DR. ÁDER JÁNOS (Fidesz): Nyilván a teremben lévõk mindegyike reménykedik abban, hogy ezt az idõt kitöltöm - 30 perc... (Dr. Avarkeszi Dezsõ: És 20 másodperc!) Azt a 20 másodpercet meghagyom.
Kevesebben vagyunk most már, mint amennyien egy bizottsági ülésen szoktunk lenni, és többször mondtam már a vita során is, hogy nem igazán ez a forma alkalmas arra, hogy döntés-elõkészítés szintjén megfelelõ módon elõkészítsünk ilyen csomagokat. Most már ezen túl vagyunk, ezen most már kár siránkozni, nem is fogom többször elmondani, csak szeretném még egyszer rögzíteni, hogy nem a megfelelõ tárgyalási módot választottuk ahhoz, hogy súlyának megfelelõen, jelentõségének megfelelõen megvitatva ezt a kérdéscsomagot, a Ház elé terjeszthessük azt a hét vagy tizenegy törvénybõl álló igazságszolgáltatási csomagot, mint amirõl most itt a vita folyik.
Az elõbb, illetve a vitában elhangzottakhoz kapcsolódva csak röviden foglalkoznék azzal, hogy átnyúlhat-e egy cikluson, egy parlamenti cikluson egy-egy törvényjavaslat. Természetesen átnyúlhat. Senki nem mondta, itt csatlakoznék Kutrucz Katalinhoz: senki nem mondta azt, hogy az a fõ probléma ezzel, hogy a következõ kormányzati ciklusra vagy kormányzati ciklusokra nyúlik át ennek a törvényjavaslatnak a hatása és a végrehajtása. Ennek az aggodalmas részét, tehát a végrehajthatóság feltételeit kérdõjelezték meg itt néhányan.
Világos az is, hogy a kockázatokat egy-egy ilyen átfogó törvényjavaslattal kapcsolatban csak minimalizálni lehet; nem lehet teljes egészében megszüntetni, nem lehet minden hatást százszázalékosan elõrelátni. Ezt én pontosan tudom. De éppen az a legfontosabb kifogás ezzel kapcsolatban, és erre vonatkozóan szeretnék még majd itt adatokat ismertetni önökkel, hogy ennek a törvényjavaslatnak az elõkészítése nem volt megfelelõ. Az elsõ felszólalásomban is ezt elmondtam, és ezt csak megismétlem, s az eddigi hozzászólások sem oszlatták el ezt a véleményemet, sõt megerõsítették. Tehát a kockázat minimalizálása nem történt meg - igen- igen jelentõsek a kockázatok. Az ellenzéki képviselõk nagy része sem bizonyosságról beszélt, hanem veszélyekrõl, félelmekrõl, várható következményekrõl, logikai úton kikövetkeztethetõ következményekrõl beszélt. S ha ezek közül csak egy része is bekövetkezik annak, mint amirõl itt beszéltünk, akkor nagy baj van - akkor több kockázatot vállaltunk, mint amennyit egyébként szabad lett volna.
Még mielõtt ennek a kérdésnek a részleteibe belemennék, arra a kérdésre is szeretnék válaszolni, mert itt elhangzott egy észrevétel Hack Péter második felszólalása kapcsán, hogy miért nem szólt az ellenzék, mikor már februárban megkapta a törvényjavaslatokat.Elõször is: a törvényjavaslatoknak csak egy részét kapta meg az ellenzék.
Másodszor: ezek még igencsak embrionális állapotban voltak.
Harmadszor: ez a megállapítás sem igaz, hogy nem szóltunk. Mert lehet, hogy közvetlenül azután nem szóltunk, de az alkotmányügyi bizottságnak a különbözõ ülésein ez a kérdés többször szerepelt. Volt egy külön bizottsági nap, ahol ezzel a kérdéssel foglalkoztunk. Ott nagyon sok kérdés elhangzott. Miután meglehetõsen rémisztõ képet kaptunk az igazságszolgáltatás helyzetérõl, és még rémisztõbb képet kaptunk az Igazságügyi Minisztérium törvény-elõkészítõ munkájának állásáról, ezért javasoltuk utána néhány hónappal, hogy alakuljon meg egy eseti bizottság. Ez az eseti bizottság párhuzamosan a kormányzati munkával végezze el a szükséges törvény-elõkészítõ munkát, legyen megfelelõ kontroll, a képviselõk kapjanak megfelelõ információt, a bizottság tagjai kapjanak megfelelõ tájékoztatást arról, hogy hogyan áll ez a munka. Nem áll, nem is értem ezt a megjegyzést, hogyan érti ezt Hack Péter vagy hogyan értik a kormánypárti képviselõk, hogy miért nem szóltunk.
