DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! A most beterjesztett, öt törvényjavaslatot tartalmazó csomagot illetõen úgy gondolom, mindenekelõtt arra kell rámutatnom, hogy a nyugdíjreform modellje egy teljesen téves feltételezésbõl indul ki. Nevezetesen abból a ténybõl - és erre alapul az összes számítás -, hogy a GDP az ezredforduló után évi 4,5- 5 százalékkal nõ évente, majd 2032-ig fokozatosan 2,5 százalékos GDP- növekedési ütemmel számol. A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint ezek meglehetõsen önkényes és valószínûtlen feltételezések, ezeket semmiféle adatok nem támasztják alá, hiszen több mint harminc éven keresztüli, egyenletes, magas rátájú GDP-növekedés nyilvánvalóan nem tekinthetõ valószínûnek. Márpedig akár csak évi 1-1,5 százalékos eltérés a modelltõl alapvetõen érintheti az új rendszer számszerû kihatásait. Önkényes feltételezés az is, hogy 2006-ra az infláció üteme 2,5 százalékra csökken, majd ezen a szinten marad. Valóban, az európai uniós csatlakozás ilyen inflációs ütemet tételezne fel, de pillanatnyilag minden jel ennek az ellenkezõjére utal.
Az MSZP programja szerint az államháztartási reformot csak széles társadalmi egyetértés alapján szabad és lehet végrehajtani. Ez a széles társadalmi egyetértés azonban nem alakult ki, sõt, azt hiszem, rá lehet arra mutatni, hogy sorozatos botrányok, konfliktusok a jellemzõi a reformnak nevezett elõterjesztés tárgyalásának. Már most világos, hogy nincs társadalmi egyetértés a kormányzati oldal és az ellenzéki oldal pártjainak többsége között, legalábbis a Független Kisgazdapárt ezt a meggondolatlan és végsõ kimenetelét illetõen a magyar államnak rengeteg kárt okozó elõterjesztést elutasítja, és ugyanígy a nyugdíjbiztosító is élénken tiltakozik a beterjesztett törvényjavaslatokkal szemben.
(10.30)
Félõ, hogy ezekkel a változtatásokkal szétverik a ma még valahogy mûködõ és valamilyen biztonságot szavatoló rendszert. A Független Kisgazdapárt különösen erre a veszélyre hívja fel a figyelmet, hiszen a nyugdíjasok helyzete már egyébként is elviselhetetlen - legalábbis a nyugdíjasok döntõ többsége esetében ez a megállapítás igaz -; a beterjesztésben pedig hiányoznak egy valódi reform feltételei.
Egy új nyugdíjrendszer valóban csak reális körülményekre alapozódhatna. Ma viszont a gazdaság körülményei nemhogy nem tekinthetõk reálisaknak, hanem egyértelmûen irreális körülményeknek kell ezeket minõsítenünk. Emiatt bármilyen jó technikák is csõdöt mondanának, ez a mostani beterjesztés pedig távolról sem tekinthetõ jó technikán alapuló beterjesztésnek. Ezért a csõd nagy valószínûség szerint prognosztizálható.
A Független Kisgazdapárt nemcsak kritizál, hanem eddig minden törvényjavaslatnál úgy tette - még ha a parlament gladiátornõje ezt nem is vette észre -, hogy milyen jövõbeni magatartásokat kell tanúsítanunk ahhoz, hogy valóban sikeres elõrehaladás lehessen. Ezért az õ figyelmébe és az igen tisztelt képviselõtársaim figyelmébe is ajánlom a független kisgazdapárti megoldásokat. Eszerint a sikeres államháztartási reform végrehajtásához legalább négy feltételt kell teljesíteni. Ezek közül mindenekelõtt kiemelném az infláció leszorításának szükségességét. Emlékeztetném önöket arra, hogy jelenleg száguldó infláció jellemzõ a magyar gazdaságra. Ez gyakorlatilag minden kezdeményezést kudarccá alakíthat. Bármilyen államháztartási reform valóságos végrehajtása egyszerûen elképzelhetetlen a száguldó infláció megfékezése nélkül.
Nem árt emlékeztetni egy-két konkrét számra igen tisztelt képviselõtársaimat. Így például '96-ban az infláció 24 százalékos volt, '97-ben a tervezett infláció üteme 18 százalék. Azt hiszem, most nem érdemes azon vitatkozni, hogy 18 százalék vagy egyes pesszimisztikusabb vélemények szerint 20 százalék lesz-e az infláció üteme; egyértelmû, hogy az Európai Unió által elfogadhatónak minõsített inflációs ütem legfeljebb 3 százaléknak tekinthetõ. Úgy gondolom, ettõl igen messze vagyunk, és ez a száguldó infláció szétveri az egész finanszírozási rendszert. Hiába lenne akármilyen jó technikán alapuló számítás, az sem érne semmit egy kiszámíthatatlan inflációs ráta mellett.
