HORN GYULA miniszterelnök: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Egyetértek Boross Péter képviselõtársammal abban, hogy minél kevesebb indulat a parlamentben, és minél több higgadtság a cselekvésben. Ezt azért szeretném aláhúzni, mert azért elhangzottak szépen csúsztatások, nem igaz állítások is a felszólalásokban.
Elõször is, ami az Apostoli Szentszékkel való megállapodást illeti: nem tudok olyan parlamenti pártról, amelyik ellenezné az 1991. évi XXXII. törvény végrehajtását. A koalíciós partner sem errõl beszélt. És hangsúlyoznám, hogy a tevékenységünket az határozta meg, hogy nem csupán a jogfolytonosság szempontjait szem elõtt tartva, hanem egyáltalán azokat a célokat, elveket, amelyeket az elõbb megfogalmaztam, szem elõtt tartva, mielõbb tetõ alá hozzuk a megállapodást.
A másik: egyszerûen nem igaz, amit tisztelt képviselõtársam mint a KDNP frakcióvezetõje mondott - ha jól emlékszem, õ mondta, vagy a mellette ülõ képviselõ úr -, hogy két és fél éven át itt semmi nem történt az egyházakkal. Ez egyszerûen nem igaz. Amikor elkezdtük áttekinteni velük együtt, mind a négy történelmi egyházzal, hogy milyen feladataink vannak a törvény végrehajtása jegyében, attól kezdve szívós, aktív munka folyik mind a két részrõl, mind az egyházak, mind a kormány képviselõi részérõl a törvény végrehajtása érdekében.
(16.00)
Egyszerûen nem igaz, hogy nem volt a közigazgatásban, aki az egyházi ügyekkel foglalkozzon, mert elõtte az MKM-mel, azt követõen a Miniszterelnöki Hivatallal végig folyamatos kapcsolatban voltak, és egy sor konkrét ügyben - nem a törvény jegyében, hanem más ügyekben - zajlott a tárgyalás, az egyeztetés a történelmi egyházakkal.
Tehát egyszerûen elfogadhatatlannak tartom, amikor egyfelõl egyes ellenzéki képviselõtársaim azt mondják, hogy itt a kormány nincs normális viszonyban az egyházakkal, ráadásul olyan megnyilatkozásokat is olvasok, hogy ez a kormány egyházellenes. Ez egyszerûen nemhogy nem igaz, hanem meg kell mondanom: súlyos rágalom a kormánnyal és a két koalíciós párttal szemben. (Közbeszólások az FKGP padsoraiban.)
Másrészt: a megállapodást a Magyar Köztársaság kormánya köti az Apostoli Szentszékkel - nem a parlament, tisztelt képviselõ úr! A parlament hatásköre, hogy jóváhagyja, vagy nem hagyja jóvá; ratifikálja, vagy nem ratifikálja. Én egyébként nemigen tudok - hacsak valami közvetlen parlamenti ügyrõl nincs szó - parlamenti és valamiféle kormány- vagy bármilyen megállapodásról. Nem vagyok jogász, de ha jól tudom, ilyen nincs a mi jogrendünkben, és a nemzetközi jogrendben sincs.
A következõ: megállapodtunk a Szentszékkel, hogy a katolikus egyház vezetõ képviselõi mindvégig részt vesznek a tárgyalásokon. Tehát ilyen módon értettük azt, hogy együtt - együttes delegációjuk volt, amely tárgyalt. Annál is inkább, mert hiszen nyilvánvaló, hogy igazából a magyar katolikus egyház ismeri a saját helyzetét, igényeit, gondjait, bajait és így tovább. Tehát erre értettük, amikor arról beszéltünk, hogy ez lényegében a magyar katolikus egyházzal való megállapodás, jóllehet formailag, jogilag a Szentszékkel köttetik meg.
