DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyûlés! Ha Áder Jánosnak csak ezeket a zárószavait hallottam volna a mai nap folyamán, akkor én rendkívül boldog lennék. Ugyanis megítélésem szerint ugyanazt mondta, mint amit a mai vitanap elején én magam is hangoztattam, hogy önmagában - és itt felsorolta azokat a tényezõket, amelyek összetevõi az igazságszolgáltatásnak, a személyzeti kérdésektõl az infrastruktúrán keresztül a számítógépes rendszerekig -, valóban így van, önmagában nem oldja meg, csak összességében, csak együtt.
Azzal is egyet tudok érteni, hogy amikor ez a reformprogram indul, és majd kiteljesedik, és itt vita alatt áll, akkor szükségesek azok az elõrelátó felmérések, azok az elemzések, amelyeket Áder képviselõ úr hiányol. Azt is tudom, hogy nem most kezdte el hiányolni õket, hanem valóban konzekvensen õ ezeket el is mondta.
Az én legjobb tudomásom szerint, és én többet láttam ilyet, igenis készültek felmérések, és nyilvánvaló, hogy ezt az igazságügyi kormányzat el fogja juttatni majd a további vita során a képviselõ uraknak, így Áder képviselõ úrnak is. De nemcsak az igazságügyi kormányzat készített ilyen felméréseket, hanem az elmúlt évek során a bírói önigazgatási szervek, az önkormányzati szervek, a Legfelsõbb Bíróság, a kollégiumok is készítettek ilyen különbözõ jellegû felméréseket, amelyek mind ezzel vannak összhangban.
Azt azonban én - a saját szakállamra ugyan, de azt hiszem, nyugodtan - merem állítani, hogy olyan felmérést, amely percnyi pontossággal és precizitással elõre jelez mindent, lehetetlen készíteni. Vannak olyan dolgok, amelyeket még megsaccolni is nagyon- nagyon nehéz. Lehet bizonyos társadalmi mozgásokat, fõbb trendeket, fõbb irányvonalakat valamennyire elõrelátni, és meglehet azokat a költségvetési eszközöket tervezni - ami egyébként meg is történt, hiszen a szakaszolt költségvetési összegeket tartalmazzák a különbözõ törvényjavaslatok.
Ami komoly, nagy problémát okoz az az, hogy maguk a feltételek, mint ahogyan Áder képviselõ úr is mondja, egyszerre nem fognak megteremtõdni; és itt van közöttünk néminemû ellentmondás. Mégpedig az, hogy nem lehet a gyökeres változások megkezdését halogatni abból a meggondolásból, hogy elõször a feltételeket teremtsük meg. Nem lehet. Szerintem ezeknek igenis egymás mellett, parallel kell haladni egymás kölcsönhatásában.
A délelõtti felszólalásomban utaltam rá: ahhoz, hogy táblabírák legyenek, jól képzett, gyakorlattal rendelkezõ táblabírák, kellenek a táblabíróságok. Ha nincsenek, akkor hol fognak ezek felnõni, könyörgöm?! A megyei bíróságokon sem, a helyi bíróságokon sem. Ezek csak ott tudják majd azt a tapasztalatot és azt a rutint megszerezni. De az nagyon kemény, hosszadalmas és nehézkes tanulóidõ lesz.
Nem vitatom az igazságszolgáltatással kapcsolatos bizottság felállításra tett erõfeszítéseit sem Áder képviselõ úrnak. Jól ismerem az országgyûlési eseti bizottság felállítására vonatkozó javaslatát. A bizottsági vitájában magát az elképzelést ott is igeneltük és támogattuk. A probléma az volt vele, hogy van egyfajta munkamegosztás a igazságügyi kormányzat és az Országgyûlés között. Márpedig ennek a konkrét elõkészítése és az aprólékos feladatok kimunkálása, kidolgozása nem törvényhozási, hanem elsõsorban végrehajtási, kormányzati feladat. Tehát itt láttuk azt, hogy bizonyos mértékig keverednének a koncepciókban a kormányzati és a törvényhozási funkciók. Végül is, amikor az alkotmányügyi bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy hozzuk létre ezt a reformot figyelemmel kísérõ albizottságot, akkor az Áder képviselõ úr által felvett kérdés lényegének tett eleget.
Én ennek a bizottságnak a mûködésérõl nem kívánok szólni - nálam is itt vannak a jegyzõkönyvek, én magam is elolvastam azt -, és azt is megmondom, hogy miért nem. Azért, mert ennek az egész kérdéskomplexumnak a lényegét kiragadottan egy-egy bírósági vezetõ, egy-egy bíró vagy egy-egy szakember véleménye alapján megnyugtatóan megítélni nem lehet. Tele van ellentmondásokkal.