Nem lehet idõtálló rendszert alkotni ilyen irreális körülmények között. Elég, ha arra utalok, hogy milyen helyzetbe került többek között éppen az infláció miatt is - és természetesen egyéb okok miatt is, de most ezt emelném ki - az egészségügy. Úgy gondolom, példa nélkül álló az a romlás, amely bekövetkezett az egészségügyben. De ugyanezt mondhatnám el az oktatásról, a lakásfinanszírozásról, a nyugdíjakról. Tehát egyértelmû, hogy ezt a kérdést nem lehet figyelmen kívül hagyni, enélkül nincs nyugdíjreform.
A másik fontos szempont a gazdasági növekedés szempontjai. Úgy gondolom, hogy a gazdasági növekedést illetõen a több járulékbevétel érdekében, ami a nyugdíjasok jobb ellátásához is szükséges, eleve szükség lenne a gazdasági növekedésre. A nagyobb foglalkoztatottság és az emelkedõ reáljövedelmek feltétele a gazdasági növekedés. Ma hosszabb ideje a pangás jellemzõ a gazdaságunkra vagy a vitatható, nem érzékelhetõ, és nem is nagyon értékelhetõ 1 vagy maximum 2 százalékos növekedés, amelyre a kormányzat hivatkozik.
Rendkívül sok a munkanélküli. A regisztrált is sok, de ha a nem regisztráltak számával kiegészítjük, akkor úgy gondolom, hogy ez a kifejezés egyáltalán nem túlzás. Két éve folyamatosan csökkennek a reálkeresetek, hiszen a kormányzati adatokból is kitûnõen 1995-ben 12 százalékkal, 1996-ban pedig 5 százalékkal csökkentek a reáljövedelmek, ami egyértelmûen szûkíti a járulékbevételeket. Ezeket a tényeket egyszerûen nem lehet figyelmen kívül hagyni a nyugdíjreformnál, mert bármelyik elem figyelembe nem vétele az egész rendszer összeomlását vonhatja maga után.
A harmadik tétel - amelyet a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint meg kell oldani ahhoz, hogy egyáltalán nyugdíjreformról beszélhessünk, vagy bármiféle nyugdíjreform megvalósítható legyen - a feketegazdaság visszaszorítása. A feketefoglalkoztatást illetõen arra hívnám fel a figyelmet, hogy több százezren nem fizetnek járulékot. Ezt egy magyarországinál lényegesen gazdagabb államháztartás sem tudná elviselni. Több százezren pedig kevesebbet fizetnek, mint amennyit kellene. Egyértelmû tehát, hogy a feketegazdaság fojtogatja nemcsak a társadalmi, gazdasági egyensúlyt és a társadalmi nyugalmat, hanem a reform lehetõségét is.
Kulcskérdés a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint a rendkívül magas elvonások csökkentése. Amint azt már többször elmondtam, a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint elsõ körben legalább 10-15 százalékponttal kellene csökkenteni a társadalombiztosítási járulékot. Meg kellene szüntetni az egészségügyi minimál-hozzájárulást, a mindenkire - tehát az eltartottakra is - vonatkozó 1800 forint kirovását. Úgy gondolom, ez olyan mértékben megsarcolja a társadalmat, amely tulajdonképpen a növekedés rendkívül komoly gátjaként jelentkezik.
(Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes,
az Országgyûlés alelnöke foglalja el.)
Az említett intézkedések szükségesek a feketegazdaság visszaszorítása érdekében, ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy enélkül a gazdasági növekedés meg sem indulhat, tehát az elõrejutás lehetetlen. Az elvonások csökkenése a bevételek növelésének is feltétele.
Ezzel egyidejûleg hatékonyabb nyilvántartást és ellenõrzést is be kellene vezetni. Hangsúlyozom, hogy ezek csak együttesen jelentenek igazán komoly elõrehaladást. Tehát az elvonások csökkentése mellett kell a hatékonyabb nyilvántartást és ellenõrzést megvalósítani. Önmagában a hatékonyabb nyilvántartás és ellenõrzés - az elvonások csökkentése nélkül - nem vezethet a kívánt eredményre.
A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint a hatékonyabb nyilvántartás és ellenõrzés - az elvonások csökkentése mellett - önmagában fontos intézkedések, de ki kell egészíteni több egyébbel.
