DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Igen tisztelt Képviselõtársaim! Nagyon fontos az államélet, a közbiztonság és a jogbiztonság szempontjából, hogy ezzel a törvénycsomaggal, - amely pillanatnyilag az igen tisztelt Országgyûlés elõtt fekszik, mi fog történni. Azt hiszem, teljesen hibás lenne minden olyan szemlélet, amely egy formális jogalkotási tevékenységgel vagy annak látszatával próbálná pótolni, helyettesíteni a mindannyiunk érdekében funkcionáló jogbiztonság téziseit, valódi gyakorlatát és azt az elvárást, amelyet a Magyar Köztársaság Alkotmánya egyértelmûen az igazságszolgáltatási apparátus feladatául megszab.
Azt hiszem, csak fejet hajthatunk az igazságszolgáltatásban résztvevõk elõtt, akár bírói talárban, akár ügyészi pozícióban és ügyészi feladatok végrehajtásával, elvégzésével teljesítik azt, amire felesküdtek. Rögtön szeretnék rámutatni ezzel kapcsolatban arra, hogy e törvénycsomag egyik szemléletbeli hibájául azt minõsítem, hogy megkülönböztetést alkalmaz az általam elõbb említett két csoport között. Tehát a bíróságok munkatársai, a bírók, illetõleg az ügyészség, az ügyészi apparátus jogászai között. Ez a megkülönböztetés teljes félreértésbõl kell hogy következzen, miután mindketten a legmagasabb szintû jogi képzettséggel rendelkeznek, és lényegileg az azonos szinten funkcionáló szervek azonos feladatkört töltenek be.
Ami a kérdés általánosságát illeti: nem látom indokoltnak azt a sürgõsséget, hogy ezt a törvénycsomagot, amely valóban nagyon hosszú idõre befolyásolni fogja a közéletünket, mindannyiunk biztonságát, ilyen gyorsan és ennyire határozottan próbálják egyesek törvényerõre emeltetni.
(12.40)
Úgy gondolom, hogy ehelyett sokkal fontosabb volna a meglevõ hatályos jogszabályok diszkriminációmentes és tényleges jogszabályi végrehajtása. Úgy hajtsák végre a törvényeket a jogalkalmazók, ahogyan azok le vannak írva! Itt rögtön szeretnék rámutatni a Magyar Köztársaság alkotmányának 50. § (3) bekezdésében megfogalmazott azon jogi tényre, amely szerint a bírók - és az igazságszolgáltatás egészét érti ez alatt az alkotmány - kötelesek a törvényeket végrehajtani, mert csak a törvényeknek vannak alávetve. Ezzel szemben sajnos számtalan gyakorlati anomáliapéldát tud felmutatni minden gyakorló jogász, amelyekben ezek nem így érvényesültek, mint ahogy a magyar alkotmányból következik, és amelyre egyébként felesküdtek.
Kérem, ez a bizonyos átalakítás, amelyrõl itt most többek között szó van, úgy gondolom, nem teljesen végiggondolt. Az általam igen tisztelt Legfelsõbb Bíróság jelenlegi elnöke az elõzõ felszólalása során utalt arra, hogy hogyan lehet bírót elõállítani. Kérem, maga a fogalom abszurd, de ez talán egy nyelvbotlása volt. Ezzel szemben valódi ténykérdés az, hogy csak egy adott létszámú igazságszolgáltatási apparátusban dolgozó áll rendelkezésre. Akárhogy csoportosítjuk, akárhogy osztjuk be különbözõ szintekre, a létszám gyakorlatilag nem fog változni belátható idõn belül.
Ugyancsak szeretnék utalni a Legfelsõbb Bíróság elnökének azon megállapítására, hogy jelenleg ma már nem növekszik a bíróságok hátralékszáma - itt mondta el az elõbb, ezen helyen. Akkor viszont nem tartom logikusnak ezt az átalakítást! Amit az ügyészi és bírói összevetéssel kapcsolatosan hiányolok a joganyagokból: annak részletes kidolgozását, hogy az ügyészi apparátus munkatársai ugyanolyan kondíciókkal végezhessék munkájukat, mint a bírói apparátus, értve ez alatt például a fizetést, a nyugdíjazási feltételeket és sok egyebet.
Ami az országos igazságszolgáltatási tanácsot illeti, valamilyen formában nyilvánvalóan fontos feladatot kell hogy betöltsön. Érdemben nem értek egyet azzal a megoldással, amelyet a jelenlegi törvénytervezet tartalmaz, ugyanis lényegileg ez egy olyan szeparálódási lehetõséget biztosítana az államélet egyéb szerveitõl, mint amire hivatkozás is történt, hogy a kormánynak megfelelne kvázi a struktúrája, amely lényegileg nem lenne egyéb, mint állam az államban. Kérem, nem értek egyet azzal, hogy bármilyen szerv - még ha bírói talárban is - külsõ kontroll nélkül végezhesse a munkáját. Ez nem helyes - tulajdonképpen a demokrácia alapgondolatával ellentétes. Az államhatalmi ágakat szét kell választani, de ez nem jelenti azt, hogy egyes államhatalmi ágakat a többi fölé és a többitõl függetlenül funkcionálóvá lehessen tenni! Azt hiszem, ez a törvénytervezetnek egy gõgös mentalitása. Ez nem helyes! Különösen az nem helyes, hogy külföldi példákra hivatkozzunk, mint analógia önmagában és mint követendõ, ha nem vesszük figyelembe a külföld egyéb sajátosságainak eltérõ tényeit, például a gazdasági környezet másságát, a jogtörténeti fejlõdés másságát vagy az egyéb adottságokat.
Befejezésül - miután sajnos most csak idõkeretben tudok felszólalni - három olyan igen fontos szempontra szeretném ráirányítani az igazságügyi államtitkár úr figyelmét, amelyet hiányolok ebbõl a törvénycsomagból.
Kérem, rendkívül hibás, tulajdonképpen a jogállamiság alapját kérdõjelezi meg az, hogy egyes jogviták - akár büntetõ-, akár polgári jogi vitát értek ez alatt - ésszerûtlenül elhúzódottan nyernek befejezést, némelyik csaknem egy évtizeddel a keresetindítást követõen.
A másik szempont: rendkívül sérelmesnek tartom az elõzetes letartóztatás gyakorlatát. Amikor nemzetközi konferenciát tartanak hazánkban ennek a kérdéskörében, akkor az igazságügyi kormányzat részérõl a lehetõ legkedvezõbb képet mutatják - ezzel szemben a gyakorlat egészen más. A törvényjavaslat vitájának részletes részében ezt majd pontosan ki fogom mutatni.
Ugyancsak szóvá teszem a felülvizsgálat mint jogintézmény egyes kérdéseinek anomáliáit - elegendõ, ha csak az alapeljárásokban "megállapított" tényállás felülvizsgálatból kizártságára utalok. Ez abszurd! Ez lehet, hogy bizonyos munkaköri feladatokat egyszerûsít, de aki azt vállalta, hogy igazságot szolgáltat, az nem zárkózhat el az igazság valódi tényeinek felderítése elõl.
Köszönöm, hogy meghallgattak. És hogy mennyire megalapozott az a néhány szempont, amelyre próbáltam az igen tisztelt Országgyûlés és elnök úr figyelmét felhívni, ezek demonstrálására becsatolok az ülést vezetõ elnök úr kezeihez egy összeállítást, amelybõl ez kitûnik és igazolható.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)