(14.50)
Nem szeretek nevekre hivatkozni, de kénytelen vagyok rá, citálva Áder képviselõ úr, Szabó Gyõzõ alelnök vagy legfelsõbb bírósági elnökhelyettes úr nyilatkozatát, amikor szól arról, hogy tehermentesíteni kellene a bírákat, mert egy csomó olyan feladatot látnak el, amelyek valóban nem az ítélkezési munka lényegével függenek össze. Messzemenõen egyetértünk vele, én magam is. Sõt, éppen ezért, mert mindenki egyetért vele; az Igazságügyi Minisztérium nagy támogatásával 1997 szeptemberében indult volna Kaposvárott a pécsi tudományegyetem kihelyezett igazságügyi fõiskoláján jogtechnikusképzés szeptemberben. De mi történik, kérem szépen? Az akkreditációs bizottság, amelynek meghatározó tagja, éppen Szabó Gyõzõ elnökhelyettes úr, nem adott zöldutat ennek az elképzelésnek, holott megítélésünk szerint mind a tárgyi, mind az anyagi feltételei biztosítottak voltak. Ezt csak azért mondtam el, mert van, amikor talán valamelyest mást beszélünk, mint amit csinálunk is valójában. Egyébként erre a témára még vissza fogok térni és nagyon örülnék neki, ha a Fidesz-Magyar Polgári Párt támogatná majd ennek a fõiskolának a létrehozását.
A következõ dolog, és nagyon röviden be is kívánom fejezni: hogy kampány-e vagy nem kampány. Én a mi munkacsoportunk nevében a leghatározottabban ki merem jelenteni, hogy amikor az igazságszolgáltatás reformkérdéseivel akár frakción belül, akár alkotmányügyi bizottsági ülésen - ezt láthatta a képviselõ úr, mert ott van - foglalkozunk, fel sem vetõdik bennünk az, hogy mi itt bármilyen politikai kampányt folytatunk vagy folytassunk. Semmi más nem vetõdik fel bennünk, mint az, hogy egy felelõs kormányzatnak igenis kutya kötelessége megtenni mindazokat a dolgokat, amelyekért a társadalomtól bizalmat kapott. És ez a jelenlegi kormányzat - többek között - a programjában meghirdetett igazságszolgáltatási reform miatt is kapott bizalmat; azt nem tudom, hogy milyen százalékban ezért, de nyilván valamilyen százalékban a szavazatokban ez megfogalmazódott, kifejezésre jutott.
És contrario: ha kampányfeladatnak tekintenénk - és lehet, hogy csak a saját véleményemet mondom el -, éppen akkor ódzkodnék messzemenõen mindenféle reformmal kapcsolatos kísérletezéstõl; azért, mert ez csak olyan vitát generál, amely vita során nagyon sokszor bizonyos részekben alul lehet maradni. Hát az aztán igazán nem hiányzik valakinek, ha éppen kampányolni akar! Nem: hanem akkor szépen elúszkálva a langyos vízben, eltocsogva benne, csináljunk csak apró kis lépéseket. Láttuk azt '96-ban, hogy 96 új bírónak a beállítása nem vezetett eredményre; akkor most állítsunk be még százat, meg hozzuk vissza az idõsebb bírókollégákat, a nyugdíjasokat, hátha fel tudják dolgozni azt a 180 ezer, most már majdnem közel 200 ezer ügyhátralékot. (Dr. Áder Jánosnak:) Nem megoldás, képviselõ úr, részmegoldás! De ugyanakkor, ha mi kampányolni akarnánk, akkor ezzel a lépéssel egy év leforgása alatt majdnem naprakésszé lehetne tenni az igazságszolgáltatást.
Végezetül: nagyon örültem neki, amikor elmondta a képviselõ úr azt, hogy az ellenzéki pártok és az önök pártja is messzemenõen egyetért azzal, hogy jobbítani kell, hogy reformot kell bevezetni. Én azt kérem, keressük továbbra is azokat az összekötõ szálakat, amelyek egy közös cél megvalósítása érdekében vezetnének; és én itt most nem lágy duzzogássá akarom szelídíteni a haragvásokat, egyáltalán nem, mint ahogy annak idején a nagy költõ, hanem valóban felismerni azt, hogy próbáljunk meg itt tenni valamit, mert mi nemcsak a következõ ciklusnak dolgozunk, hanem a jövõ ezrednek és a felnövekvõ generációknak.
Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)