(10.40)
Így például szükség lenne egy új büntetõkódexre, új büntetõeljárás- jogra, a szakértõkre vonatkozó rendelkezések újrafogalmazására, szükség lenne a bíróság, az ügyészség, a rendõrség dolgainak rendbetételére. Tehát itt egy komplex intézkedéssora van szükség, de hangsúlyozom, ezek alapja a tb-járulékok csökkenése. Enélkül az egész rendszer nem ér semmit.
A negyedik, amit a Kisgazdapárt olyanként jelöl meg, ami nélkül nincs a reform végrehajtásának esélye, a társadalombiztosítás külsõ szakértõkkel és megfelelõ ellenõrzés mellett történõ átvilágítása. A döntések és az anyagi konzekvenciák feltárása és a belsõ tartalékok megismerése céljából a társadalombiztosítás átvilágítása nem halasztható tovább. Ez egy megkerülhetetlen lépés, igen tisztelt képviselõtársaim, a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint. Nem gyõzöm eléggé hangsúlyozni tehát, hogy enélkül az egész nyugdíjreform illuzórikus vágyálommá válik. Minden további változtatás csupán ennek függvényében hajtható végre.
A felsorolt feltételek biztosítása helyett a feltételek ígéretére alapozni reformot nem lehet. Ezért rendkívüli a nyugdíjreform kockázata. A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint óriási botrányokra lehet számítani megvalósítása esetén. Nagyon szomorú vagyok, hogy ilyen kemény kifejezéseket vagyok kénytelen használni, de a társadalmat olyan trauma érheti egy rosszul végrehajtott, óriási költségekbe kerülõ, reformnak mondott antireform esetén, amelyre kötelességem errõl a helyrõl a tisztelt Ház figyelmét felhívni.
Megígérik a késõbbi gazdasági növekedést és az infláció leszorítását. Érthetetlen számunkra ez a elõremenekülés, mert a tények makacs dolgok, a tényekbõl kellene kiindulni, nem pedig a vágyálmokból. A bevételeket még a gazdaság fejlõdésének optimális tervéhez képest is irreálisan magasra tervezik, erre külön felhívnám az önök tisztelt figyelmét, a kiadásokat pedig nem kis részben figyelmen kívül hagyják.
A bevételi és a kiadási oldal ilyen kezelése egy reform esetében elképesztõ! A tervezésnek ez a módszere már ma is óriási problémákat okoz a társadalombiztosítás költségvetésében. A feltételezett hiányok mindig túlteljesülnek, a deficit szinte kezelhetetlen. Elég, ha arra utalok, hogy 1995-ben nulla forint helyett 43 milliárd forint lett a hiány, 1996-ban 17,8 milliárd forint tervezett hiány helyett 70 milliárd forint lett a valóságos hiány; 1997-ben pedig eredetileg nulla forintra tervezték, majd ezt késõbb önmaguk korrigálták 13,5 milliárd forintra. Ehelyett a Független Kisgazdapárt prognózisa szerint legalább 50-60 milliárd forint lesz a hiány. Végül is ezek is jelzik, hogy a tervezett deficitek ilyen nagy mértékû túllépése az egész reformot veszélyezteti.
Ehhez a pénzügyi helyzethez adódik még a reform által okozott további hiány. Ezt a GDP legfeljebb 1 százalékára teszik az elõterjesztõk, de szerintünk ennél bizony lényegesen több lesz a hiány, a Független Kisgazdapárt szakértõi szerint 30 usque 60 milliárd forintnál nagyobb hiány alakul ki a reform következtében, vagyis a reform hatása a nyugdíjbiztosítónál elképesztõen magas összegre fog rúgni; a Független Kisgazdapárt számításai szerint 100-120 milliárd forint is lehet évente. Ez mindenképpen rendkívüli problémát jelent, hiszen vagy a központi költségvetésben kell majd megpróbálni ehhez az óriási hiányhoz forrást keresni és találni, vagy az államadósság nõ évente majd ilyen összeg erejével, ami ugyancsak egy rendkívül negatív következmény. Mindkét esetben tehát tragikus lesz a következmény a nemzetgazdaság számára. Igaz, hogy a tõkefedezeti ellátásban viszont évtizedekig szabad tõkék halmozódnak fel, ezt is látni kell, de a két egyenleg sajnálatos módon egymással nem kerül kapcsolatba, és ez a dolog lényege.
