DR. DOBOS KRISZTINA (MDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Ezekben a napokban a családok ezrei aggódva figyelik, hogyan sikerül a felvételi vizsgája a gyerekeknek, vajon bekerülnek-e az áhított felsõoktatási intézménybe, fõiskolára vagy egyetemre. Azonban azok a családok, akik elgondolkodnak azon, hogy nemcsak bekerülni kell ezekre az egyetemekre és fõiskolákra, hanem a diákoknak valahol lakni is kell, egyre nagyobb aggodalommal figyelik azt a tendenciát, ami ma a kollégiumok és a diákotthonok területén folyik. Hiszen tárgyalta a magyar parlament oktatási bizottsága azt a közoktatás-fejlesztési stratégiát, amely egyetlenegy szóval sem említi meg a kollégiumokat, vagyis nem veszi figyelembe, hogy miközben egyre többen érettségiznek, egyre több olyan gyerek van, aki nem a szülõhelyén - akár egy kistelepülésben, egy kis faluban vagy egy községben - tudja a gimnáziumot elvégezni.
De még veszélyesebb a helyzet a felsõoktatási intézményekben, hiszen tavaly hasonló idõpontban amikor megkérdeztem, hogy hol és hogyan lakjanak a diákok, akkor a minisztérium válasza az volt, hogy körülbelül 30 százaléka a diákoknak rendelkezik diákotthoni, illetve kollégiumi férõhellyel; a többiek albérletben vagy különbözõ helyeken laknak, ami ma már 10-15 ezer forintos havi költséget jelent.
A tavalyi felszólalásom kapcsán abban reménykedtem, hogy ha a parlament mindegyik pártja és a kormányzat is egyetért abban, hogy növelni kell a hallgatói létszámot, és ha ma vagy az idei évben nem is nõ a hallgatói létszám, de fokozatosan kimennek azok az évfolyamok, amelyek alacsonyabb létszámmal rendelkeztek, és egyre nagyobb hallgatói létszámmal rendelkezõ évfolyamok kerülnek az egyetemeken és a fõiskolákon beiskolázásra, akkor ez azt jelenti, hogy folyamatosan egyre kevesebb hallgató jut diákotthoni, illetve kollégiumi férõhelyhez.
Ha már idézhetek, akkor hadd idézzem a kormánypárt választási programját, aminek a 188. oldalán az szerepel: "A hallgatói létszám emelésével párhuzamosan elengedhetetlen a diákotthoni férõhelyek számának növelése." Ez az elv.
Mi a gyakorlat? A gyakorlat az, hogy fokozatosan zárnak be egyetemi és fõiskolai kollégiumokat, mert az egyetemek finanszírozása olyan rossz helyzetben van, olyan kevés állami támogatást kapnak, hogy a kollégiumok fenntartását már nem tudják vállalni. Ez a tendencia azt mutatja, hogy hiába beszélünk arról, hogy több hallgatót vegyünk fel, ha a felvett hallgatók oktatási infrastruktúrája, a laboratóriumok, a könyvtárak és a számítógépek egyre kevesebb fejlesztést kapnak, de nemcsak az oktatási infrastruktúra, hanem a hallgatói infrastruktúra - hogy a hallgatók lakjanak valahol - is egyre kevesebb támogatást kap.
Nagyon sokunkat megkerestek a Fekosz - a Felsõoktatási Kollégiumok Országos Szövetsége - részérõl, valamint azok a hallgatók, akik azt tapasztalják, hogy bezárják a Nagytétényi Úti Kollégiumot, bezárják azt a kollégiumot, ahol az Eötvös Lóránd Tudományegyetem, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Fõiskola, a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Fõiskola és a Budapesti Mûszaki Egyetem hallgatói laknak. Nem azért laknak ebben a Nagytétényi Úti Kollégiumban, amit egy vállalkozás tart fenn, de a Mûvelõdési Minisztérium támogatott, mert a saját kollégiumuk, az egyetem és a fõiskola kollégiuma nem volt megfelelõ, hanem már ott sem kaptak helyet, tehát kiszorultak ebbe az egyébként munkásszállás jellegû és közel sem kollégiumi intézménybe. De még ezt is bezárják!
Azt hiszem, most már fel kellene emelni a szavunkat azért, hogy nem lehet felelõtlenül arról beszélni, hogy egyre több diákot vesznek fel, miközben a terheket ráhárítjuk a családokra. Fel kellene emelni a szavunkat azért, hogy az esélyegyenlõség nem azt jelenti, hogy a gazdag családok taníttatni tudják a gyereküket, és azok, akik rossz körülmények között vannak, még azt a lehetõséget sem tudják biztosítani a gyerekük számára, hogy a továbbtanulással ki tudjanak emelkedni, vagy a továbbtanulással a család és a társadalom mobilizációját segítsék.
Szeretném felhívni a parlamenti képviselõk és a parlamenti pártok figyelmét arra, hogy a Mûvelõdési Minisztérium nem támogatja a kollégiumokat (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret leteltét.) - bezárom, ez az utolsó mondat -, a Mûvelõdési Minisztérium nem tesz semmit azért, hogy a hallgatók megfelelõ körülmények között és olcsón kapjanak szállást.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiból.)