CSÓTI GYÖRGY (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valamennyien, akik ott jártak 1989 decemberében Erdély földjén, tapasztalhatták, hogy Temesvártól Marosvásárhelyen át Bukarestig eufória uralkodott a szomszédos országban, csodálatos hangulat volt, amelyet azután '90 márciusában hideg zuhanyként oltott ki az, amirõl tévesen úgy szólt Szent-Iványi István képviselõtársam, frakcióvezetõ, hogy két nép támadt egymásra. Nem, tisztelt frakcióvezetõ úr, nem két nép támadt ott egymásra, hanem az akkori román politikai hatalom szövetkezett az ottani politikai alvilággal, hogy egy rasszista merényletet kövessenek el a magyarsággal szemben. (Hangok az ellenzéki pártok soraiból: Úgy van! - Szórványos taps ugyanonnan.)
Nos, tisztelt képviselõtársaim, térségünkben sajnos még nem olyan stabil a politikai helyzet, hogy egy kedvezõen alakuló helyzet után ne történhessen nagyon gyorsan, pánikszerûen kritikus állapot. Éppen ezért most nem mosolypolitikára, nem kedélyeskedésre, önünneplésre van szükség, hanem arra, hogy a pártpolitikusoktól kezdve a legmagasabb közjogi méltóságig mindenki támogassa a napi munkában a mai román politikai hatalmat, hogy a magyarságnak tett ígéreteit - a tanügyi törvény módosításától kezdve, az egyetemen keresztül - megvalósíthassa, és ne tudjon bekövetkezni Romániában egy kedvezõtlen fordulat, hogy Románia többet már ne tudjon letérni arról az útról, amely a magyarsággal való kiegyezéshez vezet, amely az Európai Unióhoz és a NATO-hoz vezet - ezt kell nekünk keményen, a mindennapi munkában megtenni (Az elnök csengõje megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.), és nem önünneplésre és nem egymás ócsárlására kell törekedni ezen a területen. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)