HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Döbbenten hallgatom itt ezeket az álláspontokat; természetesen megint ott tartunk, hogy az álszentség és a cenzúra visszakívánása jegyében meg lehet szólalni a parlamentben.
Arról van szó, hogy Magyarországon 1990 óta - szerencsére az elõzõ kormányzati ciklusban is így volt ez már - az érettségi tételek összeállítása végre a pedagógusok dolga, nem kormányzati feladat. Szerencsére nem parlamenti képviselõk döntenek arról, hogy mi erkölcsös és mi nem erkölcsös ebben az országban, hanem tanáremberek összeülnek - az egyetemi, felsõoktatási intézményekben és a közoktatásban tanító tanáremberek -, és tételeket állítanak össze. Lehet, hogy Lányi Zsolt, majd ha egyszer hatalomra kerül - remélem, hogy ez nem lesz -, akkor az lesz az állapot, hogy összeülnek Lányi Zsolt és a barátai, eldöntik, hogy mi az erkölcsös ebben az országban és mi nem, és az lesz az érettségi tétel.
Én bízom azonban abban, hogy a liberalizmus veszélye az nem ezt jelenti, amit itt hallottunk. Az igazi veszély az, hogy újból lesz egy államvallás, újból lesz egy állameszme, ahol összeülnek emberek - mondjuk, parlamenti politikusok -, és döntenek abban a kérdésben, hogy mi legyen az érettségi tétel ebben az országban. Szerencsére, még egyszer mondom, nem ennek a kormányzati ciklusnak az idején, hanem már az elõzõben is kivonult az állam, a kormány, a Mûvelõdési Minisztérium (Dr. Pusztai Erzsébet: Nem errõl szól!) a tételek összeállításából, hiszen nem a szocialista és nem is a katolikus embereszmény az érettségi tétel, hanem az az embereszmény, amit francia-, angoltanárok összeállítanak, amit fontosnak tartanak.
Ha ezek olyan cikkek, amik megjelennek újságokban, amiket le kell fordítani, amik bizony életszagúak, mert letagadhatjuk azt, hogy bárhol a világon gyilkosságok történnek, fiatalkori bûnözés van, és lehet szépre, jóra tanítani; csak az a helyzet, hogy az erkölcsöt nem tanítani kell, hanem erkölcsösen kell viselkedni. Ez a viselkedés, amit itt hallunk, ami álszenten és teljesen elfogadhatatlanul hoz hírbe olyan szervezeteket, amelyeknek semmi közük a dologhoz, a legkevésbé sem nevezhetõ erkölcsösnek.
Az a probléma, kedves képviselõtársaim, hogy önök szerepzavarban vannak, azt gondolják, hogy az a jó, ha újból mindent önök csinálnak. Szeretném jelezni: meg vagyok gyõzõdve arról, hogy az a jó, ha azok csinálják, akiknek ez a dolga; ha a pedagógusnak a dolga összeállítani a tételeket (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret lejártát.), akkor nem önöknek kell ezt megtenni.
Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)