DR. AVARKESZI DEZSÕ igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Gondolkodtam, hogy a mai napon hozzászóljak-e, hiszen nyilván lesz lehetõségünk még a vita végén kifejteni a minisztérium álláspontját mindazokban a kérdésekben, amelyek az általános vita során elhangzottak, illetve a szavazás elõtt, a vita egészére tekintettel. A másik, amiért gondolkodtam, hogy felszólaljak-e, az az, hogy úgy éreztem, Solt Pál legfelsõbb bírósági elnök úr szavai után viszonylag keveset lehet már elmondani a kormány részérõl is a törvényjavaslatok indoklása érdekében.
Ennek ellenére mégis úgy gondoltam, helyes, hogyha néhány kérdésre, amelyek a mai vitában felmerültek, megpróbálok választ adni, messze nem a teljesség igényével; részben azért, mert a legfontosabb kérdésekre szeretnék válaszolni - az általam legfontosabbnak tartottakra -, másodsorban pedig õszintén be kell vallani, hogy nem tudok minden konkrét kérdésre, ami itt elhangzott, itt választ adni. Arra viszont szeretnék ígéretet tenni, hogy részben valóban a bizottsági vitákban, másrészt itt a plenáris ülésen megpróbáljuk a legkielégítõbb válaszokat megadni mind a várható hatásokkal kapcsolatban, mind pedig egyes számszerû adatokkal kapcsolatban is.
Én is azzal kezdeném a reagálásokat, amivel Csákabonyi képviselõ úr kezdte az elõbbi hozzászólását, hogy számomra az nagyon megnyugtató volt, amit Áder képviselõ úr a hozzászólása végén elmondott. Ez eddig az én tudomásom szerint ellenzéki képviselõtõl még nem hangzott el ebben a Házban, hogy nem tartja elegendõnek, nem tartja elégségesnek azt, ha csak a bírák javadalmazásán változtatunk; nem tartja elégségesnek azt, ha csak az anyagi feltételeken, az informatikai hálózat kiépítésében lépünk elõre, ha csak az eljárásjogokat változtatjuk meg.
Mi is így gondoljuk, hogy a bíróságok jelenlegi helyzetén egy átfogó reformmal lehet csak változtatni; és nekem nagyon rokonszenves az, amit Kónya képviselõ úr elmondott, hogy ezt hívjuk törvénykezési reformnak. Hiszen - sajnos - ma már az országgyûlési képviselõk többsége is keveri a két fogalmat, és jó lenne, ha legalább azok a jogász képviselõk, akik ismerik a két fogalomnak a különbözõségét - a törvénykezésnek és a törvényalkotásnak vagy törvényhozásnak -, legalább mi megpróbálnánk rendszeresen helyénvalóan használni ezt.
Egyetértek abban a kérdésben is, amit Solt Pál elnök úr elmondott: ha nem történnek jelentõs reformlépések, akkor egy hosszan tartó erózió indul meg vagy folytatódik.
Ezek után valóban néhány, a vitában felmerült kérdésre szeretnék reagálni.
Bánk Attila képviselõ úr vetette fel, hogy az alkotmány módosítását idõben el kellene választani az egyéb törvények módosításától. Ugyanerre a felvetésre - és több képviselõtársunk ugyanilyen vagy pont ellentétes felvetésére - én már próbáltam tegnap egy másik vitában válaszolni. Volt, aki azt mondta Bánk Attilához hasonlóan, hogy elõször el kellene fogadtatni az alkotmány módosítását, és amennyiben az sikerül, akkor az összes többi törvényjavaslatnak a tárgyalását; más képviselõtársaink pedig éppen azt mondták, hogy teljesen egyszerre kellene tárgyalni az alkotmányt az összes, hozzá kapcsolódó törvénnyel, hogy a képviselõk lássák azt, melyik szakasz mire vonatkozik más törvényekkel kapcsolatban. Én úgy gondolom, megpróbáltunk egy olyan helyes megoldást választani, hogy az alkotmány zárószavazása valamivel megelõzi a többi javaslat vitájának a lezárását.
