UNGÁR KLÁRA (SZDSZ): Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök asszony. Az SZDSZ-frakció második felszólalójaként nekem már lényegesen kevesebb idõ jutott mára, ennek ellenére nagyon fontos, hogy két tévedést korrigáljak az elõttem szóló fölszólalásában. A nyugdíjreform semmilyen szerzett jogot nem vesz el. (Taps a kormánypártok soraiban. - Dr. Kis Gyula József: Tessék igazat mondani!) A nyugdíjreform nem csorbítja sem az özvegyeknek, sem... (Selmeczi Gabriella: Az árváknak! - Derültség az ellenzék padsoraiban.) a jelenlegi nyugdíjasoknak sem a jogait, sem a pénztárcájukat nem rövidíti meg.
A nyugdíjreform és egyáltalában a nyugdíjrendszer... - a jelenlegi nyugdíjrendszerünkben és ami a reform után még marad, az úgynevezett felosztó-kirovó vagy az elsõ pillérben az állampolgár jogosultságot szerez. Jogosultságot szerzett eddig is. Ez a jogosultság azt jelenti, hogy generációk közötti szolidaritásról igazából nem érdemes beszélni. Az állampolgár maga a bérével, a keresetével és az utána fizetett járulékkal jogot szerzett nyugdíjra. Egy komoly pusztulást átélt országban nem lehetett mást csinálni, pénzügytechnikailag nem lehetett mást csinálni, csak egy felosztó-kirovó rendszert. Tehát nem lehetett mást csinálni, mint hogy az éppen aktívak befizetik az éppen nyugdíjasok nyugdíját. De ez egy finanszírozási mód, ez nem azt jelenti, hogy a jelenlegi öregeinket a fiatalok tartják el; hanem azt jelenti, hogy a jelenlegi fiatalok pénzébõl vonjuk le azt a pénzt, amit a mostani öregeink megkerestek, és az elõttük öregeknek kifizettünk. Ez egy idõben eltolt fizetés, de nem azt jelenti, hogy õk eltartottak.
Ez azt jelenti, hogy jogokat szereztek. És ezeket a jogokat senki semmilyen formában nem óhajtja csorbítani, hozzáteszem: nem is lenni alkotmányos. Itt a jogok növekedésérõl van szó, itt az özvegyek egy részének - ahogy a kettõvel elõttem fölszólaló Csehák Judit pontos számot mondott -, több mint 400 ezer özvegy ember nyugdíja fog emelkedni.
Mi is a nyugdíjreform? A nyugdíjreform egy borzasztó egyszerû dolog - és azt hiszem, hogy a hétköznapi igazságérzetünknek megfelel -, a befizetett pénzek és a kifizetett pénzek közötti szoros kapcsolat. Tehát, aki sok járulékot fizet, annak lényegesen magasabb lesz a nyugdíja. Vagy azért fizet sokat, mert a fehérgazdaságban bevallott jövedelme van és kifizeti; vagy azért fizet sokat, mert sok évig dolgozik, vagy a kettõ együtt. Ez azt jelenti, hogy a nyugdíja idõs korában lényegesen magasabb lesz ahhoz képest - nem a maihoz képest, hanem ahhoz képest -, aki a feketegazdaságban dolgozik vagy ahhoz képest, akinek alacsonyabb a befizetése vagy ahhoz képest, aki rövid ideig dolgozik. Ha elmennek idõs emberekkel beszélni, nagyon sokszor fölteszik azt a kérdést, hogy a szomszédasszony, aki nem dolgozott, miért kap ugyanannyit, mint én, aki 38,5 vagy 45 évet dolgoztam.
A hétköznapi igazságérzetünket sérti a jelenlegi rendszer. Nem finanszírozási kérdésrõl van szó, nem csupán arról van szó, hogy a jelenlegi rendszerben - miután a fogyó népességben az idõsek száma jelentõsen megnõtt a fiatalok számához képest - gyakorlatilag már csak az adófizetõk pénzébõl lehet nagyon alacsony szintû szolgáltatást nyújtani. Nem csak errõl van szó! Arról van szó, hogy a jelenlegi rendszer igazságtalan. Tehát azokban az országokban, ahol fejlettebbek, és ahol egyébként még más forrásokból tudnák fönntartani a felosztó-kirovó rendszert, ott is reformokra került sor, sõt Svájcban és Angliában bizony a tõkefedezeti elem is megjelent. Azt hiszem, hogy mind a két ország Európában van, de más országokban is terveznek ilyenfajta reformot. A legutóbbi egy hónapban Lengyelország jelentette be, hogy ilyenfajta reformot szeretne csinálni, mint amit mi most Magyarországon az elmúlt két hétben elkezdtünk tárgyalni.
