DR. GYÕRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelettel hallgattam meg Orosz István képviselõtársam észrevételeit, amelyekkel teljesen egyetértek. Ezek a szélsõséges esetek voltak; az elsõ esetben, amikor arról volt szó, hogy meg kellett tanulni a nyelvtanárnak annak idején az oroszt, késõbb aztán a németet, az angolt, nagyon nagy erõfeszítéseket tettek, de elég kevés eredménnyel. Más kérdés, hogy kitûnõ nyelvtanárokat képeztek az egyetemek, a fõiskolák, de az orosz intézet is egy idõ után.
A második kérdés, én nem tudtam erre odafigyelni, amit nagyon helyesen elmondott Orosz István képviselõ úr: persze, vannak olyan föld alatt dolgozók is, akik nem a bányászok kategóriájába tartoznak. De én mindig bornemissza voltam, és tudom, hogy vannak még most - és erre is gondolok - ilyen szakmák még; úgyhogy ennek következtében feltétlenül fontosnak tartom, hogy õrájuk is gondoljanak, különösen, mondjuk, a pincemesterek esetében, a bor erjesztésénél az is veszélyes munka volt, és kétségtelen, hogy megilleti õket megfelelõ illetmény. Köszönöm szépen.