DR. ROZGONYI JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselõtársaim! E látszólag száraz törvényjavaslat kapcsán igen érdekes ismeretekre tehettünk szert az elmúlt percekben, már csak azért is érdemes volt ilyen sokáig figyelemmel kísérni a Ház munkáját.
Az elõttünk fekvõ T/4416. számú törvényjavaslat a közalkalmazotti jogállásról szóló '92. évi XXXIII. törvényt módosítja. Ez az utóbbi az elmúlt öt év során fõ vonásaiban, alapjaiban bevált, egységesen szabályozza a több százezresre rúgó közalkalmazotti tábor jogviszonyát. Jómagam is mint e törvény hatálya alá esõ, és mint e törvényt alkalmazó, kívánok hozzászólni.
(20.00)
Úgy ítélem meg, tulajdonképpen e törvény fenti jellemzõjébõl adódik a legnagyobb problémája is, hogy tudniillik lehet-e, szabad-e egy kalap alá venni a nagyon is eltérõ sajátosságokkal bíró csoportjait ennek a hatalmas társadalmi, foglalkoztatási rétegnek. Vajon egy tekintet alá eshet-e az orvos a könyvtárossal, a pedagógus a népmûvelõvel? A válasz költõi. Ezt bizonyítják azok a finomítások, amelyeket az elmúlt években a meghozatala óta ezen a törvényen elvégeztek és folyamatosan elvégezni kényszerülnek.
Utalnék példának okáért a mûvelõdési miniszter úr minapi nyilatkozatára, aki ugyanis azt mondta, hogy ismét neki kell futni, úgymond, a pedagógus bértáblázat megalkotásának, ami arra utal, hogy a bértáblázat jelenlegi mûködése, megalkotása kétségtelenül kivált egyfajta jövedelemnivelláló, teljesítmény-visszatartó hatást. Jómagam is tapasztalom ezt, hiszen a bérrendezések rendre úgy történnek meg, hogy a kategória alsó határán lévõ béreket korrigálják újólag.
No, de most már a javaslatra rátérve: a képviselõtársaim már nagyon sok mindent elmondtak a törvénymódosítás kapcsán. Szeretném azt is elmondani, hogy az önkormányzati bizottságban nem bontakozott ki vita a törvénymódosítás kapcsán, ezért túlnyomórészt a saját véleményemet kívánom elmondani.
Ahogyan az elõttem szólók már utaltak rá, ezeket a mostani finomításokat, pontosításokat három okra vezethetjük vissza. Az egyik az ominózus alkotmánybírósági határozat, amely a nyelvpótlékra való jogosultságot pontosító 7. §-ban ölt testet. A második ilyen okcsoport az EU-jogharmonizációs törekvésekre vezethetõ vissza - így például a csoportos létszámcsökkentéseket szabályozó 3. § -, illetõleg a törvény mûködése, gyakorlata során felmerült tökéletesítési igényekre. Ilyenek közé sorolom a szakszervezeti jogosítványok gyakorlására vonatkozó vagy a pótszabadságra, az ügyeletre avagy az egészségkárosító kockázatokra vonatkozó rendelkezéseket.
Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök úr! Az imént felsorolt csoportosításból engedjenek meg kiemelnem három témakört az ügyeleti díjakkal, a nyelvpótlékokkal, illetve a közalkalmazotti jogviszony értelmezésével kapcsolatosan. Ahogyan az expozéban miniszter úr is utalt rá, a módosítás 5. §-a felhatalmazza a minisztert, hogy rendeletben szabályozza a készenlét, az ügyelet elrendelésének feltételeit, valamint díjazásának mértékét. Bizony meg kell mondani, hogy eddig a közalkalmazotti és a köztisztviselõi törvény is adós maradt az ügyelettel kapcsolatos precíz szabályozással, és emiatt számos elhúzódó, makacs munkajogi vita keletkezett. Itt szeretném például megemlíteni, hogy a Nógrád megyei kórház és az orvosai között is már több mint egy éve tart a huzavona, és a mai napig nem rendezõdött ez a kérdés. A mostani módosítás az 1997. február 1-jei kormányrendeleten túl újabb felhatalmazást biztosít a kormánynak, és ebben nemcsak a készenlét elrendelését, hanem annak díjazását, valamint a végzett munka átalánydíjazását is szabályozni kell majd. Ez nemcsak az egészségügy terén, hanem valamennyi önkormányzati intézményben így lesz. Ezzel remélhetõleg megnyugtatóan rendezõdni fog ez az évek óta munkajogi vitákra okot adó terület, és egyértelmûvé válnak az ügyelet díjazásának szabályai is.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ami a nyelvpótlékok fizetésének pontosítását illeti, arra az alkotmánybírósági határozat kötelezi a jogalkotót. Ez a határozat június 30-i hatállyal megsemmisíti a Kjt. azon bekezdését, miszerint nem jogosult idegennyelv-pótlékra a nyelvtanár, a tolmács, valamint a fordító munkakörben foglalkoztatott közalkalmazott. Méghozzá azért - mondja az Alkotmánybíróság -, mert további idegen nyelv használata esetén sem lehetséges pótlékfizetés az iménti bekezdés alapján. Meggyõzõdésem, hogy a kizárás annak idején egyáltalán nem állt a jogalkotó szándékában, és a törvény szellemébõl sem következik, mégis el kell ismernem, hogy a szó szerinti értelmezés alapján a fenti következtetésre jutunk. Errõl egyébként Gyõriványi képviselõ úr meglehetõsen részletesen szólt.
