HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Egyetlenegy dologra szeretnék kitérni: a problémák kettéválasztására. Hiszen a középiskolai kollégiumi ügyek összekeveredtek a felsõoktatási kollégiumi helyzettel.
Tudniillik, a két területen - sajnálatos módon - nem azonos a helyzet. Miközben középfokon kollégiumügyben - azt gondolom - példaértékûen jelentõs elõrelépések voltak az elmúlt idõszakban; gondoljanak csak bele abba, hogy az egyetlen normatíva, amely a tényleges költségeket 100 százalékban fedezi, az a kollégiumi normatíva... - 1994-hez képest több mint 100 százalékkal emelkedett meg azóta a normatíva. Tehát az elõzõ kormányzati szándékkal ellentétben, ez a kormány azt mondta, hogy nem terhelheti az önkormányzatokat a középiskolai kollégiumok költsége, mert nem érdekeltek a kollégium fenntartásában, ugyanakkor a társadalom abszolút mértékben érdekelt a kollégium fenntartásában, tehát itt az államnak kell közremûködni.
Azt gondolom, hogy itt tettünk egy jelentõs elõrelépést - közösen, hiszen ezt a költségvetést, ami ezt a lehetõséget megteremtette, a parlament hagyta jóvá -, amely megmentette a kollégiumi hálózatot középszinten; ez ma is mûködik, és sajnos sokszor azzal a problémával küzd, hogy nincs elég gyerek a kollégiumokban, amelynek nyilván sokféle oka van, de finanszírozási szempontból ez a probléma meg van oldva.
Sajnálatos módon - és Dobos Krisztinának ebben teljesen igaza van - a felsõoktatásban korántsem ilyen jó a helyzet. Nemcsak azért nem jó a helyzet, mert nõtt - szerintem nagyon fontosan és mindenki által láthatóan támogatottan - a hallgatói létszám ezen a területen, hanem azért, mert miközben nõtt a hallgatói létszám, addig sajnos, nagy egyetemi, fõiskolai kollégiumok veszélybe kerültek - többek között azért, mert olyan kézbe kerültek, amely a kollégium-fenntartó részérõl kezelhetetlenné teszi a bérleti díjakat, egyebeket.
Azt gondolom, hogy erre a kérdésre, amit Dobos Krisztina feltett, jelenleg sajnos nincs jó válasz, ez egy abszolút jogos probléma, amit valamilyen formában meg kell oldani. A legjobb megoldás valószínûleg nem az intézmények görcsös fenntartása, hanem a hallgatók helyzetbe hozása valami olyan támogatási rendszerrel, ahol õk el tudják dönteni, hogy bemennek-e egy kollégiumba, vagy pedig albérletet találnak - szintén állami költségvetési pénzekbõl. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)