Tehát a felosztó-kirovó körben kialakult hiányt úgy nyeletik le a társadalommal, mintha a másik körben, a tõkefedezeti oldalon nem lenne többlet. Én azt hiszem, nem kell magyarázgatnom, hogy ez milyen gazdasági következményekhez fog vezetni, de ez is egyik sarokpontja a reform meghiúsulhatóságának.
További rendkívül komoly gondot okoz, hogy a kormány, miközben évtizedekre meg akarja szabni a tb rendszerét, a járulékot a mai magas szinten akarja tartani; tehát nem hajlandó csökkenteni az elvonás nemzetközileg is egyedülállóan magas, mondhatni szinte elviselhetetlenül magas mértékét. Ezért felmerül a kérdés, és kénytelen vagyok így feltenni igen tisztelt képviselõtársaimnak: milyen reform az, amelyiknél az egyik legfontosabb kérdést, a járulék mértékének csökkentését egyszerûen megkerülik? Úgy gondolom, ez nem reform, igen tisztelt képviselõtársaim, hiszen ha a reform egyik legfontosabb kérdését meg lehet így kerülni, akkor itt egy olyan fontos tény elkendõzésérõl van szó, ami megkérdõjelezi a reform fogalmának használatát is.
A társadalombiztosítás nyilvántartása ma sem megbízható. Erre különös nyomatékkal hívom fel az önök figyelmét, ugyanis bármilyen reform csak akkor képzelhetõ el és valósítható meg, különösen a megfelelõ hatásvizsgálatok kapcsán, ha megbízható nyilvántartáson alapuló számításokra épül ez a reform. Márpedig ha nincs ilyen megbízható nyilvántartás, akkor az ingatag nyilvántartásra semmiféle reform sem telepíthetõ.
Kaotikus információs helyzetben egy átgondolatlan reform, márpedig szerintünk jelenleg kaotikus információs helyzet van, a reform pedig átgondolatlan... - katasztrofális zavarokhoz és visszaélésekhez vezethet ez az egész elképzelés. A társadalombiztosítás nyilvántartása a mai kisebb feladatokkal sem tud megbirkózni.
Itt ismételten felhívnám képviselõtársaim figyelmét az 1987. évi XI. törvény, a jogalkotásról szóló törvény rendelkezéseire, amelyek többek között kötelezõvé teszik a megfelelõ hatásvizsgálatot. Igaz, hogy ehhez a törvényhez rengeteg számot is mellékeltek. Ezt a Független Kisgazdapárt nem vitatja, de sajnálatos módon ez nem hatásvizsgálat, hanem egy számtömeg és kívánsághalmaz. Ekként ennek semmi köze a jogalkotási törvényben írt hatásvizsgálathoz. Erre példaként tudnám felhozni, hogy a düledezõ tb-nyilvántartás mellett egyedülálló módon háromnapos bejelentési határidõt ír elõ, vagy a bevallásokat számítógépes lemezen akarja elõírni.
(10.50)
Ez egy ilyen, rendkívül zûrzavaros nyilvántartási rendszerben elképzelhetetlen. A Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság szerint legalább 20 milliárd forintot - nem tévedés kérem, 20 milliárd forintot! - kellene informatikára költeni, hogy az megfelelõ legyen; de ez a szám a több ezer szám között nem szerepel, ezért is utaltam arra, hogy a beterjesztett számtömeg és a hatásvizsgálat sajnos nem hozható szinkronba.
A tõkefedezeti biztosítóknál elfeledkezik a rendszer a mûködési költségek kézbentartásáról. Pedig ez jelenleg is komoly gondok forrása annak ellenére, hogy vannak bizonyos elõírások. Ezek hiányában például a bérek szabad megállapítása esetén vajon mekkora mûködési költségek fognak kialakulni? Erre semmiféle hatásvizsgálat nincs.
Egyébként sem megnyugtató a tõkefedezeti biztosítók gazdálkodásának szabályozása. Az, hogy az állam valamilyen formában garantálja a biztosítottak pénzét, még nem jelenti a biztosítottak pénze gondos kezelésének megvalósítását. A kettõ között, úgy gondolom, érezhetik igen tisztelt képviselõtársaim a különbséget. Itt nemcsak az a fontos, hogy az állam garantálja a pénz biztonságát. Ez természetesen nagyon fontos, és ezt mi nem kívánjuk elvitatni, de itt a pénzkezelés gondossága, hasznossága tulajdonképpen azok a szempontok, amelyeket végre meg kellene valósítani, mert különben megint visszaüt az egész rendszer a költségvetésre, megint óriási gondokat fog okozni, mert így csak azt garantálja a törvény, hogy a veszteségeket az állam fogja fedezni. A Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy ez nem reform, hanem zûrzavar és visszakanyarodás, tehát semmiképpen sem tekinthetõ olyan reformnak, amelyre majd büszkék lehetünk a harmadik évezredben.
