DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF): Elnök úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! A nemzeti környezetvédelmi programról szóló országgyûlési határozati javaslatot két terjedelmes anyag kíséri. Az egyik magával a környezetvédelemmel, a másik a környezet- egészségüggyel foglalkozik.
Mind a nemzeti környezetvédelmi program, mind pedig két kísérõ anyaga rendeltetésére teljesen alkalmatlan. A programban sehol egy tevékenységlista, sehol egy hálóterv, nincsenek határidõk, nincsenek felelõsök, az ellenõrzésrõl egy árva szó sincs. Mivel egy program tevékenységekbõl áll, amelyeket feladatok megoldására végzünk, a programkészítõknek világosan, egyértelmûen és áttekinthetõen rendezve közölniük kellett volna, legalább a program lényeges részfeladataira vonatkozóan, hogy melyek a feladat megoldására szóba jöhetõ választási lehetõségek, milyen szempontokból és hogyan végezték a választási lehetõségek értékelését, hogyan biztosították, hogy egy legelõnyösebb lehetõség választassék, hogyan kívánnak gondoskodni ennek a legelõnyösebb lehetõségnek a legelõnyösebb megvalósításáról, hogyan kívánnak gondoskodni arról, hogy az ellenõrzés minden szükséges szempontból és módon, a leghatékonyabban megvalósuljon.
Mindezekrõl szinte semmit sem lehet megtudni az anyagokból. A program és kísérõ anyagai még a legegyszerûbb, a gyakorlatban bevált, közismert és könnyen áttekinthetõ váz használatát is mellõzik. Mi ez a váz? Egy kiindulási állapot, jelen állapot, eszközök, mûveletek, tevékenységek, tennivalók, célállapot. Sõt, meg kell állapítani, hogy az anyagokból ezen váz kibogozása is nehéz, mivel az anyagok ezekre az elemekre vonatkozó információknak csak töredékét tartalmazzák. Így értelmes, logikai szerkezet nélkül aztán minden mindennel összekeveredik, és könnyebb álcázni a program súlyos koncepcionális problémáját. Nem a környezet védelmének tevékenységei és ezek múlt, jelen és jövõbeli helyzete, hanem a környezet helyzete, állapota van a középpontban, holott egy programnak elsõsorban a tevékenységeknek és a módoknak a legalkalmasabb megválasztásával kell foglalkoznia.
(21.30)
A környezet állapotáról rengeteg nagy és közismert anyag áll rendelkezésre, könnyû ezekbõl grafikonokat, ábrákat készíteni, és akár tucatnyi szép, színes kötetet is összeollózni.
Nem ez a helyzet azonban a környezetvédelem tevékenységeivel, azok hatékonyságával stb. kapcsolatban. Ezekre vonatkozóan nagyon komoly munka már néhány oldalnyi anyag összeállítása is, nem beszélve egy program megszerkesztésérõl. A szerzõk a környezet állapotára vonatkozóan rengeteg szép, színes ábrával szórakoztatják az olvasót. Azt a látszatot keltik, hogy mily sokat dolgoztak - így igyekeznek elterelni a figyelmet arról, hogy azon a téren, ahol dolgozniuk kellett volna, egyszerûen elsikkadtak a munkák.
Az anyagokban a környezet állapotával foglalkozó részek minden másnál kidolgozottabbak; ezt a munkát nem a programkészítõk végezték, õk csak tálalták. Minden program nélkülözhetetlen érdemi alkotóelemei azonban - például a már említett tevékenységek és módok legalkalmasabb megválasztása - ezekben az anyagokban kidolgozatlanok, rendezetlenek, hiányosak vagy hiányoznak, tehát értékelésük és mindaz, ami a felelõs és megalapozott döntéshozatalhoz szükséges, az anyagok alapján elvégezhetetlen.