Itt van az eseti bizottság felállítására vonatkozó javaslat indoklása a kezemben. Csak röviden belõle: "Miután a nyílt napon egyértelmûvé vált, hogy a kormányzat szándéka szerint a közeljövõben el kell készíteni a reformkoncepciónak... célszerû, hogy a parlament is figyelemmel kísérje ezeket a munkálatokat. Erre módot nyújt a bizottsági forma, ahol az igazságszolgáltatási reform legfontosabb kérdéseit, mint az igazságszolgáltatás külsõ igazgatása, a bíróságok belsõ igazgatása, a bírák anyagi helyzete, a bíróságok mûködési feltételei, a bírák túlterheltségének megszüntetése, a bírák jogállása, az eljárási reformok, a kormányzat és az érintett szervezetek részvételével a bizottság áttekintheti." Hát minden kérdés benne volt egy évvel ezelõtt ebben a javaslatban! Ennél részletesebben is természetesen errõl lehetett beszélni, részben errõl volt is szó nemcsak ennek a bizottságnak az ülésén, hanem az alkotmány-elõkészítõ bizottságnak az ülésein is.
Nem tudom elfogadni tehát ezt a kritikát. Annál is inkább nem, mert a kormánynak az 1099/l996. X. hó 1-jén hozott határozatában 1997. december 31-ét jelölte meg az igazságügy-miniszternek és a pénzügyminiszternek határidõül, hogy a bíróságok szervezetérõl és a bírói jogállásról és javadalmazásról szóló törvényjavaslatokat elkészítse, azzal a megjegyzéssel, ami itt szerepel, hogy a hatálybalépés idõpontjának meghatározásánál figyelembe kell venni, hogy a szükséges bírói és bírósági dolgozói létszám, valamint a tárgyi feltételek biztosításához elegendõ idõ álljon rendelkezésre. Hát maga a kormány a feladat kijelölésekor meghatározta ezt, és ez december 31- e volt! Joggal gondolhatták ezt a parlamenti képviselõk, ellenzéki képviselõk is, hogy december 31-e messze van, embrionális állapotban vannak még ezek a javaslatok, megkapjuk majd nyilván ezeknek a végleges változatát, és a bizottsági munkában lesz mód és lehetõség arra, hogy ezekrõl az érdemi kérdésekrõl beszéljünk.
Az egyik ilyen bizottsági, albizottsági ülésen február 19-én az Országos Bírói Tanács képviselõje mondta azt, hogy a bírósági dolgozók jogállására vonatkozó törvénytervezetet az Országos Bírói Tanács még nem véleményezte, mert most kapták meg a napokban. Hát hogyan lehetett volna ilyen módon érdemi kérdésekrõl beszélni, amikor a kormány még maga sem tudta, hogy pontosan mi is szerepel majd ezekben a törvényjavaslatokban? És az utolsó pillanatban küldték el egyébként a bizottsági ülések elõtt mind a bírói szervezetek képviselõinek, mind pedig az alkotmányügyi bizottság tagjainak! Ennyit arról, hogy miért nem szóltunk.
A másik: nagyon sok kérdés elhangzott az elmúlt öt és fél órás vita során, és néhány idézettel szeretném alátámasztani az elsõ felszólalásomban mondottakat, amelynek meghallgatásakor kormánypárti képviselõk is és a kormány jelen lévõ képviselõje is elégedetlenül csóválta a fejét, értetlenségét láttam tükrözõdni arcán, hogy nem ért egyet mindazokkal, amiket megfogalmazok, és lényegében ezek csak, úgy tûnt, hiszen reakció még mindig nem hangzott el, de úgy tûnt legalábbis az arckifejezésekbõl, hogy ezek csupán ellenzéki okvetetlenkedések. Nos, nézzük: valóban csak errõl van-e szó?
Február 19-én az alkotmányügyi bizottság albizottsága tartott egy ülést, ahol az igazságszolgáltatás képviselõi, az Országos Bírói Tanács részérõl, az ügyészség részérõl, az érdekképviseletek részérõl részt vettek. Néhány szemelvény ennek az ülésnek a jegyzõkönyvébõl - még egyszer hangsúlyozom, nem ellenzéki képviselõk mondják ezt a bizottsági ülésen, hanem az igazságszolgáltatásban dolgozó különbözõ szakemberek.