Õ is és mások is - ha jól emlékszem, Kutrucz képviselõ asszony is - említették a Be., az ügyvédi törvény, illetve a cégtörvény módosításának beterjesztését. Annyit szeretnék ezzel kapcsolatban elmondani, hogy az ügyvédi törvény államigazgatási egyeztetése befejezõdött, hamarosan a kormány elé kerül; a büntetõeljárás-jogi törvény államigazgatási egyeztetése jelenleg tart. Az alkotmányügyi bizottság kettõvel ezelõtti ülésén ígéretet tettünk rá, hogy valamennyi bizottsági tagnak elküldjük a Be. tervezetét. Amennyiben ez még nem történt meg, akkor elnézést kérek, és sürgõsen intézkedni fogok róla, hogy valóban a bizottság tagjai legalább megkapják ezt a javaslatot.
(15.00)
Természetesen tudom, hogy ez nem pótolja azt, mintha egyszerre folyna a vita, mégis valamiféle támpontot adhat a tisztelt képviselõknek ahhoz, hogy milyen összhang van a Be. és a reformcsomag többi tagja között. Nagyon reméljük, hogy a cégeljárásról szóló törvényjavaslatot még ebben a félévben a kormány legalábbis el tudja fogadni, és reméljük, hogy ezen az ülésszakon megkapják a képviselõk is.
Felmerült az, hogy a táblák felállítása miért két részletben történik meg. Teljesen egyetértek ezzel a felvetéssel. Szerettük volna, hogyha az öt tábla egyszerre felállhatott volna. Be kell vallanunk, hogy ennek nagyon prózai anyagi okai vannak: nincs pénz jelenleg arra, hogy valamennyi táblát felállíthassuk.
Isépy Tamás képviselõ úrnak a bíróságok politikamentességével kapcsolatban egy mondatát félreértettem. Szerencsére közben tisztázni tudtuk, hogy roppant tisztességes szándékkal mondta el, amit egyébként feltételeztem is a képviselõ úrról, úgyhogy errõl nem beszélnék.
Viszont egy dolgot nagyon fontosnak tartok: õ is és más is utalt arra, hogy az igazságügy-miniszter interpellálható, míg a Legfelsõbb Bíróság elnöke nem. Ezzel kapcsolatban egy nagyon közeli példára hadd hívjam fel a figyelmet. Pont e héten Torgyán József képviselõ úr interpellációjára kellett válaszolnom, amely egy konkrét, jogerõsen lezárt bírósági ügyre vonatkozott, és én ismertettem a bíróság álláspontját az ügyben. Volt egy olyan, úgy látszik, nagyon naiv elképzelésem, hogy a Ház túlnyomó többsége el fogja fogadni a válaszomat. Tényleg naiv volt az elképzelés, mindemellett nagyon jól esett, hogy volt egy olyan ellenzéki párt, a Magyar Demokrata Néppárt, amelynek a képviselõi többségükben igennel szavaztak. Ezt ezzel az alkalommal is tisztelettel meg szeretném köszönni képviselõ asszonyon keresztül a frakció többi tagjának is.
Ugyancsak Isépy képviselõ úr beszélt a megyei bírósági elnökök kinevezésérõl, és említette Áder képviselõ úr is. Isépy képviselõ úr beszélt az ezzel kapcsolatos alkotmánybírósági döntésrõl, és elmondta, hogy teljesen tiszta az ügy. Valóban teljesen tiszta; ennek ellenére, amikor miniszter úr a törvényeket messze tiszteletben tartva, a törvény betûjének és szellemének megfelelõen járt el, amikor néhány megyei, illetve más hatáskörbe tartozó bírósági vezetõt nem nevezett ki, a közvélemény is erõsen vitatta, a sajtóban megjelentek olyan cikkek, amelyek vitatták ezt a döntést, és itt a parlamentben is felmerült azonnali kérdés, interpelláció formájában ez a téma. Úgy gondolom, ez is a mellett szól, hogy igenis ezt a hatáskört át kell adni egy másik szerv számára.
Áder képviselõ úr számos nagyon fontos kérdést vetett fel. Teljesen egyetértek azzal, amivel a Fidesz is egyetért, amiket felsorolt. Mi is fontos kérdéseknek tartjuk ezeket, és nagyon szeretnénk, hogyha ez a reformcsomag megoldást találhatna ezekre a kérdésekre.
