgáltatás reformja az ügyészség szervezetét, feladatait, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállását sem hagyhatja érintetlenül. A reform keretében az ügyészséget érintõen benyújtott két törvényjavaslat a Magyar Köztársaság ügyészségérõl, illetõleg az ügyészségi szolgálati viszonyról és adatkezelésrõl szóló törvény módosítására irányul.
Az ügyészségrõl szóló törvény viszonylag csekély terjedelmû törvényjavaslat, ami a módosítást célozza, az ügyészségi szervezeti törvényt igazítja a reform során megváltozó bírósági szervezethez. A törvényjavaslat a ma is mûködõ ügyészségi szervezeteket megtartva, az ügyészi szervezetet kiegészíti a felállítandó ítélõtábláknak megfelelõ szintû szervezeti egységekkel: ezek a fellebbviteli fõügyészségek, illetõleg a katonai fellebbviteli ügyészség. Az új ügyészi szervezetek az ítélõtáblák elõtt folyó bírósági eljárásokban látják majd el az eljárási törvényekben foglaltak szerint az ügyészi feladatokat.
A bíróságok szervezetérõl és igazgatásáról szóló törvényjavaslat szerint a legfõbb ügyész tagja lesz az országos igazságszolgáltatási tanácsnak, és fontos szerepet kap a Legfelsõbb Bíróság elõtt folyó jogegységi eljárás kezdeményezésében is. Erre figyelemmel módosítani szükséges a Magyar Köztársaság ügyészségérõl szóló, 1972. évi V. törvénynek a legfõbb ügyész jogkörét felsoroló rendelkezéseit - a javaslat ezen módosításokat elvégzi.
A törvényjavaslat továbbá a bírák mentelmi jogához igazítja az ügyészek mentelmi jogára vonatkozó, jelenleg hatályos törvényi rendelkezéseket. Ezzel egységesen kerül mind a bírák, mind az ügyészek mentelmi joga szabályozásra azzal, hogy a mentelmi jog ezt követõen kiterjed a szabálysértési eljárásra is.
A törvényjavaslat egyebekben - a jogrendszerben bekövetkezett változásokra figyelemmel - módosítja, illetõleg hatályon kívül helyezi az 1972. évi V. törvény néhány, idõközben meghaladottá vált rendelkezését.
(10.50)
Az igazságszolgáltatás reformja keretében benyújtott, az ügyészséget érintõ másik törvényjavaslat az ügyészi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésrõl szóló 1990. évi LXXX. törvény módosításáról szól. A szóban forgó törvényt az Országgyûlés 1994 késõ õszén alkotta meg. A szabályozás már ekkor is múlhatatlanul szükséges volt, hiszen 1992 és 1994 között ügyészi szolgálati viszonyra vonatkozó jogi szabályozás - a munkatörvénykönyv hatályon kívül helyezésével - gyakorlatilag nem volt.
Ez a törvény az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállását, munkajogi helyzetét, illetõleg az ügyészségi adatkezelést szabályozza. A törvény megalkotása annak idején nagy jelentõséggel bírt az ügyészek számára, hiszen jogállásukat, szolgálati viszonyukat, illetõleg az általuk végzett adatkezelést korábban törvény ilyen mélységgel és részletességgel nem szabályozta. Ez a törvény - miként azt az elmúlt évek jogalkalmazási gyakorlata igazolta - jól bevált, ezért tartalmát illetõen lényegi változtatást nem igényel. Mégis szükséges néhány rendelkezésének módosítása.
