DR. OROSZ ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Nagy érdeklõdéssel és élvezettel hallgattam Gyõriványi Sándor képviselõ úr fejtegetéseit. Miután magam is kívánok szólni a 7. § kapcsán, és egy más szempontból szeretném megközelíteni ugyanazt a kérdéskört, amit Gyõriványi képviselõ úr elmondott, erre most nem térnék ki. Egy megjegyzést azonban engedjen meg képviselõ úr, és engedjenek meg képviselõtársaim.
Én is ismerem vagy ismertem azokat a bizonyos egyórás tanárokat, akikre Gyõriványi képviselõ úr hivatkozott. Azt azért meg kell mondanom, hogy ez nem tegnap vagy tegnapelõtt volt, hanem akkor, amikor én középiskolás diák voltam, és az 45 évvel ezelõtt volt. Ezt azok nevében szeretném elmondani, akik, mondjuk, tisztességes nyelvtanárokat képeztek orosz nyelvbõl is; többek között a saját intézményemben, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen nemzetközi hírû szlavisztikai intézet van. Úgy vélem, hogy az onnan kikerült tanárok nem ilyen egyórás tanárok voltak, hanem nagyon jól tudták az orosz nyelvet, meg más szláv nyelveket, amiket ott meg lehetett tanulni.
A másik megjegyzés - engedje meg a tisztelt Ház, hogy elmondjam - a föld alatt dolgozók problémaköre. Képviselõ úr azt mondta, hogy ezek mindig a bányászok. Én hadd mondjam, hogy az én apám pincemunkás, pincemester volt, és ennek megfelelõen az egész életét a föld alatt töltötte el, pincében, és nem volt bányász. Ennek megfelelõen közalkalmazott is volt természetesen. Tehát lehetséges olyan közalkalmazott, aki nem bányász, és mégis föld alatt dolgozik. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)