Az elsõ a hatáskörök tekintetében egy megjegyzés, Szabó Gyõzõtõl egyébként, aki a Legfelsõbb Bíróság alelnöke, és aki ennek a kodifikációs munkának egyébként résztvevõje volt. Ennek ellenére a következõket mondja: "Mindennek tükrében hogyan is áll az eljárási kodifikáció? Elkészült a polgári perrendtartás módosítására vonatkozó javaslat, amely ugyancsak tárcakörözésre kerül. Itt viszont mi problémát látunk. Nevezetesen azt, hogy a polgári perrendtartás módosításában elképzelt hatásköri változások, legalábbis a polgári eljárásban, nem biztos, hogy azt fogják eredményezni, hogy lényegesen csökkenjen a helyi bíróságok hatásköre."
(14.30)
Majd folytatja: "Az is kétséges, hogy a szükséges mértékben csökkenne a Legfelsõbb Bíróság civilisztikai, fõleg a polgári kollégium feladata az indokolt és szükséges mértékben."
A második idézet, szintén Szabó Gyõzõtõl az új büntetõeljárási törvénnyel kapcsolatban: "Látni kell, hogy az új büntetõeljárási törvényre vonatkozó elképzelés szerint alapvetõen megváltozna a rendõrség, az ügyészség, a bíróságok feladata. Alapvetõ szemléletváltozás és másféle felkészültség szükséges az ügyésznél, a bírónál, de mondhatnám, hogy a rendõrnél, és más feltételrendszerre is szükség van. Tehát egy nagyon komoly szakmai és a feltételekre vonatkozó elõkészítés nélkül ez a törvény a megírás után azonnal szerintünk nem terjeszthetõ be a parlamenthez." Elhangzott február 19- én, három hónappal a parlamenti vita kezdete elõtt, és két hónappal a kormány döntése elõtt.
A következõ ilyen kérdés, amelyre én is kitértem, az igazságügyi alkalmazottak kérdése. Mindannyian egyetértünk abban, hogy ez fontos. Legyen megfelelõ létszám, megfelelõen szakképzett emberek segítsék a bírók munkáját. Hogyan vélekedik errõl megint csak Szabó Gyõzõ, a Legfelsõbb Bíróság alelnöke? "Egyrészt mentesítené a bírót olyan feladatoktól, amelyek elintézéséhez nincs szükség bíróra. Ennek a célnak az elérése érdekében át kell nézni a bírák feladatait, a meghatározó törvényeket, elsõsorban az eljárási törvényeket. Ennek az átnézésnek az ismeretében el kell dönteni, hogy melyek azok a feladatok, amelyek bírótól más bírósági tisztviselõre telepíthetõk. Ha ezt tudom, akkor azt is meg kell mondani, hogy ez milyen munkakörû és végzettségû tisztségviselõ legyen: felsõ fokú, középfokú, milyen szakirányú képzettsége legyen. Erre az átnézésre sajnos nem volt idõ, ezt kell mondani: nem volt idõ." - Ezt õ mondja, a kodifikációs munkabizottság tagja! Folytatja tovább: "A másik fontos célkitûzés a bíró munkáját a bírói feladatok megoldásában segíteni, tehát az ügyek elõkészítésében, feldolgozásában, határozat szerkesztésében. Itt is meg kell mondani egy reform során, hogy ezt a segítõ munkát milyen munkakörben dolgozó, milyen felkészültségû bírósági tisztségviselõk végezzék. Ez sem sikerült tökéletesen." Majd a harmadik megjegyzés: "S végül az egyik fontos célkitûzés ugyancsak az igazságügyi alkalmazottaknál, megteremteni az anyagi megbecsülést, amely a pályát vonzóbbá teszi, biztosítja megtartó erejét, egy-egy olyan tartalmú és szerkezetû elõmeneteli rendszerrel, amely ezt a célt eléri. Mi úgy véljük, hogy ezt a célt nem érjük el a jelenlegi törvényjavaslattal."
