DR. GYÕRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Ötven évvel ezelõtt kellett elhagynia kényszerûségbõl hazáját egy magyar középparasztnak, aki akkor már életének mintegy tizenöt esztendejét, ma úgy mondanánk: értelmiségiként, újságíróként, õstehetségként... - az a korszak még ismerte az õstehetségeket, ismerte Veres Pétert, ismerte a hat elemit végzett parasztfiúból lett politikust, Nagy Ferencet.
És ez a Bissérõl elindult fiú, aki életének tragédiáját azzal élte át, hogy a szovjet tankok az édesanyját és a szekerüket, amivel Pécsre hajtottak, taposta el, mégis meg tudta tenni azt, hogy sokoldalúan mérlegelve Magyarország helyzetét, át tudta venni - tudjuk, hogy nem kevés vita után - ennek az országnak a vezetését, és azt hiszem, egyik legnagyszerûbb vezetõje lett. Hisz az õ két esztendeje alatt, amíg kormányon volt, talán a legtöbbet fejlõdött, és talán a polgári irányban legjobban alakult Magyarország sorsa.
Ma, amikor emlékezünk az õ emigrációba üldözésérõl, kisfiának, Lacikának az elrablásáról, akkor mindenképpen meg kell hajtanunk fejünket eme nagyszerû kisgazda parasztpolitikus elõtt. Köszönöm szépen. (Taps.)