Az elmúlt száz esztendõben a magyar jogfejlõdés, jogalkotás során mindig irányadó szempont volt, hogy a bírák és a ügyészek, illetõleg a bírósági és ügyészségi alkalmazottak jogállása, munkajogi helyzete, fõképpen pedig javadalmazása - az igazságszolgáltatás e két szervezete között fennálló különbségek által indokolt eltérések kivételével - azonos legyen. A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvényjavaslat, továbbá az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló törvényjavaslat a bírák, illetõleg az igazságügyi alkalmazottak jogállását, munkajogi helyzetét és javadalmazását illetõen a jelenlegi, hatályos törvényi szabályozást több vonatkozásban lényegesen megváltoztatja. Csak a leglényegesebb változtatásra utalnék e körben; nevezetesen arra, hogy a bírák jogállására vonatkozó új jogi szabályozás önállóan állapítja meg a bírák javadalmazását, eleget téve azon régi igénynek, hogy a bírói javadalmazás ne a köztisztviselõi illetmény nagyságának függvénye legyen. Erre figyelemmel, az igazodás elvét követve, a tervezet módosítja az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak szolgálati viszonyára, javadalmazására vonatkozó törvényi szabályokat. Ennek megfelelõen, miként a bírák jogállásáról szóló új jogi szabályozás szigorítja a bíróvá válás feltételeit, úgy szigorodnak az ügyészi tisztség elnyerésének feltételei is. Meg kell jegyezni, hogy ezen szigorítás hasonló a bíróvá válás feltételeihez, azaz a szabályozás biztosítja a két pálya átjárhatóságát. Ugyancsak az ügyészi tisztségre pályázónak - a tervezet szerint - az ügyészi kinevezés elõtt a jelenleginél hosszabb ideig ügyészségi fogalmazóként és titkárként kell mûködnie. A tervezet szerint a kinevezés elõtt vizsgálni kell a jelölt pályaalkalmasságát, amely egészségi, fizikai és pszichikai vizsgálatból áll.
Újszerû a szabályozás abban a vonatkozásban is, hogy a kinevezést megelõzõen, a pályaalkalmassági vizsgálaton túlmenõen, a pályázók büntetõjogi elõélete is vizsgálandó, még olyan esetben is, akkor a pályázó ugyan büntetlennek tekintendõ, de a bûnügyi nyilvántartásban szerepel. De ugyancsak újszerû a szabályozás abban a vonatkozásban, hogy ügyészt a legfõbb ügyész az elsõ alkalommal három évre - tehát határozott idõre -, majd ezt követõen határozatlan idõre nevez ki. Az ügyészi munka színvonalasabbá válását szolgálja az a követelmény, mely szerint a munkáltatói jogkör gyakorlója, az ügyész határozatlan idõre történõ kinevezését megelõzõen, az ügyész mûködésének teljes idõtartamára kiterjedõen értékeli az ügyész munkáját, különös tekintettel az anyagi jogi, az eljárásjogi és az ügyviteli szabályok betartására.
Újszerû a szabályozás a legfõbb ügyész által kinevezett ügyész ügyészségi szolgálati viszonyának megszûnésével kapcsolatosan is azon vonatkozásban, hogy a bírák jogállását szabályozó rendelkezésekhez hasonlóan, az ügyész ügyészségi szolgálati viszonya 70. életévének betöltésével megszûnik. Ez a rendelkezés természetesen nem érinti a legfõbb ügyész azon jogát, hogy az ügyész szolgálati viszonyát megszüntethesse azon esetben, ha az ügyész saját jogú nyugdíjra szerzett jogosultságot.
Megállapítható tehát, hogy az elõterjesztõ a szabályozás során egyrészt a bírák jogállásához hasonló szabályozási módot alkalmazott azon esetekben, amikor ez lehetséges és szükséges volt, de ugyanakkor az elõkészítés során az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésrõl szóló hatályos jogszabály mindazon rendelkezéseit megtartotta, amelyek hasznosnak bizonyultak, illetõleg egyes szabályok továbbfejlesztései pedig vélhetõen az ügyészi munka hatékonyságának és színvonalának emelkedését fogják szolgálni.
Minderre figyelemmel a Szocialista Párt képviselõcsoportja maradéktalanul támogatja a jogszabály parlamenti megszületését. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)