DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A mai vitában elhangzott a hivatkozás a századforduló elõtti vitára, ahol a felszólalás központi eleme az volt, hogy e kérdés, az igazságszolgáltatás ügyének megítélése nem párthovatartozástól függ, és nem pártszempontok vezetik azokat, akik ebben a vitában megszólalnak.
Úgy gondolom, hogy az elhangzottakban nagyon sok olyan elem van, ami valóban konstruktív vitára ad lehetõséget. Sepsey Tamás és Kutrucz Katalin is említett ilyen elemeket. Úgy gondolom, a szabaddemokraták részérõl kijelenthetem, hogy nyitottak vagyunk annak megvitatására, hogy a bírói alkalmasság kérdésében való döntésnél hogy lehet garanciális elemeket beépíteni, hogy lehet megteremteni annak a feltételét, hogy ne csak a vezetõtõl függjön, hogy ki az, akit a hároméves, határozott ideig tartó kinevezés után életfogytig - tehát nyugdíjig - kineveznek bírónak. A vezetõ egyszemélyes döntése itt nyilvánvalóan terhelt lehet szubjektív elfogultságoktól is, tehát a bírák számára célszerû a függetlenséget garantáló olyan elv, elem beépítése, hogy az esetleges nemleges döntés ne indokolás nélkül szülessen, és az esetleges nemleges döntésben a bírói önkormányzat véleményét is kikérjék.
Szintén koncepcionális jellegû kérdés, és azt hiszem, hogy ebben is egyetérthetünk Sepsey Tamással, mi magunk is úgy ítéljük meg, hogy az országos igazságszolgáltatási tanács létrejötte nem feltétlenül jelenti azt, hogy minden olyan jogkör értelmét veszti, amit jelen pillanatban a bírói önkormányzatok gyakorolnak. Tehát a reform kapcsán érdemes azt végiggondolni, hogy esetleg a bírói önkormányzatok bizonyos jogosítványokat - például az az általam elõbb említett jogosítványt - megõrizhetik.
A magam részérõl ezt a vitát értelmes vitának tartom, és azt gondolom, hogy lesz alkalom errõl vitatkozni, erre Kutrucz Katalin utalt. Hogy mikor és hogy fogjuk lefolytatni a vitát? Amikor éppen ezt elmondta, akkor Sepsey Tamáson és az itt tartózkodó jegyzõn kívül még egy képviselõtársam volt - aki nem tagja az alkotmányügyi bizottságnak - ebben a teremben, mindenki más a bizottsági vitát elõrebocsátva, reprodukálva mondta el a véleményét.
Hozzáteszem, hogy ezt fontos elemnek tartom, és azt gondolom, hogy nem lehet egyszerûen túllépni azon az elemen, amire tisztelt ellenzéki képviselõtársaim nem utaltak, hogy e csomag elõterjesztésénél valóban megtörtént az, ami nem volt gyakorlat '90 és '94 között, és nem gyakorlat ebben a ciklusban sem, hogy az ellenzéki pártok még a kormány állásfoglalása elõtt kézhez kapták a törvényjavaslatokat; február elején minden ellenzéki párt megkapta a javaslatokat. Ezek a javaslatok bizonyos elemekben természetesen változtak a kormánydöntés, illetve a tárcaegyeztetés után; nagyon-nagyon sok olyan kifogás, ami az alkotmányügyi bizottság albizottságában szakmai kifogásként felvetõdött, beépítésre került: például a munkaügyi bíróságokkal kapcsolatos elõterjesztés, például a gazdasági kollégiumokkal kapcsolatos viták, és még sorolhatnám.
Ugyanakkor valóban megválaszolatlanul maradtak olyan kérdések, amelyeket Áder János feltett; de megválaszolatlanul maradt az a kérdés is, hogy a tisztelt ellenzéki képviselõtársaim miért nem jelezték a kormány döntése elõtt az alapvetõ kifogásaikat. Mert ez sem az albizottsági ülésen, sem utána, a miniszter úr felkérésére külön - akár csak annak jelzése, hogy véleményük szerint ez elkapkodott vagy bármi más ehhez hasonló kérés megfogalmazódott volna -, sõt, miután a kormány döntött ebben a kérdésben, még voltak további albizottsági ülések, ahol a miniszter úr jelezte, hogy tekintettel arra, hogy senkitõl nem érkezett alapvetõ kifogásokat támasztó visszajelzés, ezért terjesztette a kormány elé az anyagot. Ilyen értelemben, úgy gondolom, hogy nagyon sok technikai részletkérdést, és nagyon sok olyan kérdést - amirõl majd most fogunk vitatkozni - lehetett volna tisztázni a kormány elé terjesztés idején, és lehetett volna ezekrõl az albizottságban vitát folytatni. Ezek a viták ott nem zajlottak le. Hozzáteszem, hogy az albizottság még mindig betöltheti ezt a funkciót, hiszen a továbbiakban is tudunk érdemi vitákat folytatni.