A következõ: egyszerûen nem igaz, amit itt az oktatással kapcsolatban elmondottak. A közel háromévi kormányzás alatt majdnem megkétszerezõdött az oktatás költségvetési támogatása. Hozzá szeretném tenni, hogy 1997-ben - és reményeink szerint '98-ban és azt követõen is - folyamatosan növekszik az oktatás, benne az állami, világi, egyházi oktatás költségvetési támogatásának reálértéke. Ezt azért szeretném aláhúzni, mert itt nem egyszer azzal vádolják a kormánykoalíciót, hogy úgymond tönkreteszi az oktatást - ez egyszerûen nem igaz! (Dr. Pusztai Erzsébet: De igaz!) Most a tudományról meg egyéb területekrõl nem is beszélve, ahol a korábbi években radikálisan csökkent a tudományos kutatásokra meg egyéb területekre, vagyis a humánszférára fordított költségvetési támogatás - kivéve az egészségügyet, de az egy más kérdés.
A következõ: szíves figyelmükbe ajánlom a kormányprogramot. A kormányprogram kimondja - és annak idején mi erre hivatkoztunk -, hogy az egyházakat érintõ pénzügyi, finanszírozási kérdésekben egyetértés alapján teszünk törvény- vagy törvénymódosítási javaslatot. A kormány ehhez tartotta magát az szja egy százalékával kapcsolatos ügyben. Mi nem terjesztettük be; önálló képviselõi indítványra fogadta el - a kormány egyet nem értésével - a parlament. Most egy olyan megállapodás született az egyházakkal, hogy õk vállalják - természetesen velünk, a kormánnyal egyetértésben - ezt a megoldást.
Nos, végül még valami, ami a politika vagy a kifejezett politika kérdéseit illeti: a Magyar Szocialista Párt fennállása óta - s ha úgy tetszik, elõtte sem -, a Magyar Szocialista Párt alapítói nem voltak egyházellenesek. Minden ilyen megállapítást visszautasítok! Szíves figyelmükbe ajánlom a következõt: az 1990 eleji, a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvényt az MSZP akkori kormánya hozta tetõ alá, mind az Apostoli Szentszékkel, mind pedig az itteni egyházakkal való konzultáció keretében. Ez is kifejezésre juttatta azt, hogy milyen fontosságot tulajdonítunk az egyházak szerepének, a tiszta, rendezett viszonyoknak. (Moraj az ellenzéki padsorokban.)
Hadd tegyek ehhez még egy megjegyzést. Jóllehet, én ateista vagyok, mindig is komolyan gondoltam a normális, rendezett viszonyt az egyházakkal, mindig tiszteltem az egyházakat és híveiket, de hadd mondjak valamit: a legjobb tudomásom szerint Európában mindig éppen a baloldali pártok voltak azok, amelyek ilyesfajta megállapodásra tudtak jutni az ottani egyházakkal. (Derültség, moraj az ellenzéki padsorokban.) Szíves figyelmükbe ajánlom Európa politikai történetét, amelyrõl nemrég jelent meg egy nagyon érdekes tanulmány. (Dr. Pusztai Erzsébet: Ez a csúcs!)
A nyugdíjról és a parlament elõtt álló munkáról: Szekeres Imre joggal hívta fel a figyelmet arra, hogy itt nem vadonatúj dolgokról van szó. A házbizottságon keresztül tájékoztattuk a parlamenti frakciókat, tájékoztattuk a képviselõket, hogy milyen fontos törvénytervezeteket kíván a kormány beterjeszteni. A hangsúlyos csomagokat, illetve a hangsúlyos javaslatokat emeltem ki ezek közül. Tehát nincs szó arról, hogy a kormány vadonatúj dolgokkal foglalkozna. Ezek benne voltak a programjában; a program elemei ismertek a házbizottság elõtt. (Dr. Kutrucz Katalin: Nem csinálta meg!)
Ami a nyugdíjat illeti - mert erre hegyezték ki -: több mint két éve folyik az új nyugdíjrendszer szakmai elõkészítése. Közel nyolc hónapja folyik az egyeztetési folyamat. (Dr. Pusztai Erzsébet: Hol?) Be voltak vonva, a különbözõ fórumokon, megbeszéléseken ott voltak az ellenzéki pártok szakértõi is.
