BÁRSONY ANDRÁS, a külügyi bizottság alelnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Az imént egy nagyon szép magyar közmondást idézett egyik képviselõtársunk, amely úgy szólt, hogy az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. Úgy gondolom azonban, hogy ehhez két fél kell, s akik az ígéretet nem fogadják õszintén, azoknak utóbb nem sok jogalapjuk és nem sok erkölcsi alapjuk van az ígéret betartását számon kérni.
Úgy gondolom tehát, hogy a mai román politika és a román közjogi méltóságok által nem egyszerûen ígéretként megfogalmazott, hanem aláírt alapszerzõdéssel kapcsolatos kétségeket kifejezni most, amikor az alapszerzõdés végrehajtása, úgy tûnik, hogy egy lehetséges kedvezõ irányban hat, enyhén szólva is kétkulacsos politikának hat. Kétkulacsos politikának, kétkulacsos állásfoglalásnak azért, mert akik ezt a véleményt megfogalmazzák, azok feltehetõen nem képesek, csak személyekben gondolkodni, és nem veszik észre, hogy bármilyen fontos a történelemben a személyiség szerepe, azok, akik közjogi méltóságként aláírnak egy nemzetközi megállapodást és utóbb a betartásán is munkálkodniuk kell, azok sokkal többet és sokkal fontosabb dolgot jelenítenek meg személyükben, mint egy-egy ember képe - azok egy nemzetet jelenítenek meg Magyarországon is és Romániában is. Ha ezt a felelõsséget valaki elvitatja felelõs kormánytisztviselõktõl, felelõs politikusoktól, akkor az egyúttal azt is mondja, hogy saját maga is ezekhez kíván hasonlítani.
Mi úgy gondoljuk, hogy mindaddig, amíg az ellenkezõje nem bizonyosodott be (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret leteltét.), addig ez nem több, mint olcsó vádaskodás. Ezért úgy gondolom, hogy ezt a kétkulacsos politikát a magyar parlamentnek nem szabad magáévá tenni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)