Hatalmas és majdnem áttekinthetetlen anyagot terjesztett elõ a kormány, összesen több mint 900 oldalt, ezt is szinte ömlesztett állapotban - ezt ki kell emelnem -, szinte minden logikai rendszer nélkül; még azt is rendkívül nehéz megállapítani, hogy melyik kötet a másik folytatása, ugyanakkor önálló rendszerként nem állja meg a helyét; tehát ez is jelzi, hogy az elõterjesztés bizony nincs azon a szinten, amelyen kellett volna lennie. Ilyenkor kénytelen vagyok feltenni a kérdést: vajon itt szándékosságról van-e szó, tehát arról, hogy az elõterjesztõ ködösíteni akart azért, hogy nehezebben lehessen követni az elgondolásait, ennek következtében kisebb legyen a Ház részérõl az ellenállás; vagy pedig arról a szokott dilettantizmusról, amelyet sajnos a Független Kisgazdapárt kénytelen a jelenlegi kormányzat részérõl most már állandósult tényként tudomásul venni.
A törvénynek további negatívuma, hogy szerzett jogoktól foszt meg: így a gyermekgondozás és a felsõfokú tanulmányok idejét kiveszi a szolgálati idõbõl. Szerintünk ez a jelenlegi alkotmányos rendelkezésekbe ütközõ megoldás, ezért erre vissza kell térnünk a részletes vita kapcsán.
Ugyanakkor nem hallgathatom el, hogy van egy pozitívuma is a sok negatívum mellett ennek az elõterjesztésnek. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Na végre!) Nevezetesen, hogy egy éven túl is biztosítja a túlélõ házastárs vagy élettárs részére az elhunyt özvegyi nyugdíjának egy részét. (Sic!) Azonban (Derültség.) az egy év utáni 20 százalékot ... - lehet nevetni, igen tisztelt képviselõtársaim, különösen azoknak, akiknek tele van a zsebük, ugyanakkor lehet nevetni az özvegyeken, akiknek óriási gondot okoz ez. Igen tisztelt Képviselõtársaim! Majd a választópolgáraiknak mondják el, milyen jókat nevettek, amikor elmondtam, hogy elfogadhatatlan, hogy egy év után csak 20 százalék legyen az özvegyi nyugdíj kiegészítése. Rendkívül alacsonynak tartjuk ezt. Az özvegyinyugdíj-jogosultság rendezését a jelenlegi nyugdíjrendszerben is meg lehetett volna oldani; és most tessék nevetni: például el lehetett volna fogadni a feleségem által elõterjesztett megoldást, önök ezt sajnos elutasították, és most úgy csinálnak, mintha önök találták volna ki a spanyolviaszt. Emiatt nincs szükség ilyen elhamarkodott, megalapozatlan, kockázatos és a társadalom számára hatalmas deficitet termelõ álreform benyújtására.
Önök azt hirdették: az alap határozza meg a felépítményt. Ezt tanították évtizedeken át. Most mégis azt kell mondanom ennek a nyugdíjreformnak az elõterjesztése kapcsán, hogy önök ahhoz a módszerhez folyamodtak, hogy elõször a tetõt akarják föltenni a nem létezõ alapokra, a még fel nem épített házra, és mindezt harminc vagy negyven óra alatt - teljesen mindegy, hogy melyik oldalról nézem - kívánják megoldani. Nos, a Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy ennek óriási és rendkívül szomorú, negatív következményei lesznek; de természetesen - amint többször bejelentettük - hajlandók vagyunk akár egész nyáron át, szünet nélkül dolgozni, hogy jobbítsuk ezeket a rendkívül rossz nyugdíjreform-törvényeket (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret leteltét. - Közbeszólás az MSZP padsoraiból: El kell járni a bizottsági ülésre!), és hogy a nyugdíjasok ... - befejezem a mondatot, elnök asszony; elnézést, sosem tudom, hogy a hátam mögött változás van, elnök urat vagy elnök asszonyt kell-e szólítanom, de most már látom: elnök asszony -; tehát szeretném jelezni, hogy a Független Kisgazdapárt természetesen megfelelõ módosító javaslatokkal kívánja jobbítani ezt a beterjesztést, és remélem, ennek eredményeként olyan törvény születhet (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret leteltét.), amelyre vissza lehet térni abból a szempontból, hogy az elfogadható-e vagy sem.
Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps az FKGP padsoraiban.)