TAMÁSSY ISTVÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! A távközlésrõl szóló 1992. évi LXXII. törvény módosítására elõterjesztett törvényjavaslathoz - a javaslat áttanulmányozása és átgondolása alapján, valamint Torgyán József ellenzéki képviselõtársam észrevételeit hallgatva - meg szeretném jegyezni, hogy nincsen jelen a helyén Torgyán képviselõ úr, és így igen nehéz az általa elmondottakkal vitatkozni. Kénytelen vagyok most ezt - a lehetõséget kihasználva - mégis megtenni, remélem, hogy õ a parlament jegyzõkönyvét tanulmányozva olvashatja gondolataimat. Tehát szükségesnek tartom, hogy a következõ gondolatokat mint az infrastrukturális építési albizottság elnöke, szíves figyelmükbe ajánljam.
Képviselõtársam hiányolta a kormány új közlekedéspolitikáját. Emlékezetem szerint a kormány a törvényhez tartozó távközlés- politikájáról szóló elõterjesztést 1992 januárjában nyújtotta be az Országgyûléshez - ez még természetesen az elõzõ kormány. Az abban foglaltak szerint ment végbe a távközlési szektor kialakítása, így jött létre a ma mûködõ piac. Ennek megfelelõen lett Magyarország területe 54 primer körzetre bontva, és az önkormányzatok javasolhatták az önálló koncessziós telefontársaságok létrehozatalát.
A távközlésrõl szóló törvény igazodott az 1991-ben megalkotott koncessziós törvényhez, amikor a távközlési szolgáltatások közül többek között a közcélú távbeszélõ-szolgáltatást, vagyis a telefonszolgáltatást a koncessziós tevékenységek közé sorolta. Szeretném emlékeztetni képviselõtársaimat, hogy a telefonkoncesszióra kötött szerzõdések jelentették az állam kezében azt a törvényes eszközt, amellyel megvalósult az a nagyarányú fejlesztés, ami még napjainkban is tart. Az 1950-80-as évek közötti idõszakban Magyarországon a telefonellátottság 100 lakosra vetítve nem érte el a 10 készüléket. Magyarország, speciális geopolitikai helyzete és gazdasági állapota következtében, a hírközlési-távközlési infrastruktúra fejlesztése tekintetében még a közép-európai és a balkáni országoktól is messze lemaradt.
Itt szeretném megjegyezni, hogy speciálisan Nógrád-megye, melynek képviselõje vagyok, az országos átlagnál is lényegesen rosszabb mutatókkal rendelkezett, tehát az átlagszám egy nagyon széles terület, amely a nagyon rosszakat és a jókat is magába foglalva jelenik meg. Végül is a nagyvárosokban valamivel jobb volt a telefonellátottság, ugyanakkor a kisebb falvakban katasztrofálisnak nevezhetõ. Nem tudom, az itt ülõ képviselõtársaim emlékeznek-e még a kurblis telefonokra, amelyekkel a legutóbbi idõkig a kistelepüléseken telefonáltak, és munkaszüneti napokon úgynevezett berepülõzés következett be, amikor sorbakapcsolták a falvak telefonjait. Ez a lehetetlen helyzet végül is az elmúlt öt évben megszûnt, és ebben az elmúlt öt évben a nemzetközi összehasonlítások ugrásszerû fejlõdést igazolnak, amelyet nem lehetett volna megtenni megfelelõen szabályozott környezet hiányában.
Megítélésem szerint - és azt hiszem, ebben az én megítélésem nem jár messze az igazságtól - a távközlésben az elmúlt öt esztendõben történt események Magyarország egyik legnagyobb sikerágazataként tarthatók számon. A távközlés dinamikus fejlõdésének magyarországi specifikuma, hogy mindez a gazdaság csökkenõ GDP-termelése mellett ment végbe, úgy, hogy az állam kivonult a távközlésbõl. 1990-tõl minden, korábban esetlegesen juttatott állami támogatás megszûnt, sõt a szektorban keletkezõ jövedelmek, illetõleg elkülönítetten gyûjtött bevételek nagy része a költségvetésé lett, és nem a szektorban realizálódott.
Tisztelt Képviselõtársaim! A következõ számok önmagukat igazolják: a GDP mintegy 20 százalékos csökkenése ellenére a közcélú távbeszélõfõvonal-sûrûség az 1989. évi 8,98-ról 1996 végére 26-ra emelkedett. Ez a szám az európai középátlagot jelenti. 1995-ben 100 magyar háztartásból 57 rendelkezett telefonnal. E mutató értéke a dél- európai országokban 1,4-szer, a nyugat-európai országokban 1,64-szer nagyobb, mint Magyarországon.