Hogy is van akkor az elõkészítés? Megfelelõ színvonalú? Minden igényt kielégítõ? Nemcsak az ellenzéki képviselõk igényét, hanem az igazságügyben dolgozók igényét is kielégíti ez az elõkészítés? Mondom még egyszer, három hónappal a vita elõtt még ezek hangzanak el a bizottság ülésén!
De nézzük az ügyészi létszámot! Sátori János, a Legfõbb Ügyészség képviseletében: "Hadd egészítsem ki a Szabó úr által elmondott történelmi elõzményeket azzal, hogy fáziseltolódás az igazságügyi reform elõkészítésében nem csupán abban tapasztalható, hogy a bíróságra vonatkozó törvények és az eljárásjogok elõkészítése nem azonos fázisban van, nincs egymással szinkronban, hanem amint az ennek az albizottságnak az elõzõ ülésén már szóba került, fáziseltolódás van a bírósági és ügyészi jogszabályok elõkészítése között is. Természetesen ez még némileg nehezebbé teszi a helyzetet." Késõbb egy kicsivel: "Az ügyészségi hatáskörök ismerete nélkül" - itt arra utal, hogy a büntetõeljárási törvény elõttük sem volt ismert ekkor sem természetesen - "nem vagyunk abban a helyzetben, hogy meghatározzuk, hogy a jövõben az egyes ügyészi szintek milyen feladatokat fognak ellátni és az milyen munkaterhelést fog jelenteni." Majd még késõbb, hogy a költségvetésrõl is essék szó: "Hogy a büntetõeljárásról még egy rövid mondatot mondjak, az általunk ismert törvényszöveg az ügyészség munkáját olyan mértékben növeli meg, ami a büntetõ szakágban dolgozó kollégák eddigi becslései szerint a jelenlegi ügyészi létszámnak körülbelül a megkétszerezését igényelné."
Igaz ez? Felmérte ezt valaki? Igaza van a Legfõbb Ügyészség képviselõjének vagy pedig valami másról van szó? Lehet-e ilyen bizonytalanság közepette ilyen döntéseket meghozni?
Késõbb, már más képviselõrõl van szó, egészen pontosan Fedor Attiláról, az Országos Bírói Tanács képviseletében, az eljárások gyorsítására vonatkozóan, hiszen itt az egyik legfontosabb érv az volt, hogy gyorsítani kell az eljárásokat; egyetértünk abban, láthatóan ez volt a miniszteri expozénak is az elsõ pontja, erre utalt Hack Péter a mai bevezetõjében elsõként, és erre utaltak nagyon sokan a vita során is: nagyon fontos az állampolgárok szempontjából az, hogy a bíróságok elõtt minél rövidebb ideig tartsanak az eljárások, akár polgári, akár büntetõ, akár egyéb kérdéseket illetõen.
Miként vélekedik errõl egy gyakorló bíró? "Úgy gondolom, mint büntetõügy szakos bíró, hogy azt a célt kellene szolgálnia egy büntetõeljárási törvénynek a jelenlegi ítélkezés helyzetében, hangsúlyozom, amilyen helyzetben ma Magyarország van, akár büntetõ, akár más ítélkezés, hogy a törvényesség keretein belül fel kellene gyorsítani az eljárást a lehetõség szerint. Szerintem ez a büntetõeljárási törvény, amennyire én ismerem, pont az ellenkezõjét fogja szolgálni. Olyan elhúzódások lesznek emiatt, amelyek nem gyorsítják majd az eljárást, hanem lényegesen meghosszabbítják a büntetõeljárások idõtartamát." Hogy is lesz akkor ez?
Folytathatnám még az idézeteket, de már csak kettõt szeretnék ismertetni, annak ellenére, hogy az idézetekkel egyébként ki tudnám tölteni a 30 perces idõkeretet, de nem teszem. Azt gondolom, ez is kellõképpen szemléletessé teszi azt, hogy nemcsak az ellenzéki képviselõk mondták azt, hogy itt gond van vagy gond lehet és nem megfelelõ az elõkészítése ennek a törvénycsomagnak, hanem mások is, az igazságügyi szférában dolgozó szakemberek, akik képviselik a saját területük munkatársait, bírókollégáikat vagy ügyészkollégáikat.
Holeczky Károly, Magyar Bírói Egyesület: "Az elsõ pillanattól kezdve világos volt személy szerint számomra, hogy irreális határidõt tûzött ki a kormány." Irreális határidõt tûzött ki a kormány!
