DR. BOROSS PÉTER (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy hiszem, az ilyen, kapásból megejtett minõsítések, amelyekben valamiféle társadalomra való veszélyességet fejez ki név szerint két parlamenti párt elnökével és egy parlamenten kívüli, de bejegyzett és hivatalosan mûködõ párt vezetõivel kapcsolatban, gerjesztik azt a fajta stílust, amely az ország jóízlésû közvéleményét joggal nyugtalanítja. Erre nem lehet másképp reagálni, mint hevesen.
Azonkívül nem lehet nem tudomásul venni, hogy itt nálunk lezajlott egy történelmi idõszak közel fél évszázadon keresztül. Megértem Vitányi Ivánt mint kortársamat, megértem az ifjúkori ideáljait, amelyek kötõdnek bizonyos eszmékhez és kifejezésekhez, amelyeknek azonban soha nem sikerült az elmúlt évtizedekben megvalósulniuk. Nem is kívánatos e pillanatban, hogy ez a rossz emlékû összetétel, amely a '70-es évek óta járta, valamiféle ideális célként lebegjen a magyar közvélemény elõtt. Nem hinném, hogy ezeknek a szavaknak nincs valami sajátos mágiája a megélt történelem után. Nem hiszem, hogy tértõl és idõtõl függetlenül lehet idealizálni olyan kifejezéseket, amelyek örve és fedezete alatt ebben az országban kegyetlen dolgok történtek, fõleg eme idõszak elsõ felében. Több önmérsékletet és megfontoltságot kívánnék. Itt a mundér más anyagból volt szabva, ezért védelme nem hiszem, hogy célszerû; és nem hiszem, hogy mellékgondolatok keltése nélkül érdemes erre vállalkozni.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)