A mostani törvénymódosítás 7. §-a úgy orvosolja ezt a pontatlanságot, hogy a munkakör betöltéséhez nem szükséges, de egyébként kollektív szerzõdés által indokolt további nyelvhasználat esetén a nyelvpótlék fizethetõ. A pótlék fizetésének kizárása tehát csak arra a nyelvre vonatkozik, amely a munkakör ellátásához szükséges. Ezen a területen is tehát tiszta helyzet teremtõdik. Szeretném azonban kiemelni e tekintetben, hogy a nyelvhasználat szükségességét a kollektív szerzõdésben kell szabályozni, és a kollektív szerzõdés szabályozási körébe utalt kérdéskörökben ez a törvényhez hasonló erejû jogszabálynak számít. Ezt saját személyes munkajogi, illetve munkaügyi bírósági gyakorlatomra hivatkozva is tudom mondani.
Csak zárójelben jegyzem meg, hogy persze még mindig maradnak lavírozási lehetõségek, például a munkaköri besorolás manipulálásával. Tippeket nem akarok erre adni, de mindenesetre végiggondolandó: azzal, hogy kit milyen munkakörbe sorolnak be, bizony-bizony még mindig lehet a pótlék körül kis manipulációkat végezni. Ha a miniszter urat érdekli, esetleg külön el tudom majd mondani.
Tisztelt Ház! Végezetül hadd ejtsek szót a harmadik témáról, a közalkalmazotti jogviszony értelmezésérõl, illetve a közalkalmazotti törvény hatályának kiterjesztésérõl.
Az 1. § alapján a hatály kiterjed az állami és helyi önkormányzati költségvetési szerveknél, valamint a helyi önkormányzatnál foglalkoztatott közalkalmazottak jogviszonyára. E tekintetben azon személyek esetén, akiknek a munkáltatója az önkormányzat, a kinevezés, a felmentés jogát a testület, az egyéb önkormányzati jogokat pedig a polgármester, illetve a megyei közgyûlés esetén a közgyûlés elnöke gyakorolja. Ugyancsak a testületet illetik meg a fegyelmivel kapcsolatos jogosítványok is, így az eljárás megindítása, lefolytatása, a fegyelmi büntetés kiszabása is. El kell mondjam, hogy az MSZP-frakció önkormányzati munkacsoportjában e tekintetben egyesek aggályaikat is kifejezték, mert ez, úgymond, túlságosan nagy felhatalmazást adhat - különösen kisebb településeken - a testületnek. Elgondolkodtató, hogy talán nem kellene-e, mondjuk, a fegyelmi vizsgálóbiztos feladatát egy nem testületi tagra bízni, és ezzel jobban összhangba lehetne hozni ezt a szabályozást az Ötv.-vel, illetve a köztisztviselõi törvénnyel.
A törvénymódosítás a tekintetben is rendelkezik, hogy a helyi önkormányzat által foglalkoztatottak munkaviszonya e törvény hatálybalépésével egyidejûleg átalakul közalkalmazotti jogviszonnyá. Mindezen rendelkezések tisztább helyzetet teremtenek a jogviszony hatálya alá kerülõk tekintetében is, megelõzvén számos munkajogilag vitatható helyzetet.
Elnök Úr! Tisztelt Ház! A jelen törvénymódosítás ugyan kis terjedelmû és látszólag nem nagy jelentõségû kérdéseket tisztáz, mégis azt kell mondanunk, hogy nemcsak az érintett közalkalmazottak szempontjából, hanem a jogalkalmazók szempontjából is fontos, hiszen pontosít, egyértelmûvé és használhatóbbá tesz dolgokat.
(20.10)
E tekintetben pedig bizony gyakran és joggal merülnek fel kifogások az általunk meghozott törvényekkel kapcsolatban. És bár - ahogy utaltam rá -, a mi bizottságunkban nem bontakozott ki vita az általános vitára való alkalmasságot tekintve, mégis az ajánlás egyhangú támogatottsága jelzi a módosítások helyes irányát.
Arra biztatom tehát jelen levõ képviselõtársaimat és a tisztelt Házat, hogy szavazataikkal támogassák a T/4416. számú törvényjavaslatot. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.)