DR. ÁBRAHÁM JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Mint gyakorló ügyvéd nagy várakozással tekintettem a most tárgyalásba vett igazságszolgáltatási törvényjavaslatok elé. Azt hiszem, várakozásom nem indokolatlan, és nem alaptalan. Munkám során naponta szembesültem azokkal a megoldatlan problémákkal, amelyek központi kérdései az igazságügyi kormányzat elõtt jól ismertek, és amelyeknek megnyugtató megválaszolása a tisztelt Országgyûlés feladata lesz az igazságszolgáltatási törvények megalkotásával.
Köztudott, hogy pereskedõ nemzet vagyunk. Az állampolgárok kiemelkedõ figyelmet tanúsítanak az igazságszolgáltatási szervek munkájának. Az igazát keresõ ember csak azt látja, hogy ügyeinek intézése több esetben érthetetlen módon akadozik, a befejezés indokolatlanul késlekedik. Mi, gyakorló jogászok, tevékenységünk során jobban ismerhetjük az igazságszolgáltatási szervek munkáját, tudjuk, hogy a bírósági ügyek, a polgári peres és nem peres, a végrehajtási, a büntetõ- és cégügyek hatalmas száma, mennyisége szinte elviselhetetlen terhet jelent a bírák, ügyészek és az õ munkájukhoz kapcsolódó igazságügyi alkalmazottak számára. Ismerek olyan helyi bírósági elnököt - aki egyben természetesen ítélkezik is -, aki munkahelyérõl bõröndszám viszi haza feldolgozni az aktákat, de meggyõzõdésem, hogy nem ez az egyébként dicséretes szorgalom a módja az érdemi munka javításának.
A bíróságok és az igazságszolgáltatási szervek túlzott leterhelése, továbbá egyes esetekben a bíróságok nem megfelelõ szakmai munkája, végsõ soron a szervek korszerûtlen mûködése az ügyek idõbeli elhúzódásához vezet. Az idõbeli elhúzódás messze meghaladja a jelenlegi törvényi szabályozást, amely szerint a bíróság hivatalból gondoskodik az ügyek ésszerû idõn belüli fejezésérõl. Mindezek oda vezetnek, hogy a jogkeresõ állampolgár csalódott az igazságszolgáltatási szervek munkájában, némi túlzással azt is mondhatnók, hogy hitelét vesztette az igazságszolgáltatás szervezete.
Az igazságügyi kormányzat a sorolt negatív jelenségeket felismerve terjeszti be a tisztelt Ház elé az úgynevezett igazságszolgáltatási reformcsomagot, amelynek önálló, de mégis összefüggõ része a bíróságok szervezetérõl és igazgatásáról, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról, valamint a felállítandó ítélõtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvényjavaslat. De ide sorolhatjuk az ügyészségrõl, valamint az ügyészségi szolgálati viszonyról szóló törvényjavaslatokat is. A kormány tehát egy jogalkotási szükségességet ismert fel.
A reform célja a jelenleginél korszerûbb igazságszolgáltatási szervezet megteremtése. A korszerûség magában foglalja az igazságügyi szervezetek szakmai munkájának színvonal-emelkedését, a kornak megfelelõ technika alkalmazását, amely eredményezheti az ügyek szakszerû és jelenleginél lényegesen gyorsabb befejezését, ezáltal a jogkeresõ polgárok, valamint az egész társadalom pozitív megítélését.
A reform az állampolgár érdekét kívánja szolgálni. A reformot az állampolgárok érdekében kell végrehajtani. A reformtörvények megalkotásának kérdése nem lehet politikai kérdés, az független a kormányzati ciklustól, és idõben azon jóval túlmutat. Ezt dr. Solt Pál úr, a Legfelsõbb Bíróság elnöke azt hiszem, történelmi példákkal kellõen alátámasztotta.
Tisztelt Országgyûlés! A továbbiakban az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló T/4218. számú törvényjavaslatról kívánok pár szót szólni.
(12.30)
A jelenleg hatályos törvényi szabályozás szerint a bírósági titkár, a fogalmazó, a bírósági tisztviselõ és az ügykezelõ is bírósági szolgálati jogviszonyban áll. A törvényjavaslat megszünteti a sorolt személyek jogállására vonatkozó, több törvényben megállapított szabályokat, és valamennyi, igazságügyi szolgálati jogviszonyban álló dolgozóra vonatkozóan külön törvényben állapítja meg azokat. A törvény hatálya a bírósági dolgozókon kívül kiterjed az országos igazságszolgáltatási tanács hivatalában, az igazságügyi szakértõi intézményekkel létesített igazságügyi szolgálati viszonyokra is. A törvényjavaslat tételesen felsorolja, hogy kik tekintendõk igazságügyi alkalmazottnak. Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló törvényjavaslat igen lényeges, mondhatnám: sarkalatos kérdése a bíróvá válás folyamatának szerves részeként tekinthetõ szabályok megalkotása lenne.
A törvényjavaslatból, valamint a bírák jogállásáról és a javadalmazásról szóló törvényjavaslat rendelkezéseibõl világosan kitûnik, hogy a bírói munka színvonalának javítása érdekében szigorodnak a bíróvá válás feltételei. Ez a szakmai megfelelõség biztosítéka is lehet.