S arról, hogy politikai kampány-e ez vagy sem, s hogy a '98-as választási kampánynak része-e ez vagy sem, erre vonatkozóan a Közigazgatási Bírák Egyesületének vezetõje, Lomnici Zoltán felszólalásából egy rövid idézet: "A reform kidolgozására szánt idõt rövidnek tartják - mármint a bírák. Itt elhangzottak olyan vélemények a tagság körébõl, hogy nagyon igazodnak a választás idõpontjához a kitûzött határidõk, tehát politikai határidõkrõl van szó, ami nem szerencsés egy igazságügyi reformnál, hiszen itt konszenzusra kell törekedni. Nem feltétlenül az a lényeg, hogy kormányzati siker legyen ennek az elfogadása, hanem reális terminusokat állapít meg. Hangsúlyozom, ez nem a privát véleményem, ez a tagság véleménye."
Nem folytatom a felsorolást. Így is azt gondolom, hogy kellõen szemléletesen sikerült bizonyítani azt, ami az eredeti állításom is volt, amit mintegy négy órával ezelõtt tettem meg, hogy ennek az igazságügyi csomagnak nem volt megfelelõ az elõkészítettsége.
Rosszak a tapasztalatok ilyen szempontból, hiszen itt jó néhányan mondták azt a felszólalók, különösen a kormánypárti felszólalók, hogy el kell indulni, biztos, hogy lesznek kisebb-nagyobb hibák majd menet közben, de majd a törvények végrehajtása során ezeket a hibákat korrigálni és orvosolni lehet. Szeretnék arra utalni, hogy voltak itt már hatáskör-átrendezések az elmúlt években, és ezzel kapcsolatosan meglehetõsen rosszak a tapasztalatok. Államtitkár úrral ez ügyben már egy vitát lefolytattunk itt egy azonnali kérdés formájában, a Pesti Központi Kerületi Bíróság elnökének kinevezése ügyében, amikor is elmondtam, hogy nagyon sok hatáskör került át a Fõvárosi Bíróságról a Pesti Központi Kerületi Bíróságra 1993. január 1-jét, majd 1995. január 1-jét követõen, és ezzel együtt egyetlenegy alkalommal sem történt meg a szükséges bírói létszám biztosítása.
A bíróság úgy-ahogy túlélte ezt a problémát, nyilván egy hatalmas ügyhátralékot halmozott fel; majd ezekután, a bírói pályázat elbírálásakor úgy, hogy ez egyébként nem a bíróság elnökének felelõsségi körébe tartozott, hiszen önálló döntési jogosítványa nem volt a tekintetben, hogy a létszámot növelje vagy valamilyen módon a bérekrõl döntsön, ez fõben járó bûnné vált, és a pályázat el nem fogadásának egyik fõ indoka lett. Mondom még egyszer, úgy, hogy õ sem a hatáskörök átrendezésével kapcsolatban semmilyen döntési jogosítvánnyal nem bírt, sem pedig ennek korrigálására semmilyen bérfejlesztési lehetõséggel, önálló hatáskörrel nem bírt.
(14.40)
Sokan beszéltek arról, elsõsorban kormánypárti oldalról, hogy azért van szükség erre a csomagra és különösen ebben a formájában, mert így tudjuk elkerülni a bírói és az ügyészi kar összeroppanását.
Kérdéseim a következõk:
Egyetértek Kutrucz Katalinnal abban - és ezt magam is hangsúlyoztam a beszédben -, hogy stabil bírói igazságszolgáltatási kar nélkül nem lehet semmiféle reformot megvalósítani. A bírói kar stabilitásának egyik elõfeltétele, hogy megfelelõ létszámú bírók megfelelõ gyakorlatot szerezzenek. Ennek elõfeltétele, hogy megfelelõ módon bérezzük õket, és vonzóvá tegyük a bírói pályát. Elhangzott, elhangzottak különbözõ statisztikai adatok, hogy milyen a bírói kar korösszetétele ilyen szempontból, és a bíráknak hány százaléka az, aki ma csak hároméves vagy ennél rövidebb bírói gyakorlattal rendelkezik. Tehát ma az elsõ számú feladata nyilvánvalóan az lenne, hogy legalább ezeket a bírákat próbáljuk a bírói pályán tartani. Kerül, amibe kerül, meg kell õket fizetni, ott kell õket tartani, hogy legalább öt év múlva, nyolc év múlva vagy tíz év múlva azt mondhassuk, hogy igen, ezek a bírói kar törzsét alkotó, megfelelõ tapasztalattal rendelkezõ munkatársak. Ugyanez igaz az ügyészségre is. Enélkül soha nem fog semmilyen eljárási reformmal, jogszabályi változtatással az igazságszolgáltatási kar stabilizálódni, soha sem fogja azokat a munkákat elvégezni, amelyek egyébként rá várnak.
