DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy elõször a Szentszékkel kapcsolatos megállapodáshoz szóljak hozzá, és egy kicsit távolabbról kezdjem, mint ahogyan képviselõtársaim tették.
Ezen a héten fogjuk ünnepelni a magyar szabadelvûség alapító okiratának, az ellenzéki nyilatkozatnak a 150. évfordulóját. E nyilatkozat szerzõje Deák Ferenc, aki ebben a Házban, ahol most vagyunk, 1873-ban az egyházjogi vitában kifejtette azt a fontos (Moraj az ellenzéki padsorokban.) álláspontot, amelyet mi magunk is fontosnak tartunk, és amelyek meghatározzák a mai modern Magyarországot. Õ fejtette ki elõször világosan és egyértelmûen, hogy szét kell választani az államot és az egyházat, hogy az egyházakra nézve is káros az állam túlzó befolyása, és az egyházak ügyeit a felekezeti jogegyenlõség alapján kell intézni, és törvényeknek kell szabályozni ezeket a kérdéseket. A sorrendet tehát világosan kifejtette és meghatározta Deák Ferenc. Mi magunk most is ezt tartjuk érvényesnek.
Úgy gondoljuk, az lett volna helyes, az óvta volna meg a tisztelt Ház tekintélyét, ha itt a Házban ezeket a kérdéseket, a szükséges törvénymódosításokat együtt végeztük volna el, és ezt követõen kerülhetett volna sor arra a megállapodásra, amely egyébként minden bizonnyal fontos és meghatározó szerepet tölt be a magyar állam és az egyház közötti viszonyban. Nem vitattuk az elsõ pillanattól kezdve, sõt kitartóan támogattuk a kormányt abban a törekvésében, hogy a kormányprogramban vállalt célkitûzéseket, az egyházak finanszírozásának kérdését, az egyházi oktatás megoldatlan kérdéseit együtt, közösen, megnyugtató módon, mindenki számára elfogadható megoldásokat keresve oldjuk meg. Erre minden esély megvan. Bízom abban, hogy a jelenlegi megállapodás is hozzá fog segíteni ezen célok eléréséhez. Ma azonban a tisztelt Ház nincs abban a helyzetben, hogy ezt pontosan megítélje. Nem tudom, hogy képviselõtársaim mennyire ismerik a részleteket.
(15.50)
Mi magunk csak korlátozottan vagyunk ennek birtokában. Bizonyos fontos dokumentumokat ma láthattunk elõször, s arra, hogy az egész kérdésrõl véleményt formáljunk, nyilván csak ezt követõen kerülhet sor.
Azt azonban érzékeljük - és ezt már több képviselõtársam is szóvá tette -, hogy az eljárás során a felekezetek közötti jogegyenlõség elve sérelmet szenvedett. Helyesebb lett volna, ha valamennyi történelmi egyházzal együtt folynak ezek a megbeszélések, ha nemcsak kiterjesztik a Szentszékkel kötött megállapodás eredményeit a többi egyházra, hanem azok alkotó módon részt vehetnek ebben. Helyes lett volna, ha az önkormányzatok, amelyek nagyon is érintettek ebben a kérdésben, szintén több ismerettel rendelkezhetnek, és helyes lett volna, ha elkerüljük mindazokat a talán félreértéseket, talán zavaró momentumokat, amelyek ebben a vitában akkor merültek fel, amikor még valójában a részleteknek nem voltunk, nem vagyunk a birtokában.
Ezzel együtt szeretném jelezni, hogy itt elhangzott egy képviselõtársunk részérõl az egyházellenesség vádja. Úgy gondolom, a Szabad Demokraták Szövetsége nem vádolható egyházellenességgel. (Zaj, derültség, közbeszólások a jobb oldalról: Ááá!) Ma sem az egyházak ellen lép fel, hanem éppen az állam és az egyház szétválasztásában az egyházak érdekeit is védelmezi; következetesen azon az állásponton volt, hogy az egyházaknak fontos szerepük van a társadalomban, ezt a szerepet be kell hogy töltse, de az állam nem gyámkodhat fölöttük, és a funkciókat nem szabad összekeverni. (Közbeszólások a jobb oldalról.)
Szeretnénk elkerülni azokat az ideológiai háborúkat, amelyek a magyar egyház és a magyar állam között az elmúlt évszázadban gyakran elõfordultak. Az a törekvésünk, hogy az egyházak a legmegfelelõbb megoldásokat találják meg, s ez csak akkor érhetõ el, ha széles körû konszenzus övezi ezt a kérdést, ha mindenki, aki érintett, véleményt nyilváníthat ebben az ügyben, ha a parlament valamennyi pártja - és itt az ellenzéki pártokhoz is szólok - hozzájárulhat annak a hosszú távra szóló kedvezõ megoldásnak az eléréséhez, ami mindannyiunknak az érdeke.
Tisztelt Ház! Ebben a helyzetben a Szabad Demokraták Szövetsége úgy érzékeli, hogy a ma elkezdõdött egyeztetéseknek ebben a formában most nincs értelme. Úgy érzékeljük, hogy a parlamentnek nincs lehetõsége arra, hogy a megállapodásban érdemi, lényegi, a tisztázatlan kérdéseket rendezõ megoldásokat, javaslatokat terjesszen elõ.
Úgyhogy amit tehetünk, az nem más, mint bizalom azon államférfiak és egyházi férfiak bölcsességében, akik erre a megállapodásra jutottak, hogy a megállapodás megnyugtatóan rendezze azokat a felvetett kérdéseket és problémákat, amelyeket nemcsak a Szabad Demokraták Szövetsége, hanem sok tízezer, százezer (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) magyar állampolgár is
térez. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiban, szórványos taps az MSZP padsoraiban.)