Hiányzik az anyagokból a környezetvédelem állapotának, helyzetének részletes, korrekt értékelése. Még az sincs összegyûjtve, hogy a környezetvédelem állapotának, helyzetének értékelése milyen szempontok szerint kell hogy történjen. Így aztán nemcsak a célállapot egzakt körvonalazása lehetetlen, hanem a hozzá vezetõ utaké is. Az elõterjesztõk mind a célállapot, mind pedig a hozzá vezetõ utak tekintetében megmaradnak az általános jelszavak színvonalán. Jellemzõ példa: a környezetvédelmi szabályozásnak a költségek és a környezetvédelmi, illetve az ökológiai hasznok viszonyát tekintve hatékonynak kell lennie. A hatékonyságelemzésre és a gyengepontelemzésre azonban már nem telik a programalkotóknak.
Hiányzik az eddigi környezetvédelmi tevékenységek esetében a ráfordítások, kölcsönök, támogatások stb. felhasználása és hatékonyságának elemzése. Milyen forrásból, milyen célokra, mennyit költöttek az évek során, és milyen hatékonysággal? Ez az információ az irányítás egyik legfontosabb eszköze.
Általánosan: figyelmen kívül van hagyva a hazai társadalom tevékenysége és viszonya a környezetvédelemhez. Hiányzik a civil szervezetek, az MTA stb. véleménye. Ha az agrárprogramhoz kell a társadalom véleménye, akkor a környezetvédelmi programhoz is kellene. Egy ilyen, az Országgyûlés elé hozott programban a szabályozási, a jogalkotási és jogalkalmazási kérdéseknek központi szerepûeknek kellene lenniük. Ezzel szemben mindössze egy-két lap jut a szabályozás, a jogi és a pénzügyi szabályozás témakörére, holott éppen ezekkel is kiemelten kellene foglalkozni. Van ugyan egy kigyûjtés a hatályos jogszabályokról, de semmit sem találunk azok hatályosulásával kapcsolatban.
Meg kell jegyeznem, hogy az önkritika is távol áll a program készítõitõl. Nem vetõdik fel sehol a felelõsség kérdése. Szép példája ennek a következõ, az elmúlt évtizedekre jellemzõ személytelen, következmények kérdését még halvány utalás formájában is messze elkerülõ fogalmazás: "A környezetbiztonságra alapvetõ befolyást gyakorló ipari - kiemelten vegyipari - létesítmények biztonságtechnikai ellenõrzöttsége, tevékenységük kockázatelemzése intézményesen nem biztosított, és nem teljeskörûen szabályozottak a veszélyes anyagok szállításával összefüggõ tevékenységek sem". Pedig ha egy országban a környezetbiztonságra alapvetõ befolyást gyakorló ipari létesítmények biztonságtechnikai ellenõrzöttsége, tevékenységük kockázatelemzése intézményesen nem biztosított és nem teljeskörûen szabályozottak a veszélyes anyagok szállításával összefüggõ tevékenységek sem, akkor abban az országban csapnivaló a környezetvédelmi jogalkotás, csapnivaló a kormány környezetvédelmi tevékenysége, és gyakorlatilag hatástalan a környezetvédelmi intézményi rendszer - és mindezek miatt azonnal fel kell vetni a személyes felelõsség kérdését.
Mindezekkel persze az anyag nem foglalkozik. A programot az Országgyûlés kapja, tehát a törvényalkotók. Az anyagnak a jogalkotási, határozathozatali munka megkönnyítésére is figyelmet kellett volna fordítania. Az Országgyûlés ebben az esetben irányítási funkciót lát el, határozatával irányt szab. A rosszul vagy alkalmatlanul tálalt javaslati anyag azt eredményezheti, hogy a megszabott irány nem lesz a legmegfelelõbb.
