DR. SZABÓ IVÁN (MDNP): Tisztelt Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselõtársaim! Abban a sorrendben szeretnék reagálni az elhangzottakra, ahogy azt Horn Gyula miniszterelnök úr elõadta.
Elsõ lépésben a Vatikánnal kötött megállapodásról szólnék néhány szót. Valóban, ebben az ügyben a sajtóban és késõbb az Országgyûlésben is ez a kérdés több ízben felszólalásoknak, cikkeknek, nyilatkozatoknak vált tárgyává. Leginkább talán azért, mert azokkal értek egyet, akik szerint egy ilyen horderejû, valóban a nemzetközi jog szabályai szerint megkötött megállapodással kapcsolatban célszerû lett volna - mint más ilyen horderejû lépések esetében is - legalább a parlament illetékes bizottságaiban egy olyan tájékoztatást adni elõzetesen, hogy ez ne válhassék a pártpolitikai csatározások tárgyává. Ráadásul különösen sajnálatos ebben az ügyben, hogy amikor már elindultak bizonyos híresztelések arról, hogy itt történt egy megállapodás, onnantól kezdve igazából nem lehetett tudni ennek a természetét sem.
Miniszterelnök úr a Vasárnapi Újságban Belénessy Csabának arra a kérdésére, hogy beszélik, önök megegyezést kötnek a Vatikánnal, szó szerint a következõt mondta: "Pontosítanám: nemcsak a Vatikánnal, hanem a magyar katolikus egyházzal". Ebben a parlamentben a múlt héten egy napirend elõtti felszólalás kapcsán éppen Szabó Zoltán államtitkár volt az, aki igen meggyõzõ erõvel bebizonyította, hogy csak a Vatikánnal történik megállapodás, mert a magyar katolikus egyház nem jogi személy; sõt kategorikusan kijelentette azt is, hogy más egyházakkal hasonló jellegû belföldi megállapodás nincs elõkészületben, és nem is lesz. Tessék megnézni a jegyzõkönyveket, ez szerepel benne!
Most már ezek szerint nem lehet tudni, hogy a vatikáni megállapodás tartalmaz-e olyat, hogy a magyar katolikus egyházzal az õ kompetenciájukban álló, nem Vatikánnak fenntartott ügyekben is készül- e egy megállapodás, és valóban mi lesz a többi történelmi egyázzal, vagy az ökumené jegyében esetleg õk megegyeztek, hogy õket is a Vatikán képviseli? - ami eléggé furcsa volna.
Azt hiszem, az információ összevisszasága volt az, amely kétségeket vetett fel. Mindamellett azt kell mondanom, hogy a magunk részérõl nagyon örülünk ennek a megállapodásnak, és reméljük, hogy ez valóban kiterjed a magyarországi történelmi egyházakra is.
A szóhasználat az oktatásügyben lévõ finanszírozásnál egy kicsit megriasztott, tudniillik a miniszterelnök úr szó szerint azt mondta, hogy azonos elbánás lesz az államival. Ez az "elbánás" szó azért nem tetszik, mert az állami oktatással is eléggé elbánt a kormányzat. Remélem, az egyházival nem ugyanez fog történni, sõt az államiban is javulás fog bekövetkezni ezután.
A törvényhozással kapcsolatos feladatokról Isépy Tamáshoz kell csatlakoznom. Miniszterelnök úr érdemi munkát kért a parlamentben. Érdemi munkát nem lehet úgy végezni, hogy a bizottságok hamarabb tárgyalják a napirendre tûzés kérdését, mint el lehetett volna olvasni az anyagot. Azt hiszem, hogy ha azt a két csomagot - amelyet pénteken este, de valakik szombaton kapták meg -, az ezer oldalt a következõ szerdáig el tudták olvasni, hogy a bizottságban ebben érdemben állást tudjanak foglalni, lehet, hogy minimum egy gyorsolvasó tanfolyamot el kellene végezniük a képviselõknek. De egy ilyen horderejû lépésnél minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Európa nyugatabbi felén, ahol egy ilyen horderejû lépés történik, ez túlzás nélkül legalább kétévi vitát tesz szükségessé, és ezt mi itt két hónap alatt akarjuk megcsinálni.
Három nap azért nem egy esztendõ, mint a mesében! Õszintén szólva az igazi probléma nem is az idõkerettel volt a Néppárt számára, mert akárhány órában lehet vitatkozni a dologról, de idõkorlát miatt a szakértõi háttér képtelen feldolgozni azt a töméntelen anyagot, amelybõl épkézláb módosító indítványokkal legalább az érdemi részhez be lehetett volna nyújtani valamit. Éppen ezért kértük, hogy ne az idõkereten vitatkozzunk, hanem a részletes vita megkezdésén, illetõleg az általános vita lezárásán. Ez így valóban nem fog menni.
Egyetlenegy megjegyzés a zsarolási ügyre: egészen sajátos, hogy azért zsaroltak nagyvállalatokat, hogy támogassák a Kisgazdapárt és az MSZP választási kampányát. Engedek a miniszterelnök úr kérésének: minden információt nyilvánosságra fogunk hozni. Egyelõre sajátos módon nyugodt lélekkel állíthatom, hogy a Néppárt nevében nem fognak fellépni zsarolással ebben az ügyben, mert gondolom, a nagyvállalkozókat (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) nem kell meggyõzni arról, hogy talán egyik párt hegemóniája sem volna kívánatos a következõ ciklusban. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)