Azt gondolom, hogy egy elem az, hogy egyes képviselõk például az országos igazságszolgáltatási tanácsot következetesen ellenezték '90 vagy '93 óta. Hozzáteszem, hogy a parlamenti pártok közül a jelenlegi Országgyûlés mandátumainak kevesebb mint 10 százalékával rendelkezõ frakciók voltak, akik ezt ellenezték. A mai parlament 90 százalékát alkotó frakciók támogatták az országos igazságszolgáltatási tanács elképzelését - ez tehát tényként megállapítható -; és ezt az elképzelést 1993-ban támogatta a Magyar Bírói Egyesület is, mint ahogy arról ma már több szó esett, ami azt jelenti, hogy ez a reform azért nem annyira elkapkodott, mint amennyire néhányan állítják.
A képviselõknek a felkészülés során nyilvánvalóan akadhatnak munkatorlódásaik, ezzel is magyarázhatók olyan megjegyzések, amik azt vetítik ki, mintha itt szeptembertõl nagy erõvel lépne minden mûködésbe. E reform nagyon lényeges elemei - például a táblák mûködése - az elfogadástól számított körülbelül másfél év múlva fognak elindulni, másfél éves idõ van arra, hogy nagyon sok technikai részletet elkészítsenek. A korábbi elõterjesztésekben vitathatatlanul szerepelt az ítélõtáblák 1998 elsõ félévi felállítása, de ezt a végleges elõterjesztés kiküszöböli, és 1999. január 1-jét jelöli meg ilyenként.
Szeretném megjegyezni azt, hogy nem tudok egyetérteni azokkal a felszólalásokkal, amik azt mondják, hogy egy törvényhozás nem hozhat olyan rendszeralakító törvényeket, melyek átnyúlnak a következõ ciklusba. Ez azt eredményezné, hogy Magyarországon két és fél év törvényalkotó munkája után körülbelül két és fél év szünetnek kellene következnie.
Az elõzõ ciklusban a rendõrségi törvényt 1994 elején elfogadta az Országgyûlés - ez egy rendszeralakító törvény volt. '94 októberében, tehát már a választások és az új kormány megalakulása után lépett hatályba, adott esetben nagyon súlyos terheket okozva a mostani kormányzat számára. Például az a rendelkezés, ami kétéves kötelezõ szakmunkásképzést ír elõ a rendõröknél, ez mintegy ezerkétszáz rendõr azonnali iskoláztatását és az utcai szolgálatból való azonnali kivonását jelentette. Lehet, hogy jó volt, lehet, hogy nem volt jó, mindenesetre biztos, hogy a következményeit az új kormánynak kellett viselnie. És valószínûleg így lesz ez 2002-ben is, ha a tisztelt ellenzéki képviselõtársaim reményei esetleg valóra válnának, hogy õk kormányoznának a következõ ciklusban - nem hiszem, hogy 2001-ben azt mondanák, hogy mostantól nem fogunk hozni olyan törvényt, ami hatásában áthúzódik a következõ ciklusra. Hatásában minden törvény áthúzódik.
