DR. NAGY FRIGYES földmûvelésügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Elhangzott itt egy olyan kijelentés, hogy a kormány titokban kívánja tartani: kik, milyen külföldiek rendelkeznek Magyarországon földtulajdonnal. Ez nem így van. Nagyon szívesen adok errõl tájékoztatást, mégpedig részletes tájékoztatást, de aki ennél is részletesebbre kíváncsi, szívesen állunk rendelkezésre.
A kárpótlások során 1994-ig legálisan: az Argentin Köztársaságból 23 fõ, 29 360,46 aranykorona; az Osztrák Köztársaságból 697 fõ, 246 183,70 aranykorona; Ausztrál Államszövetség: 130 fõ, 29 248,09 aranykorona. Folytathatnám ötven országig, közte ilyenekkel: Mali Köztársaság: 1 fõ, 1,50 aranykorona; Mauritius: 1 fõ, 0,31 aranykorona; vagy például Zimbabwei Köztársaság: 1 fõ, 5096,5 aranykorona; Amerikai Egyesült Államok: 704 fõ, 178 049,08 aranykorona; Uruguayi Köztársaság: 3 fõ, 209,02 aranykorona; Venezuelai Köztársaság: 5 fõ, 1690,07 korona. Összességében 4847 fõ, 1 185 801,61 aranykorona, azaz durván 50- 60 ezer hektár. Ehhez tették hozzá a zsebszerzõdéseket. És amikor azt mondjuk, hogy társaságok földet vehessenek, erre nem a külföldieknek van elsõsorban szükségük, hanem azoknak a gazdálkodóknak, akik ma nadrágszíjparcellákon gazdálkodnak, és nem tudnak belõle megélni! Én nem tudom, hogy amikor ezt a törvényt hozták, akkor miért nem volt olyan fontos, hogy külföldi ne juthasson földhöz?! Miért most ilyen fontos egyszerre?! (Nagy taps és helyeslõ közbekiáltások a kormánypártok padsoraiban.) Köszönöm a figyelmet; nyilván ezeket a földeket nem lehet elkobozni, kérem, ezeket a földeket jogosan (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) tulajdonolják ezek a külföldiek!
Köszönöm szépen a figyelmet. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.)