A szakmai színvonal szemléltetésére még néhány példát szeretnék felsorolni. A 6. oldalon beszélnek a szerzõk általános prioritásokról és célkitûzésekrõl, de optimalitásról és optimalizálásról sehol sem. Nem tudom, hogy az anyagok szerzõi a "prioritás" szó jelentésével tisztában vannak-e - ez csak egy kis csipkelõdés a részemrõl. Az áll a 124. oldalon, hogy "A környezetvédelmi program végrehajtása során elsõdleges prioritást képez a környezetbiztonság" stb. A prioritás elsõbbséget jelent, az elsõdleges prioritás pedig elsõdleges elsõbbséget. Tegyük fel, hogy értjük, mi az elsõdleges prioritás; nehezen érthetõ azonban, hogy a környezetbiztonsági alapelvek konkrét meghatározása miért nem történt még meg. Hogyan lehet ezek nélkül programot készíteni?
A másik idézet a 10. oldalról van: "Azokat a kármentesítési megoldásokat kell elõnyben részesíteni, melyek több problémát oldanak meg egyszerre." Eszerint nem az optimális megoldásokat kell elõnyben részesíteni, hanem azokat, amelyek több problémát oldanak meg egyszerre? Ha tehát betömjük a léket egy süllyedõ csónakban vagy hajón, hogy ne süllyedjen el, azzal szemben tán érdemesebb lenne korlátot festetni az utasokkal? Pedig az elsõ esetben megmentjük az életüket, a második esetben csak eltereljük a figyelmüket.
Külön érdemes foglalkozni a színes ábrák tömegével. Ez nagyon színvonalasnak tûnhet, plasztikusnak, áttekinthetõnek. Nem akarok sértõ lenni, de a program egészét tekintve az "üveggyöngyök a vadaknak" szemfényvesztést juttatják eszembe.
A környezetvédelmi program finanszírozásának alapelveként fogalmazza meg a program, hogy "A környezetvédelmi célok a lehetõ legolcsóbban, gazdaságos módon valósuljanak meg, társadalmilag elviselhetõ keretek között". Mit ért a program az alatt, hogy "legolcsóbban"? Mi a környezetvédelemben a legolcsóbb? A megelõzés! Hol találunk a program szerint a költségvetésben helyet a környezetbarát technológiák fejlesztésére, például a hulladékok újrahasznosítására vagy a környezetvédelmi háttéripar fejlesztésére? Hogy társadalmilag mennyire lesz elviselhetõ a következõ években a program által irányzott költségvetés, erre majd egy részletes elemzést lehetne végezni. A 2. táblázatban feltüntetett keretszámoknál egyértelmûen kiderül, hogy bizony a társadalomnak kell viselnie ezen a téren is a terheket.
Ha a fejlesztési célok ráfordítási igényeit bemutató 3. táblázat bármelyik részterületét vizsgáljuk, költségvetési halmaz van csak feltüntetve. Például a '97. évi - ha jól idézem - 44,8 milliárd forint vízvédelmi összköltségbõl mennyi jut ivóvízbázisok védelmére, felszín alatti vízszennyezések megszüntetésére, települési szennyvíztisztításra, ha itt a kiemelt támogatást a Balaton kapja?
Ezen országgyûlési határozatban tulajdonképpen egy programról és annak levezénylésérõl kellene hogy szó legyen. Ennek az irányítás az egyik legfontosabb eleme, a cél kijelölése, az erõforrások célirányos felhasználásának megszervezése és az ellenõrzés. Nagyon jellemzõ, hogy még a tervellenõrzés rutinelemei is hiányoznak az anyagokból, pedig az ellenõrzés a jó környezetvédõ szemlélet legfontosabb alkotóeleme.
Az ellenõrzés mellett azonban a szervezés kérdéseivel sem foglalkoztak érdemben az anyagok készítõi. Egy program határidõk, felelõsök és végrehajtás-ellenõrzés nélkül nem program. És hol vannak azok a szakemberek, akik megvannak az országban? Ki és hogyan fogja õket beállítani egy program végrehajtásába?
A környezetet fenyegetõ veszélyek gondos feltárása és értékelése is fontos lett volna. Semmit nem tudunk meg olyan döntõ jelentõségû kérdésekrõl, mint például az önkormányzatok asszisztálásával zajló környezetkárosítás, a környezetvédelmi bûnözés, a környezetvédelmi jogszolgáltatás problémái.