A magyar hálózat digitalizáltsága a múlt évben meghaladta a 60 százalékot. Megteremtõdtek a távközlési, részben informatikai infrastruktúra technikai alapjai, elkészült az ország digitális gerinchálózata. A mobiltelefónia ugrásszerû elterjedése szintén az elmúlt idõszak jellemzõje volt. A mobiltelefon-sûrûség 1996 végére megközelítette a 100 lakosra vetített 5-öt, amely megfelel az EU-átlag 60 százalékának.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az OECD jelentése - a benne foglalt sok hasznos megállapítás és javaslat mellett - kiemelten és elismerõen szólt a magyarországi távközlés szabályozásáról. Angol nyelvû szakfolyóiratok a közelmúltban írták meg, hogy Csehországban tanulmányozzák és a magyar minta alapján készülnek megoldani a távközlési szabályozásukat, abból a célból, hogy felgyorsítsák a közép- európai régión belüli versenyt. Az elõttünk fekvõ törvényjavaslat- tervezetbõl kitûnik, hogy ezek a kisebb módosítások még az 1998-ig tartó fejlesztési ciklushoz szükségesek.
Ezért egyetértek a kormánnyal abban, hogy az új hírközlés-politikai koncepciót a mennyiségi fejlesztést lezáró 1997. év után az európai csatlakozásunk elõkészítéséhez és az új típusú feladatok megoldásához, majd 1998-ban a készülõ új, komplex távközlési törvényhez kívánják az Országgyûlés elé terjeszteni.
(20.50)
Ma azonban szükség van a korábbi idõszak lezárására és a szabályozás mûködõképességének fenntartására; természetesen szükség van az öt év alatt módosult jogszabályi környezethez való alkalmazkodásra is. Így Torgyán József képviselõtársammal ellentétben helyesnek tartom, hogy a módosítás elhagyja a "zárt láncú" fogalmat, amelyet a médiatörvény új "kábeltelevíziós mûsorelosztási" fogalma mellett kellett megtenni. Ugyanakkor pedig a megmaradó "külön célú" és "zárt láncú" fogalmakhoz a zárt felhasználói körökre való utalást megtartja.
Véleményem szerint az is pozitívum, hogy a miniszter a jövõre nézve úgy tervezi kiírni a koncessziós pályázatokat, hogy egyoldalú szerzõdésmódosítási joga lehessen honvédelmi, biztonsági és nemzetbiztonsági érdekbõl. Abban az esetben, ha a miniszter kiírja az országos és regionális mûsorszórásra és -elosztásra a koncessziós pályázatot - amely akár együttesen bonyolódhat a privatizációval is -, feltétlenül gondolnia kell a továbbiakban azokra a rádiótávközlõ eszközökre, amelyeket az ilyen hálózatok a légi riasztáshoz alkalmaznak. A pályázat nyertesének, az új koncessziós társaságnak pedig számítania kell arra, hogy ilyen esetben rendkívüli kötelezettségei lehetnek, keletkezhetnek.
Igen kedvezõnek találom, hogy a javaslat támogatja a nem koncesszióköteles, de közcélú távközlési szolgáltatások piacra lépését, a szabályozott verseny kiszélesítését. Örömmel látom, hogy a fogyasztókat nemcsak az üzletszabályzat és a hírközlési hatóságok, hanem a jövõben a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség is segíti. Más törvényjavaslatban is láttuk már - és itt megjelenik - az egységes mûszaki fejlõdés érdekében bevezetendõ európai minõségtanúsítási rendszer.
A közcélú szolgáltatók hálózatlétesítési problémáit oldja meg a használati jog megteremtésével a szûkös területeken az a javaslat, amely pontosan az ott lévõ monopolszolgáltatók erõfölényének letörését jelenti anélkül, hogy bármilyen alkotmányos jog sérülne.
Tisztelt Országgyûlés! Minden törvényjavaslatban lehetnek kisebb félreértések vagy magyarázatra szoruló szövegek. Álláspontom szerint ezek módosító indítványokkal rendezhetõek. Nem tudom elfogadni azonban, hogy a távközlésrõl szóló törvényjavaslat kapcsán itt meg nem oldható vagy ide nem tartozó kérdéseket tárgyaljunk. Szó sincs arról például, hogy a törvényjavaslat záró rendelkezései között szereplõ ártörvény módosítása a jövõben több vagy más szabályozási lehetõséget adna a miniszternek. A telefonszolgáltatás és a mûsorszórás hatósági ára azonban fenntartandó és szükséges, amellett, hogy az ágazati miniszter és a pénzügyminiszter együttesen évrõl évre elvégzik a szükséges korrekciókat.
Kérem képviselõtársaimat, hogy az elõterjesztett távközlésrõl szóló törvényjavaslatot az általam elmondottak figyelembevételével szíveskedjenek tanulmányozni.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)