SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Egyetértünk abban Demeter Ervin képviselõtársunkkal, hogy a távfûtés mint rendszer, a szocializmus hátrahagyott idõzített bombáinak az egyik legjelentõsebbike. Igen drága tüzelõanyagot igen kicsiny hatékonyságú erõmûvekben tüzelünk el, hosszú távvezetékeken juttatjuk el a hõt a lakásokba, ezek a lakások rossz hõszigetelésûek, és ráadásul a legrosszabb, legolcsóbb fûtési móddal, az egycsöves fûtési móddal rendelkeznek.
Ráadásul egy bizonyos fajta szolidaritást is feltételez ez a fûtési rendszer, hiszen tudnivaló, hogy a lakók, a szolgáltatást igénybe vevõ fogyasztók fegyelmezettségére, együttmûködésére, fizetésére van szükség, és minél többen tagadják meg a fizetést és minél többen lépnek ki a rendszerbõl, annál nagyobb teher hárul a bentmaradókra, a visszamaradókra.
A helyzet tulajdonképpen elméletileg is alig feloldható, és a megoldást nem sikerült megtalálni az elmúlt hét-nyolc évben egyik kormánynak sem. És én nem hiszem, hogy most bármilyen kormányzati közbeavatkozás eredményes lehetne.
A Fõtáv kísérlete, hogy privatizálják ezt a rendszert, reményt ad arra, hogy a szükséges beruházásokat a tõkeerõs befektetõ meg tudja valósítani, méghozzá nem méregdrága hitelek felvételével, hanem saját beruházással, tõkeberuházással. Ugyanakkor egy olyan árképletet dolgozott ki a Fõvárosi Önkormányzat, amely - eltérõen a villamosenergia-privatizációban alkalmazott árképlettõl - nem teszi lehetõvé (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) a beruházónak, hogy árat emeljen, meghatározott eszközarányos nyereséget nem biztosít neki (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.), nyereséget csakis a költségmegtakarításból érhet el. Ezért azt gondolom (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.), hogy ez a privatizáció reményt ad arra, hogy valami megoldást találjunk a fõváros fûtési gondjaira.
Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)