CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A termõföld külföldi tulajdonlása tulajdonképpen elsõ számú politikai témává lépett elõ. Mi is ebben a témában jelentkeztünk külön, ezért a már eddig lezajlott vita most tulajdonképpen folytatódhat.
Mint ismeretes, a kormány elsõ olvasatban elfogadta a földtörvény módosításának tervezetét. Eszerint külföldiek ugyan továbbra sem vásárolhatnának közvetlenül földet, belföldi jogi személyek azonban igen. Így azok a hazánkban bejegyzett cégek is földhöz juthatnának, melyekben vannak külföldi tulajdonosok. Mi továbbra is amellett vagyunk, hogy a parlament által 1994-ben elfogadott szabályozás maradjon érvényben, mely szerint csak belföldi természetes személyek vásárolhatnak termõföldet.
Emlékeztetek rá, hogy ez annak idején a KDNP javaslatára került be a törvénybe. Álláspontunk: a kormány ezzel a döntésével valóban felrúgta a nemzeti agrárkerekasztal azon megállapodását, hogy a földügyekrõl csak további egyeztetés után születik majd döntés. A belföldi jogi személyek, így a szövetkezetek földtulajdonszerzése véleményünk szerint alkotmányellenes is lenne; nem tudjuk mi szükség van erre, hiszen a szövetkezetek tagjai magyar állampolgárok, akik magántulajdonában van föld, és azt viszik be a szövetkezetbe. Ezek mellett a jelenlegi alacsony földárak mellett ez a lehetõség hallatlan elõnyhöz juttatna egyes jogi személyeket. Valószínûleg ez áll a kormány döntése mögött. A természetes személyeknek ugyanis az elszegényedés következtében nincs elég vásárlóerejük, s egyébként is, a rájuk vonatkozó 300 hektár maximált vételi ár (Sic!) változatlan maradna.
Ezen túlnövõ kérdés azonban a föld nemzeti tulajdonának fellazítása, hiszen a tervezett módosítás komoly rést jelent ezen. A tervezetbe épített garanciák, a nemzeti tulajdon megmaradása ugyanis nem elégségesek. Megtörténhet a zsebszerzõdések legalizálása. A külföldi résztulajdonban lévõ cégek csõdbe jutása esetén pedig nem jelent elég garanciát az, hogy a birtokukban lévõ földnek csak pénzbeli ellenértékét kaphatják meg, hiszen strómanok útján a földet továbbra is kézben tarthatják.
Mindezekkel kapcsolatban az a fõ probléma, hogy a rossz anyagi körülmények között élõ hazaiak végképp ki fognak szorulni a hazai földpiacról. (Dr. Szájer József: Úgy van!) Ezt a lépést nemzetellenes merényletnek is tudjuk értékelni. Ezek az árkülönbségek, amelyek jelenleg a földpiacon - a külföldi és magyar földpiac között - vannak, óriási üzletet jelentenek a külföldi befektetõknek. Ezt a kérdést természetesen európai integrációnk szempontjából is meg kell vizsgálni. Tájékozódásom szerint ennek keretében is meg lehetne találni a hazai érdekeknek megfelelõ megoldást. Hiszen az Európai Uniónak vidékfejlesztési elve is van, amely mûködik. Eszerint a helyben lakók életszínvonalának emelését elsõdleges szempontnak kell tekinteni.
Az Európai Unió országaiban különféle módon történik a földtulajdon szabályozása. A frissen csatlakozott államok mindenképpen átmeneti idõt kapnak. Én is újólag emlékeztetek rá, hogy az 1991. december 16- án aláírt társulási szerzõdésben valóban benne van a nemzeti elbánás elve, azonban - mint örökös kivételi lista - szerepel az, hogy a föld és a természeti erõforrások tulajdona kivétel ez alól. Ez nem azt jelenti, hogy a távolabbi jövõben nem kell e szellemben ezt a kérdést megoldani, és erre visszatérni, azonban a jelenlegi körülmények között ez mindenképpen az elszegényedett magyar, hazai vásárlókat teszi lehetetlenné, és a külföldiek számára pedig óriási üzleti lehetõséget biztosít. Ezért tartjuk most helytelennek ezt a lépést, és ezt újólag hangsúlyozzuk. Köszönöm figyelmüket. (Taps a KDNP padsoraiban.)