Végezetül nem vitába szállni szeretnék képviselõtársammal, hanem azok kedvéért, akik hallgatták ezt a közvetítést, ezt a vitát: olyan kép alakult ki az egyik hozzászólásból - azért nem akarom megnevezni a hozzászólót, mert tényleg nem a személyével szeretnék vitatkozni, hanem az elhangzottakat szeretném korrigálni -, amelybõl úgy tûnt volna, mintha a Legfelsõbb Bíróság a reform után semmi mással nem foglalkozna, mint a jogegységi döntések meghozatalával. Az általam ismert és benyújtott koncepcióból az derül ki, hogy a Legfelsõbb Bíróság a reform hatálybalépését követõen változatlanul foglalkozni fog érdemi ügyek elbírálásával, ezúttal azonban nem másodfokú elbírálásával - tehát nem a megyei bíróságokon induló ügyek másodfokú elbírálásával -, hanem az elsõfokon megyei bíróságokon induló ügyek harmadfokú fóruma lesz a Legfelsõbb Bíróság; továbbá változatlanul megmarad a felülvizsgálati kérelem intézménye, amely felülvizsgálati kérelem elbírálása változatlanul a Legfelsõbb Bíróság hatáskörébe tartozik, még ha bizonyos korrekciókkal is - de nem érintem a korrekciókat, mert ez egy külön napirend tárgya: a Pp.-reformról hétfõn folyt a vita, ebbe most nem akarok belemenni, mert az elnök asszony joggal figyelmeztetne a tárgyra térés következményeire, hogy olyasmirõl beszélek, ami nincs napirenden.
(14.00)
Tehát a Legfelsõbb Bíróság feladatai némileg csökkenni fognak, ezzel együtt jár, hogy a tervek szerint - és ez írásban is szerepel - a Legfelsõbb Bíróság létszáma lényegesen, körülbelül egyharmadával csökkenni fog. De a feladatai nem fognak radikálisan csökkenni, és félrevezetõ, ha valaki úgy értelmezné a mostani reformot, hogy ettõl kezdve a Legfelsõbb Bíróság tagjai nem csinálnak semmit, csak a bevont bírákon keresztül a jogegységi határozatok létrehozásával foglalkoznának. A Legfelsõbb Bíróságnak nagyon sok teendõje megmarad.
Azt is nagyon fontosnak tartom végezetül, tisztelt Ház, hogy ez a reform egy olyan idõszakban következik be, amikor folyamatosan várható az igazságszolgáltatásra nehezedõ terhek növekedése. Nem számíthatunk arra sem a polgári, sem a büntetõterületen, hogy ezek a terhek majd csökkennének.
Elfogadva egy sor érdemi kritikai észrevételt, azért tartom a reform idõzítését lényeges kérdésnek, mert az a megítélésem, hogy ha ezt a reformot nem hajtjuk végre az 1997-es évben, illetve nem hogy nem hajtjuk végre, hanem a reform végrehajtásához szükséges törvényeket nem hozzuk meg '97-ben - ebben egyetértek Solt elnök úrral, aki azt mondta, hogy nem ez maga a reform, amit mi csinálunk, hanem ez csak elindítja a reformot -, akkor könnyen szembesülhetünk azzal a ténnyel, hogy a növekvõ terhek alatt összeroppanó igazságszolgáltatás összeroppanását követõen kell esetleg 2001-2002 körül nekifogni egy olyan intézményrendszer helyreállításának, amely intézményrendszerrel kapcsolatban már most látjuk, hogy csökken ez iránt az intézményrendszer iránt a bizalom. Szerintem még nem csökkent le végzetesen, de ha ez végzetesen lecsökken, tehát a folyamatok változatlan irányba továbbmennek és további bizalomcsökkenésnek lehetünk a tanúi, akkor évtizedek munkájával lehet csak késõbb az összeomlott bizalmat újra helyreállítani, újra megszerezni ezt a bizalmat, és ez rendkívül nagy felelõsséget jelent.
Összefoglalva, tisztelt Ház, azt gondolom, hogy nagyon sok ellenzéki érv hangzott el valóban jó szándékkal; és valóban egyetértek azzal, fontos, hogy a diagnózisban és a célkitûzésekben egyetértés van. Azt gondolom, hogy a megoldás nagyon sok elemében is egyetértés van, ha nem is globálisan az ellenzék és globálisan a kormánypártok között, hiszen az ellenzéken belül is megosztottak az álláspontok bizonyos kérdésekben, és azt gondolom, valóban közös erõfeszítéssel kell kivonni ezt az ügyet a kampányszempontokból. Nem hiszem, hogy jogosak azok a vádak, hogy a kormány ezt az elõterjesztést kampányszempontból terjesztette elõ. Ugyanúgy gondolom, hogy ezek nem jogosak, mint ahogy azt is gondolom vagy remélem, hogy az ellenzék sem kampányszempontokból közelíti meg a vitát. Azt gondolom, hogy ez az érvelés nem visz közelebb az igazságszolgáltatás valamennyiünk által fontosnak tartott ügyének rendezéséhez.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)