Hölgyeim és Uraim! Ne mondják azt, mint ha életükben elõször most találkoztak volna azokkal a tervezetekkel, jogszabálycsomagokkal, amelyek itt fekszenek, a parlament asztalán! Nem felel meg a tényeknek! Arról nem is beszélve, hogy gyakorlatilag nincs olyan szakmai és érdekképviselet, amellyel ne folytatnánk egyeztetést. Sõt, még be sem fejeztük, mert ma délelõtt sor került a nyugdíjasok szervezeteivel való újabb egyeztetésre, és mindaddig tart ez, amíg az Országgyûlés nem dönt a nyugdíj ügyében. Teljesen egyetértek egyébként azzal, hogy az egész társadalmat, szinte kivétel nélkül valamennyiünket, minden embert, állampolgárt érint az új nyugdíjrendszer, és szó sincs arról, hogy elkapkodnánk ezt a dolgot. (Dr. Pusztai Erzsébet: Ezért kell hat hét alatt megcsinálni!)
Úgyhogy én örülök annak, hogy az ellenzéki padsorokból többen megfogalmazták az egyetértésüket azzal, hogy igen, készek a cselekvésre, egyeztetésre. Hadd jegyezzem meg, hogy nálunknál rendezettebb viszonyokkal rendelkezõ országok - az Egyesült Államok, korábban Dánia vagy mások - alkalmaztak gyorsított törvénykezési folyamatot és gyakorlatot is... (Dr. Pusztai Erzsébet: Az törvénykezés!); mint ahogy az amerikai kongresszusban - azon belül a képviselõházban - célul tûzték ki, és döntõ többségében alkalmazták azt, hogy száz nap száz törvény. Vagy: Dániában négy napot adtak az EU- val összefüggõ egy-egy jogszabály megalkotására, és keresztül tudták vinni. Nem azt mondom, hogy egy az egyben kövessük ezt a példát; de, hölgyeim és uraim, a mostani munka felgyorsítására van lehetõség, anélkül, hogy az érdemi vitát veszélyeztetné.
Végül pedig helyesbíteni szeretném Szabó Iván képviselõtársamat. Nem a Magyar Szocialista Párt vagy nem a Kisgazdapárt nevében léptek fel ezek zsarolók; a párt nevével való visszaélés jegyében - mert nagyon félreérthetõ volt a képviselõ úr megjegyzése. Egyértelmû, hogy mirõl van szó. (Moraj az ellenzéki padsorokban.) Mások, azt hiszem, értik.
Torgyán József képviselõtársam! Én nem mondtam, hogy ezek tagjai voltak a Kisgazdapártnak - a körébe tartoztak, magukról így vallottak. És ha jól tudom - a Nemzetbiztonsági Hivatal tájékoztatása alapján -, az egyikük '94 júniusában lejárt kisgazda szakértõi igazolvánnyal rendelkezett, ami '94 júniusában lejárt. És önnek, képviselõ úr, ha jól tudom, volt egy olyan elhatároló nyilatkozata is ezektõl az uraktól; elhatárolódott '94-ben, tehát mégiscsak valahol ott sertepertéltek az önök háza táján. (Szórványos derültség az ellenzéki padsorokban.) Egy tõlük elhatároló nyilatkozat volt. (Dr. Torgyán József: '92-ben.) Gondolom, ettõl el lehet választani; ezt most hallom elõször, mert nem emlékszem rá, hogy '92-ben mit mûveltek. Tehát ezt állapította meg a vizsgálat, és ezért tartom fontosnak a lényeget: ha valaki bármelyik párt nevében lép föl, tájékoztassuk egymást, hogy mi is keményen föl tudjunk lépni velük szemben. Köszönöm szépen. (Nagy taps a kormánypártok padsoraiban.)