Többen beszéltek az elõkészítésrõl, amit legnagyobb sajnálatomra Áder képviselõ úr rossznak, nem megfelelõnek minõsített. Az õ megállapítása szerint az albizottság nem végezte el azt a feladatát, amire ez az albizottság létrejött. Ha ez tényleg így is lenne, nem hiszem, hogy ez a kormány hibája lenne. Hack képviselõ úr beszélt errõl elég részletesen, és én meg tudom azt ismételni, hogy mi nagyon jó néven vettük volna, ha nyomatékos kérésünkre már a kormányülés elõtt megtudhattuk volna azt, hogy az ellenzéki pártoknak mi a véleményük azokról a törvényjavaslatokról, amelyeket el tudtuk hozzájuk juttatni.
A különbözõ hatásvizsgálatokkal kapcsolatban, ami konkrét kérdés volt, például a polgári perrendtartás hatásvizsgálatát eljuttattuk az alkotmányi bizottságnak a múlt héten. Nem tudom, hogy ez a bizottságon keresztül a képviselõkhöz eljutott-e - nagyon remélem. Jogosak azok az igények, amelyek azt kérik, hogy minden ehhez hasonló adat jusson el. Ezt természetesen igyekszünk minél szélesebb körben megtenni, akár a bizottságon keresztül, akár itt a plenáris ülésen a válaszokban.
Csákabonyi képviselõ úr reagált már a kampányfogással kapcsolatos felvetésre. Nem hiszem, hogy Solt Pál elnök úr hozzászólása után is azzal lehetne vádolni a kormányt vagy a kormánypártokat, hogy ezt a reformot politikai kampány miatt kívánja végigvinni.
Balsai képviselõ úr beszélt miniszter úr távollétérõl. Ez sajnos most már talán kezd szokássá válni, hogy ha valakinek kicsit kevesebb az érve, mint amire szüksége lenne, akkor felveti, hogy miért a politikai államtitkár van itt és miért nem a miniszter. Ezzel kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a magyar jogszabályok szerint a parlamentben a politikai államtitkár teljes hatáskörrel helyettesíti miniszterét, de azért szeretném elmondani, hogy miniszter úr az európai igazságügy-miniszterek konferenciáján vett részt. Úgy gondolom, hogy ez is hasonlóan fontos kérdés, mint az igazságügyi reform kérdése.
Azt viszont már teljes határozottsággal szeretném visszautasítani, amit szintén Balsai úr mondott, miszerint miniszter úr nem mondott igazat. Csákabonyi képviselõ úr is részletesen válaszolt már erre. Az MSZP valóban egy változatra - amely az alkotmánykoncepció szintjén részletesen felsorolta volna az országos igazságszolgáltatási tanács összetételét - nemet mondott, de ezt követõen minden esetben támogatta e tanács létrehozását.
Balsai képviselõ úr többször is beszélt arról, hogy a büntetõeljárásban a kétfokú fellebbezést meg lehet valósítani háromszintû bíróságnál is. Ez számomra teljesen elfogadhatatlan. Valódi fellebbezésre akkor van lehetõség, ha ezt a fellebbezést egy magasabb szintû bíróság fogadja el. Továbbra is fenntartom azt az álláspontomat, hogy az elõzõ kormány által elfogadott büntetõeljárás- jogi koncepcióból is következik az, hogy ha valóban meg akarjuk valósítani a büntetõeljárásban a kétfokú rendes fellebbezés rendszerét, ez igenis megköveteli, már önmagában is megköveteli a négyszintû bíráskodást. Természetesen nem ez az egyetlen ok.
