DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Úgy gondolom, hogy képviselõ asszony a kollégiumi elhelyezésekkel kapcsolatosan olyan problémát feszeget, amely nemcsak hét, hanem tíz-húsz-harminc évre visszamenõleg is mindig gondot és problémát okozott a magyar oktatásban, mert általában kevesebb volt a kollégiumi férõhely, mint ahány kollégistát kellett volna fogadniuk az oktatási intézményeknek; és azért azt lehet látni, hogy ettõl függetlenül - 1990-tõl folyamatosan - az önkormányzatok mindent megtettek annak érdekében, hogy a kollégiumi férõhelyeket az oktatási intézményekben nemcsak erejükhöz mérten, hanem erejükön felül is biztosítsák.
Azt hiszem, hogy amit képviselõ asszony feszeget, alapvetõen önkormányzati kérdés, az alapvetõ gondot pedig az okozza, hogy a támogatási rendszer és az 1990 óta folyamatosan kialakított költségvetési rendszer végül is nem az integrációt és az önkormányzatok együttmûködésének készségét, hanem olyan kölcsönös elszámolási és finanszírozási rendszereket alakított ki, amelyekben nem mindig volt biztosítható az önkormányzatok partnersége az adott kérdésekben.
Teljesen természetes, hogy felelõsen gondolkodó önkormányzatok együtt oldották meg ezeket a problémákat, hisz a gyermekek után járó támogatást az önkormányzatok általában megtérítették egymásnak, de a szabályozott rendtõl ez azért sokszor messze volt.
Kétféle probléma is jelentkezik e körben. Az egyik az, hogy valamit kell kezdeni azokban a nagyvárosokban a kollégiumi férõhelyekkel, ahol a kollégiumi rendszer jóval nagyobb kapacitást biztosított, mint amit ma az igénybevétel jelenthet. Ezért szembesül azzal több önkormányzat - és Pécsett volt ilyen példa, de nagyon rosszul idézte a képviselõ úr -, hogy valamiféle racionális gazdálkodást visz a kollégiumi rendszerbe, valamiféle egységes (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret leteltét.) kollégiumi rendszert próbál kialakítani, Bs ezzel áttekinthetõen biztosítja az ellátást. Az pedig egyszerûen nem igaz, hogy a pécsi önkormányzat kollégiumot árult. Köszönöm. (Dr. Dobos Krisztina: Nagytétény!)