A folyamat állomásai a fogalmazói és az ezt követõ titkári munkakör. A jogi egyetem elvégzését követõen a szükséges gyakorlati ismeretek megszerzésének idejét a fogalmazó részére a törvényjavaslat jelenleg két évrõl három évre emeli, és kötelezõen elõírja, hogy a joggyakorlat keretében biztosítani kell, hogy a fogalmazó minden bírósági szinten és ügyszámban megfelelõ gyakorlatot szerezzen, továbbá határozattervezeteket készítsen, jegyzõkönyvet vezessen, valamint vegyen részt az ügyfelek fogadásán. A fogalmazói idõ elteltével, de még a titkári kinevezés elõtt bírói pályaalkalmassági vizsgálaton kell részt venni, mert a javaslat szerint a titkári mûködés az ítélkezésre való felkészülés utolsó szakasza, amely legkevesebb egy évig tart, ezért feltétlenül szükséges meggyõzõdni arról, hogy a jelölt alkalmas-e eredményes titkári ténykedés után a bírói pályára.
Nem kívánok az általános vita keretében a javaslat valamennyi jogintézményével foglalkozni, csupán a szolgálati viszony létesítésérõl, módosításáról és megszüntetésérõl, valamint a tartalmából eredõ jogokról és kötelezettségekrõl teszek vázlatos említést.
A jogviszony tervezet szerinti elemei sokban hasonlóságot mutatnak a közalkalmazottak, köztisztviselõk jogállásáról szóló, valamint a munka törvénykönyve rendelkezéseivel. A különbségek az igazságügyi szolgálat sajátosságaiból fakadnak.
Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonya kinevezéssel és ennek elfogadásával határozatlan vagy meghatározott idõre jön létre. A kinevezést pályázat elõzheti meg, amelynek kiírása fõ szabályként nem kötelezõ jellegû, arról a kinevezési jogkör gyakorlója dönt. Kivételként kötelezõ a pályázat kiírása magasabb vezetõk kinevezése esetében. A javaslat tételesen felsorolja azokat a kérdéseket, amelyeket a kinevezési okmányoknak tartalmazniuk kell, és rendelkezik arról, hogy a kinevezéssel együtt át kell adni az igazságügyi alkalmazottnak a feladatait tartalmazó munkaköri leírást. Célszerûbbnek tartanám azonban, ha ez utóbbi a kinevezés része, illetve tartalma lenne, figyelemmel a kinevezés tartalmának módosítására vonatkozó szabályokra is. Fõ szabályként a törvényjavaslat - a munka törvénykönyvéhez hasonlóan - a kinevezés közös megegyezéses módosítását határozza meg, és csupán néhány esetben nyílik lehetõség annak egyoldalú, az igazságügyi szerv által történõ módosítására. A javaslat nem tekinti módosításnak a szolgálati viszony tartalmának törvényi, kötelezõ jellegû rendelkezésen alapuló megváltozását, illetve az illetmény változtatását.
A szolgálati viszony tartalmának speciális módosulására kerülhet sor abban az esetben, amikor az igazságügyi alkalmazott álláshelye tõle független szervezeti okok miatt szûnik meg. Ilyenkor az alkalmazottnak, amennyiben erre lehetõség van, a javaslat által megfelelõnek minõsített más munkakört kell felajánlani.
A szolgálati viszony megszûnésének szabályozásán a javaslat a más munkavégzési jellegû jogviszonyok megszüntetésére vonatkozó alapvetõ rendelkezéseket követi. Így megszûnhet a jogviszony az abban részt vevõ alanyok egyoldalú és közös akaratából, továbbá a tõlük független, objektív okokból. A javaslat nem tesz említést a szolgálati viszony megszûnésének azon esetérõl, amikor az igazságügyi alkalmazott meghal. Csak megjegyzem, hogy a munka törvénykönyve a munkaviszony ilyen megszûnését elsõ helyen sorolja fel.
A szolgálati viszony jogellenes megszüntetésének következményét szabályozza a javaslat, ezek a rendelkezések jellegükben hasonlóak a munka törvénykönyvébõl ismert jogkövetkezményekkel, de az igazságügyi szervekre nem rónak akkora anyagi terhet, mint más esetben. A jogviszony sajátos elemei végigvonulnak a szolgálati jogviszony tartalmából eredõ jogok és kötelezettségek javaslat szerinti meghatározásán.
A tervezetben megfogalmazott szigorúbb általános összeférhetetlenségi szabályok a befolyásolástól mentes ügyintézés érdekében meghatározott sajátos rendelkezéseket tartalmazzák, és ezzel kívánják elõsegíteni az igazságszolgáltatás tisztaságát, pártatlanságát is. A munkavégzés szabályait, az igazságügyi szolgálati viszony alanyának jogait és kötelezettségét - a szervezet rendeltetésszerû mûködéséhez igazodóan - úgy állapítja meg a tervezet, hogy a jogok és kötelezettségek szoros összefüggésben állnak a felek viszonylatában, ezáltal megteremti annak lehetõségét, hogy az igazságügyi szerv a feladatait úgy láthassa el, hogy egyben az alkalmazottak érdekeinek is megfeleljen.
Tisztelt Ház! Bízom abban, hogy az igazságszolgáltatási reform nyomán megalkotásra kerülõ törvények hatására belátható idõn belül jelentõsen csökkennek az igazságszolgáltatásban mindnyájunk által tapasztalt anomáliák, az igazságügyi szervek munkája az állampolgárok érdekeinek megfelelõen és megelégedésére fog megváltozni.
Köszönöm türelmüket. (Taps.)