DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselõ asszony fennkölt, de sajnos az élet reális tényeit nem kellõ módon figyelembe vevõ szózatát hallgatva (Szórványos derültség.) szeretnék rámutatni arra a tényre, hogy az ellenzék sajnos nem olyan módon fejtheti ki a médián keresztül gondolatait, álláspontját, mint ahogy egy tanult és begyakorlott polgári demokráciában elvárható volna. Kénytelen az ellenzék minden lehetõséget megragadni arra, hogy a polgárokhoz, a választókhoz eljuttassa azokat a téziseket, amelyeket a választók érdekében a gyakorlatban érvényesíteni kíván.
Az egy teljesen más dolog, hogy ki, kivel, milyen fórumon hajlandó vitatkozni. Meg kell mondanom, hogy én, Tímár György, a magam részérõl megfontolandónak tartom azt a szempontot is, hogy kit tekinthetünk szópárbajképesnek. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Ez helyes! Ez igen jó! - Derültség.)
(10.00)
Ez egyáltalán nem közömbös szempont. Mert akit elfogadunk, azt egyszersmind a magunk részérõl is egy piedesztálra emeljük. Még akkor is, hogyha meggyõzõdésem szerint ez nem lenne helyes minden esetben. (Közbeszólás a bal oldalon: Így igaz!) Kérem, az, aki közvetve vagy közvetlenül, saját hasznára vagy csak utasításra, bármilyen módon részt vett az ország vagyonának eltüntetésében, azt én a magam részérõl nem tekintem (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.) politikaipárbaj-képesnek.
Köszönöm . (Taps az FKGP padsoraiban.)