(21.40)
Végezetül foglalkozni kell még a nemzeti környezetvédelmi program politikai vonatkozásával is, mert talán csak így kapunk magyarázatot minden lényeges kérdésre.
Ma már nyilvánvaló, hogy a kormány a jogalkotás területén is... - nagyot bukott? Nem leszek ilyen erõs; nem erõssége talán a jogalkotás sem a kormánynak. Egyrészt elmaradtak beígért fontos törvények, másrészt az elfogadottak többsége kívánnivalót hagy maga után. Ezt a kormány is tudja, és azt is tudja, hogy a hátralevõ idõben nem lesz képes teljesítményét javítani. Bármely terület törvényi szabályozásába fog is bele, csak negatívumokat, problémákat tud felmutatni. Egyetlen esélye van, hogy pozitívumot kaszáljon be, és azt a látszatot keltse, hogy komolyan dolgozik: ha általános, nem törvényi konkrétságú koncepciókat, programokat terjeszt elõ, és ezekkel lép a nyilvánosság elé - alkotmánykoncepció, nemzeti agrárprogram, nemzeti környezetvédelmi program s a többi.
Az alapelvek, a programok gyártói abban bíznak, hogy mivel ezek az alapelvek és programok természetszerûleg nem foglalkoznak konkrét részletkérdésekkel, ezért homályban marad, hogy készítõik mennyire tájékozatlanok azon a szakterületen, amelynek alapelveit, programjait sokszor frázisok göngyölege formájában megalkotják. Azonban nem maradhat homályban annak a hiányosságnak a felfedezése, amely kiviláglik a programkészítés, a tervkészítés tudománya hiányának megnyilvánulásában.
Politikai kérdés a környezetvédelem mezõgazdasági vonatkozásainak kérdése is, amely az anyagok egyik leggyengébb pontja. Sokan emlékszünk még a mezõgazdaság kemizálására, és arra is, hogy ezt sokszor milyen szakszerûtlenül, hûbelebalázs módjára végezték. Ezzel mérhetetlen károk történtek, mérhetetlen károkat okoztak a természeti környezetben. Errõl az évtizedes terhes örökségrõl, a környezetvédelem mezõgazdasági vonatkozásairól súlyának megfelelõen kell tárgyalni, a megoldás nehézségeivel szembe kell nézni.
Tehát akkor tudnánk pozitívan értékelni a programot, ha világosan körvonalazódnának benne olyan fejlesztések, amelyek a környezetvédelmi háttéripar fejlesztésével hozzájárulnak a környezetvédelem állapotának hosszú távú fejlesztéséhez és a károk megelõzéséhez - munkahelyteremtés mellett. Szeretnénk, ha a felhalmozott környezeti károk felszámolásában valódi prioritások jelennének meg, valódi költségütemezéssel, s jó lenne, ha nem kívánságlistára épített program lenne ez az anyag - azt a következõ kormány felelõsségébe utalva -, hanem valós költségvetéseken alapuló akcióterv.
Tisztelt Ház! A selejt kifejezés használata általános a termékgyártásban. Ez az a terület, ahol a legnagyobb hagyománya van a minõség érdekében történõ erõfeszítéseknek, és ahol a jó minõség biztosításának elméleti és gyakorlati eszközét kidolgozták. Ha a jogszabály-alkotási, jogalkalmazási munkát valóban munkának tekintjük, amelynek produktuma, terméke a jogszabály, a határozat s a többi, akkor ezeknek a jogszabályoknak, határozatoknak a nem megfelelõ voltát a selejt szó használatával fejezzük ki.
A jogselejt új szakkifejezés, újabban már használják leírásokban. Használatát elsõsorban az indokolja, hogy a jogi szakterületnek nincs általános szakkifejezése a hibás jogi produktumra. Az ilyen szakkifejezésre mindenképpen szükség van. A tárgyalt anyag sajnos tipikus példája a jogselejtnek, és mint ilyen, visszautalandó a gyártónak, azaz az elõterjesztõnek. Köszönöm, hogy meghallgattak.