DR. GÁSPÁR MIKLÓS (KDNP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! A Magyar Köztársaság ügyészségérõl szóló, valamint az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésrõl szóló törvények módosítására a kormány által benyújtott két törvényjavaslat az igazságszolgáltatás reformjával összefüggésben érinti az ügyészségre vonatkozó említett törvényeket. Elöljáróban már most szeretném leszögezni, hogy mivel az ügyészségre vonatkozó törvények módosítása elõzetesen az alkotmány módosítását is igényli, ennek az egész most folyó vitának csak az alkotmány módosítását követõen kellene megtörténnie. Szeretném leszögezni azt is, hogy a KDNP a kormánypártok és az ellenzék között korábban létrejött megállapodás egyértelmû megszegésének tekinti azt, hogy a kormánypártok most egyoldalúan kívánják módosítani az alkotmányt.
Az ügyészséget illetõen természetesen nem értünk egyet az alkotmánymódosítás tartalmával sem. Álláspontunk szerint egyébként is az ügyészségnek az államszervezetben elfoglalt helye nem a parlament, hanem az igazságügyi kormányzat mellett lenne, hiszen az ügyészség nem önálló hatalmi ág, mint a jelenlegi modellben, hanem fõ feladatait tekintve az egységes igazságszolgáltatás része. Ezért a legfõbb ügyésznek nem a parlament elõtt kellene politikai felelõsséget viselnie, hanem az ügyészséget a legfõbb ügyészen keresztül az igazságügy-miniszternek kellene irányítania. A politikai felelõsséget az ügyészség tekintetében a parlament elõtt az igazságügy-miniszternek kellene viselnie, az európai és a magyar közjogi hagyományoknak megfelelõen.
A bírósági szervezet négyszintûvé alakításával összhangban a felállítandó bírósági ítélõtábláknak megfelelõ szintû fellebbviteli fõügyészségek létrehozásával elvileg és hosszú távon egyetértünk. A jelenlegi megvalósítással azonban a tárgyi és személyi feltételek hiánya miatt nem.
Áttérve a részletszabályokra:
A Magyar Köztársaság ügyészségérõl szóló törvény módosítására benyújtott törvényjavaslat 6. §-a új mentelmi szabályokat léptetne életbe. A módosítás azonban véleményem szerint hiányos, a mentelmi jog ugyanis az õrizetbe vételre, büntetõ-, illetõleg szabálysértési eljárás indítására, valamint ilyen eljárásban kényszerintézkedés alkalmazására vonatkozna.
Úgy tûnik, figyelmen kívül maradt a rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény V. fejezetében írt több olyan rendõri intézkedés, amely tartalmában kényszerintézkedés, egyben ugyanazt a hátrányt jelentik, mint a javaslatban írt esetek, másrészrõl alkalmazásukra szélesebb jogi felhatalmazással rendelkezik a rendõrség, mint a szigorúbb eljárási feltételekkel körülbástyázott büntetõ-, illetve szabálysértési eljárás. A rendõrségi törvény 30. § (2) bekezdése szerint a rendõrség az (1) bekezdésben írt cél elérése érdekében, például közbiztonságot veszélyeztetõ cselekmény vagy esemény megelõzése érdekében épületet, építményt, helyszínt, csomagot és jármûvet átvizsgálhat. A rendõrségi törvény 30. § (3) bekezdése értelmében hasonló célokból közbiztonságra veszélyt jelentõ anyagokat, eszközöket lefoglalhatja. A rendõrségi törvény 33. § (2) bekezdés b) pontja szerint a rendõr a közbiztonság érdekében a hatóság vagy az illetékes szerv elé állíthatja azt, aki bûncselekmény elkövetésével gyanúsítható - ez az f) pontban van -, ugyancsak elõállíthatja, akitõl tárgyi bizonyítási eszközt kell megszerezni vagy elkobzás alá esõ dolgot kell visszatartani.
(13.00)
Mindezek a példálódzó esetek tartalmukban személyes szabadságot korlátozó kényszerintézkedést jelentenek, amelyek magukban hordozhatják a bíró és az ügyész indokolatlan hatósági zaklatását. Ezért javasoljuk, hogy az ügyészeket érintõ mentelmi jog terjedjen ki a személyes szabadságot korlátozó és az elõbbi példában említett egyéb rendõri kényszerintézkedésekre is.
Az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésrõl szóló törvény módosítására benyújtott törvényjavaslat több olyan jelentõs változást is elõirányoz, amelyek emelhetik a jogalkalmazók szakmai felkészültségét, és mint ilyenek helyeselhetõk. Álláspontunk szerint azonban a törvényjavaslat több ponton módosításra szorul.
A legfõbb ügyész megválasztásának például ugyanaz a szakmai elõfeltétele, mint az ügyész kinevezésének. Úgy gondolom, a legfõbb ügyésznél - a javaslatban írt feltételeken kívül - indokolt lenne annak törvényi elõírása is, hogy ne csak jogi szakvizsgával rendelkezzen, hanem kiemelkedõ tudományos tevékenységgel vagy legalább 15 éves igazságszolgáltatási vagy ügyészi gyakorlattal. A jelenleg hatályos ügyészségi szolgálati törvény annyit ír elõ, hogy a legfõbb ügyészt a köztársasági elnök javaslatára az Országgyûlés hat évre választja. Nem szabályozott azonban a legfõbb ügyész megválasztását megelõzõ eljárás rendje.
A törvényjavaslat 26. §-ában a javadalmazással foglalkozik. A részletes szabályokat vizsgálva kirívóan igazságtalannak látszik, hogy a törvényjavaslat a bírói vezetõk jogállásához és javadalmazásához képest - az ügyészi vezetõk hátrányára - rendszeresen alacsonyabb pótlékot állapít meg. Sõt, az ügyészi vezetõi hierarchiában jelentõs vezetõi állásokat egyszerûen kihagy a pótlék szempontjából. Csak egyetlen példa: míg a Legfelsõbb Bíróság elnökének vezetõi pótléka 120 százalék, addig a legfõbb ügyészé csak 100 százalék.
Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az ellenzék padsoraiban.)
(Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes foglalja el.)