Kutrucz Katalin is említette és mások is beszéltek róla, hogy a '90- es évek elején megindult a bíróságok feltöltõdése. Ezzel teljesen egyetértek, azt hiszem, Áder képviselõ úr is beszélt errõl. Nem véletlen, hogy az elõzõ parlamentben is kormánypártok és ellenzék egyaránt támogatták azt, hogy próbáljuk meg a bírák javadalmazását elfogadhatóbbá tenni, méltóbbá az õ hivatásukhoz. Abban viszont, azt hiszem, hogy ebben a ciklusban értettek egyet kormánypártok és ellenzéki pártok is, hogy az akkori döntések elsõsorban arra voltak jók, hogy vonzóbbá tegyék a bírói pályát, de talán nem voltak igazán megfelelõek arra, hogy a megtartó erejét is biztosítsák. Úgy gondolom, hogy erre részben nagyon jó volt az, hogy a kormány végül elfogadta a Hack Péter és Toller László képviselõ urak által a költségvetéshez beterjesztett javaslatot. Nagyon örültem annak, amit Kutrucz Katalin elmondott, hogy a javadalmazás vázolt rendszerével nagyjából egyetértenek és támogatni tudják.
A Solt Pál legfelsõbb bírósági elnök úr által elmondottakkal maximálisan egyetértettem. Egy-két elemét szeretném csak kiemelni; az egyiket már mondtam, hogy miért tartja õ elsõsorban fontosnak a reformlépéseket.
(15.10)
Örültem annak, hogy elmondta, hogyan jutottunk el a mai napig, ennek a kezdeményezése hogyan történt meg. Beszélt a jogorvoslati rendszer változásáról, amely nem teljesen a mai nap témája; de azt hiszem, talán Kutrucz képviselõ asszony vitatkozott ebben a kérdésben Hack Péterrel, és én a képviselõ asszonnyal értettem egyet, hogy ez a csomag valóban nem választható el teljesen sem az alkotmány kérdésétõl, sem az eljárásjogok reformjáról, tehát igenis van annak létjogosultsága, hogy ezeket a kérdéseket itt megemlítsük.
Természetesen mint az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkára, nagyon jó szívvel vettem, hogy elnök úr támogatja azt is, hogy a hatályos alkotmány megváltoztatására sor kerüljön.
Tímár György képviselõ úr, amikor a bírák és ügyészek közötti megkülönböztetésrõl beszélt, gondolom, hogy csak nyelvbotlás lehetett, amikor azt mondta, hogy a két szervezetben dolgozóknak azonos a feladatkörük - ez nyilván nem így van.
Sepsey Tamás képviselõ úr felvetette, hogy miért ebben a törvényben kívánja a kormány, hogy a parlament szabályozza a jogegységi döntést. Úgy gondolom, hogy azért, mert ez teljesen azonos szabályokat tartalmaz mind a büntetõügyekre, mind a polgári ügyekre - hogy most csak a két nagy témát jelöljem átfogóan. Nem lett volna helyes bármelyik eljárási törvénybe betenni; úgy gondolom, hogy helyesen gondoltuk, hogy ezt itt kellene szabályozni.
Egészen biztos, hogy sok olyan kérdés felmerült még, amire jó lett volna, ha most tudok reagálni. Én természetesen ígéretet teszek arra, hogy azokra a kérdésekre, amelyeket a képviselõtársaink felvetettek, illetve amelyeket a jövõ héten vagy a bizottsági vitákban felvetnek, minél szélesebb körben megpróbálunk megnyugtató választ adni; és nagyon remélem, hogy ezzel Áder képviselõ úr alapfelvetését, miszerint csak látszólag törekszenek kompromisszumra a kormánypártok, illetve a kormány, ezt meg tudjuk cáfolni.
Itt is szeretném ismét hangsúlyozni azt, hogy a kormánypártoknak igenis nagyon fontos lenne, ha az alkotmánymódosításra mind szélesebb egyetértést meg tudnánk szerezni - azt hiszem, ezt egyszerû matematikai tényekkel is könnyen lehet bizonyítani. És nyilván nagyon fontos lenne az, hogyha az igazságszolgáltatási reformcsomag egyes elemeihez is minél szélesebb támogatást tudnánk megszerezni, már csak azért is - és remélem, ezt elhiszik nekem -, mert nagyon nagyra értékeljük az ellenzéki pártok jogász képviselõinek szaktudását. Úgy gondoljuk, hogy számos probléma, amit felvetettek, jogos, valóban megoldandó, érdemes elgondolkodni rajtuk, és õszintén hívom fel valamennyi képviselõt arra, hogy próbáljunk együtt dolgozva egy jobb törvénycsomagot elfogadni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)