Miért nem épít a kormány arra a tényre, ami megint csak elhangzott itt már a viták során, hogy lényegében országos átlagban - hangsúlyozom, országos átlagban - '93, '94 óta az a helyzet, hogy a beérkezõ és letárgyalt ügyek aránya nem ugyanakkora? Tehát körülbelül ugyanannyi ügyet tudnak a bíróságok letárgyalni, mint amennyi beérkezett, csak egy hatalmas ügyhátralék van, amit nem tudnak feldolgozni. Miért nem gondolkodik a kormány akkor azon, hogy ezt az ügyhátralékot milyen eszközökkel - akár ideiglenes eszközökkel is - lehetne megszüntetni? Vannak erre vonatkozó javaslatok, a bírói egyesület is megfogalmazta ezt. Nyugdíjas bírák visszahívásától vagy esetleg új bírói státuszok létesítésétõl kezdve számos ilyen ötlet elhangzott.
Önmagában a bírák bérfejlesztése nem oldja meg a problémát. Nem oldja meg a problémát. Önmagában csak az igazságügyi alkalmazottak létszámbõvítése és bérezésének rendezése nem oldja meg a problémát. Önmagában az elhelyezés javítása nem oldja meg a problémát. Önmagában az informatikai rendszer kiépítése nem oldja meg a problémát. Önmagában az eljárási kérdések megváltoztatása nem oldja meg a problémát. Ezeket együtt kell megoldani. Ezért kérdeztem azt, hogy ezek együttes vizsgálata megtörtént-e, van-e erre elegendõ pénz, az a 12 milliárd abban a két évben '98-ban és '99-ben mindezekre a feladatokra elegendõ-e. Mert ha ezek közül bármelyik elem nem stimmel, bármelyik elem megroggyan, akkor az egész igazságszolgáltatási rendszer rogyhat meg. Nem látom azt, hogy ezek a feltételek egyszerre, egyidejûleg biztosítottak lennének.
Ugyancsak nagyon súlyos problémának gondolom, amire már itt egyébként az elmúlt felszólalások során többen utaltak - és amire egyébként a legfõbb ügyész hívta fel a figyelmet még tavaly ezen a bizonyos alkotmányügyi bizottsági napon -: vigyázzunk arra, hogy a bírói és az ügyészi pálya között ne teremtsünk egy versenyhelyzetet. Legyen azonos a bírák és az ügyészek bérezése, különben egy szívóhatás érvényesül a bíróságoktól az ügyészi kar felé, és ez lehet, hogy az egyik oldalon megold egy problémát a bíróságok tekintetében, de utána keletkeztet egy másik problémát az ügyészi szféra tekintetében. Ezt is jó lenne elkerülni.
Ezért mondom még egyszer, és azt gondolom, ezért még fogják elismételni a következõ egy hétben ellenzéki képviselõk, mi nem reformellenesek vagyunk, mi az igazságszolgáltatás helyzetén ugyanúgy szeretnénk javítani, mint ahogyan a kormány. Érzékeljük azokat a problémákat, hogy a választópolgároknak sokáig kell állni a bíróságok elõtt, sokáig kell várniuk azt, hogy peres ügyeik elintézõdjenek. Ezeken valóban javítani kellene. Csak a kérdés az, hogy a kormány minden elemében megvizsgálta-e azt, hogy ezekkel az eszközökkel el tudja-e érni azt a célt, amiben egyébként egyetértünk.
Erre várnánk végre a válaszokat. Erre várnánk, akár a bizottsági ülésen, akár itt, a plenáris ülésen, a megfelelõ információkat, és ez alapján a vitát is, azt gondolom, már lehetne valóban csak azokra a kérdésekre koncentrálni, amelyek valóban tényleges vitát jelentnek ma kormánypártok és ellenzéki pártok között. Tehát ezekben a kérdésekben nincs érdemi vita. Kérdések, kételyek, logikus következtetések és rossz tapasztalatok vannak. Ezeket kellene eloszlatni, és ezeket kellene megválaszolni.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiból.)