NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! (A képviselõ mikrofonja nem mûködik.) Nem hiszem, hogy be lenne kapcsolva. 1903 és 1979 között élt Nagy Ferenc néhai magyar miniszterelnök; Bissén, Baranya megyében, egy református család gyermekeként született; Herndonban, az Egyesült Államokban hunyt el. Két kontinensen istenének hûséges szolgája, egyházának és hazájának hû fia volt és maradt mindenkor... (Közbeszólások: Nincs mikrofon. - Dr. Szabó Zoltán: Kitûnõen halljuk! - Közbeszólás a technikai személyzet részérõl: Nincs benne az adásban. - Miután a képviselõ elé egy hordozható mikrofont helyeznek:) Talán páratlan orgánumom tette ezt a tévképzetet, tisztelt képviselõtársaim. Akkor talán elismétlem az elsõ mondatokat, és kérném, hogy az órát is állítsák újra. (Miután az óra visszaállítása megtörténik:) Így van.
Nagy Ferenc néhai miniszterelnök 1903 és 1979 között élt. Bissén, Baranya megyében, egy református család gyermekeként született; Herndonban, az Egyesült Államokban hunyt el. "Két kontinensen istenének hûséges szolgája, egyházának és hazájának hû fia volt és maradt mindenkor" - hirdeti egy tábla, amelyet 1982-ben a herndoni presbiteriánus gyülekezet adományozott a bissei református egyházközségnek.
Hat elemit végzett, autodidakta, de igen széles mûveltségi körû ember volt Nagy Ferenc. A '20-as években a Pesti Hírlap újságírójaként tevékenykedett; a '30-as években részt vett a Kisgazdapárt újjáalakításában: Békésen komoly szervezõmunkával segítette a Kisgazdapártnak az újjászervezõdését 1930 után. 1941-ben létrehozója volt a Parasztszövetségnek, amely az elkövetkezendõ 3 évben mintegy 1000 népfõiskolát hozott létre országszerte, amely, mint tudjuk, a demokrácia iskolája volt a késõbb szerephez jutó demokratikus politikusok legszélesebb körének.
Hadd idézzem Török Bálintnak, a téma nagy ismerõjének a hét végén megjelent cikkét: "Ezek az intézmények már elõre felkészítették a fiatalokat a baloldali veszélyre, megérezték idejekorán, hogy a kommunizmus a magyar nép számára olyan szakadék, amelyben eltemetõdik az a lélek, amely ereje volt 1000 éven át a magyarságnak, és megtartója a nemzetnek."
1945 és '47 között - hasonlóan Bibó Istvánhoz - teljesedett ki igazán élete; az õ sírjára is nyugodtan fel lehetne írni, hogy élt 3 évet: újjáépítési miniszterként kezdte, házelnök lett, miniszterelnök lett és természetesen a Kisgazdapárt elnöki pozícióját is betöltötte ez idõ alatt. Ebben az idõszakban alapvetõ küzdelme az volt, hogy a szövetséges ellenõrzõ bizottsággal, konkrétan Vorosilov marsallnak a markában, annak kézivezérlésével maradandót kellett valamilyen módon alkotni a magyar parlamentarizmus történetében.
Azt hiszem, joggal mondhatjuk, hogy ez a 2 év mindenféleképpen olyan idõszak volt, amelyre mi, parlamenti képviselõk, de az egész ország büszke lehet a magyar parlamentarizmus története tekintetében. Csak egy példa: Rajk belügyminiszter utasítása ellenére 1947 januárjában a magyar parlament egységesen tagadta meg Kovács Béla kiadatását. Ez a cselekvése a magyar parlamentnek, meggyõzõdésem, felért azzal, amit az 1956-os utcai megmozdulásokban a pesti srácok tettek.
Megjegyezném azt is, hogy ezen idõszak sikerének a nagy titka volt, hogy Nagy Ferenc, Kovács Béla, Varga Béla - a paraszti centrumnak a meghatározó politikusai - képesek voltak egységben cselekedni, higgadt bölcsességgel ítélni meg a lehetségest és a nem lehetségest, és ugyanakkor erkölcsi feddhetetlenséggel mutattak példát politikustársaik számára.
(8.50)
1947. június 1-jén kényszerítették ki erõszakkal lemondatását, ötéves kisfiával zsarolták meg a kommunista szervek, betetõzve a magyar közösség perével beinduló folyamatot, illetve azt, amely végül is Kovács Béla elhurcolásában is testet öltött, és közvetlenül követte ezt az eseményt Varga Béla menekülése titokzatos utakon június 2-án.
Az emigrációban a magyar bizottmány tevékenységében vállalt aktív szerepet, fönntartva Magyarország iránt a lehetséges szimpátiát, két egyetem díszdoktora lett. 1955-ben élénk diplomáciai tevékenységbe kezdett az el nem kötelezett országok körében; a bandungi értekezleten próbálta elismertetni azt, hogy Magyarország szovjet gyarmat, mint ahogy kimutatta Török Bálint kutatása. Majd 1975-ben aktív szerepet vállalt a korona hazahozatalában. Célja volt a nemzetközi tényezõkben úgy tartani ébren a magyar ügyet, hogy az enyhülés során kínálkozó lehetõséget se szalassza el a félgyarmati sorsú Magyarország.
Ötven éve két eseménysorozat történt, egyrészt a szovjet típusú kommunizmus totális hatalomátvétele zajlott Magyarországon, másrészt - mint ahogy néhány nappal ezelõtt emlékeztünk - a nyugati demokráciákat konszolidáló Marshall-terv elfogadása is ezekben a napokban került a nyugati politikusok asztalára. A múlt héten, tisztelt képviselõtársaim, Clinton elnök tagadta, hogy Közép-Európa új demokráciái számíthatnának egy új Marshall-tervre. Enélkül még vészjóslóbban csengenek (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) Nagy Ferenc mindig is és ma is aktuális sorai, amellyel befejezem felszólalásomat: "Azért, mert ma túlságosan balra leng az inga, nem szabad az új rendezést a jobbra lengés legszélsõbb pontjára építeni, a szélsõjobboldalon éppen úgy nincsen demokrácia, mint a szélsõbaloldalon."
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)