SIMON JÓZSEF (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Balsay képviselõ urat és Medgyasszay képviselõtársamat hallgatva az jutott eszembe, hogy tényleg nagyon jelentõsen befolyásolja az ember ügyekhez való hozzáállását, hogy a tapasztalataiból indul ki avagy a reményei felõl közelít a probléma megoldásához.
Csak egy dolgot szeretnék mondani vigasztalásul: hogy bár végkövetkeztetésükben mind a ketten oda jutottak el, hogy ez a program alkalmatlan arra, amire készült, az érvelésükben, a kiindulási pontban nagy különbség volt. Balsay képviselõtársam legalább azt elismerte, hogy egy nagyon gondos elemzõmunka és egy nagyon jól átgondolt szisztéma alapján elkészült anyagot tárgyalunk. Ez Medgyasszay képviselõtársam részérõl nem hangzott el.
Azzal a végkövetkeztetéssel kapcsolatban pedig, hogy alkalmatlan a feladat megoldására, mert a megvalósítás részletes kritériumai, eszközei, technikái hiányoznak, nincsenek benne felsorolásszerûen az anyagban, egy dologra szeretném felhívni a figyelmüket: a program megvalósításának eszközei között, egy nagyon lényeges elemben szó esik arról a technikáról, ami talán megközelíthetõvé teszi ezeket a bonyolult célrendszereket, mégpedig a stratégiai tervezés lehetõségérõl és kívánalmáról. Ez gyakorlatilag azt jelenti - ahogy államtitkár asszony is utalt rá -, hogy ha tudjuk, hogy milyen problémákat látunk most és hogyan szeretnénk ezeket elkerülni - egész pontosan úgy értem, hogy nagyon szeretnénk õket elkerülni -, abban az esetben módunk van arra, hogy az odavezetõ utat nap mint nap megpróbáljuk megtalálni, és ha egy országgyûlési határozat rögzíti azt is, hogy évente vissza kell térni a teljesítmény megítélésére, és szükség esetén a program, a stratégia, az eszközök változtatására, akkor talán közelíthetõ ez a kívánatos célállapot.
Végül még egy dologról szeretnék szót ejteni. Örülök, hogy szóba jött az a tétel, hogy az agrárgazdaságra, a mezõgazdaságra sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani abban az esetben, ha ezeket a célokat el akarjuk érni, és úgy gondolom, hogy ez a tervezet, mármint a nemzeti környezetvédelmi program csak teendõként fogalmazza meg, hogy ezen a területen hatalmasakat kell elõrelépnünk. Én abban reménykedem, hogy egy agrár-környezetvédelmi program fogja megalapozni mindazt, hogy a mai szerencsétlen helyzetbõl kiindulva hogyan fogjuk tudni megoldani, hogy az agrárium jóval nagyobb szerepet vállalhasson a természetvédelmi és a környezetvédelmi problémák megoldásából. Hiszen tudjuk, hogy milyen a magyar vidék állapota, azt is tudjuk, hogyan jutott ebbe az állapotába, és azt is tudjuk, hogy az agrárgazdálkodók jövedelmi helyzete, technikai felszereltsége nem igazán ad jó alapot ahhoz, hogy további, társadalmilag is fontos feladatokat vállaljanak; kivéve, ha egy tudatos környezetgazdálkodás, környezeti elkötelezettség a társadalom szereplõit - benne magunkat, a politikát és a törvényhozást is - nem kényszeríti, készteti arra, hogy ehhez a szükséges eszközöket, feltételrendszert is megteremtsük.
Úgy gondolom, hogy ha erre törekszünk, közös munkával van erre esély, és ez a program az esélyt és a célokat - megítélésem szerint helyesen - fogalmazza meg. A részletekre pedig, remélem, hogy a parlament évente - bárkik is ülnek itt, a helyünkön - vissza fog térni, és nem vitatja, hogy ezek a célok kezelendõ és megoldandó feladatok.
Köszönöm a figyelmet.