(12.00)
Gyors-e ez a reform, vagy lassú? Azonkívül, hogy nagyon hosszú ideje készítõdnek vagy készülnek elõ a reformanyagok, e reform igazi bevezetése - miután fokozatos, és tíz év alatt készül el az elsõ pillér, az a pillér, amibõl a nyugdíj legnagyobb részét fogjuk kapni, függetlenül attól, hogy hány évesek vagyunk - tíz év átmeneti idõszak, tízéves lassú átmenet során valósul meg. Ez többek között összhangban van a korhatáremeléssel is, ami szintén tízéves átmenettel történik.
Némi döbbenettel hallgattam Császár Teréziát, aki azt mondta, hogy a nyugdíjrendszer válságát...- az eddig meghozott intézkedések, a korhatáremelés és a szigorítások, a rokkantrendszerben várható szigorítások, illetve a szolgálati idõ terén és más - a nyugdíj- kiszámítási módszereknél a nyugdíjemelésnél - meghozták már a szükséges egyensúlyt. Azért hallottam némi döbbenettel, mert amikor a korhatáremelés kérdését tárgyaltuk a Házban, bizony nem az volt a véleményük sem nekik, sem a pártjuknak, hogy ez egy szükséges lépés. Azt is mondhatnám: örülök, hogy ma már elfogadták a kereszténydemokraták, hogy egy szükséges lépés volt a korhatáremelés.
Mi az, ami történik azon kívül, hogy a befizetés és a kifizetés, a járulék és nyugdíj szoros kapcsolatba került? Ami történik, az az, hogy az alapjairól kell felépíteni egy magánnyugdíjrendszert. Azért kell az alapjairól, mert nincsenek meg az alapjai. Egy felosztó-kirovó rendszer van Magyarországon, ezért a fiatalok, a frissen munkába lépõk számára lehet kötelezõen, a többiek számára csak választhatóan elõírni, hogy a kötelezõ járulékuk egy részét magánpénztárban saját maguknak gyûjtsék - saját maguknak és a gyermekeiknek gyûjtsék. Ha valamely állítás nem igaz - hogy ez a nyugdíjreform a gyermekeknek és a gyermekes családoknak rossz -, akkor ez az az állítás, ami nem igaz. Tudniillik a tõkefedezeti pillér a magánnyugdíjnak az a lényege, hogy örökölhetõ. Az örökösök pedig általában a házastárs mellett a gyermekek szoktak lenni. Azt gondolom: minden olyat, ami nem igaz, nem valóságos a reformmal kapcsolatban, minden alkalommal vissza kell utasítanunk, és elég gyorsan kell visszautasítanunk.
Van még egypár ilyen alapvetõ félreértés a nyugdíjreform kapcsán. Az utóbbi napokban nagyon sokszor hallottam azt, hogy mennyivel jobbak az önkéntes pénztárak, mint a kötelezõ pénztárak. Az önkéntes pénztárak nonprofit szervezetek csakúgy, mint a kötelezõ pénztárak. A nonprofit szervezet azt jelenti, hogy ha a rábízott vagyont befekteti, akkor tagjai javára kell a befektetés hozamát jóváírni. A magánnyugdíjrendszer azt jelenti, hogy az állampolgár a magán, akirõl szó van, és nem a pénztár, nem a befektetõ és nem a vagyonkezelõ. Az emberrõl, az állampolgárról van szó, akinek a pénzét befektetik, a befektetés költségeit levonják, és az állampolgár számlájára lehet - sehova máshova nem lehet - a hozamot felírni és jóváírni. Azt gondolom, minden olyan vádat vissza kell utasítani, amely azt mondja, hogy itt van Magyarországon 3-400 pénzintézet, amely nyerészkedni fog a nyugdíjreformból.
Nem ez történik! Magyarországon van 300 önkéntes pénztár, amelyeknek lehet, hogy van 100 darab vagyonkezelõjük, lehet, hogy csak 50, de ez a 300 önkéntes pénztár ma Magyarországon mûködik. A 300 önkéntes pénztárba a nagyon sok - 5-600 ezer - tagja mellé évente kötelezõen 70 ezer fiatalnak be kell szállnia, illetve majd meglátjuk, hogy mennyien be akarnak szállni. Az a dolguk, hogy a pénzt begyûjtsék, a pénzt jól kihelyezzék, és a pénztártagok vagyonát gyarapítsák.
Aki szûk pénzügyi körökrõl beszél, azt gondolom, nem nézett körül, és nem nézte meg, hogy a '93-as, az elõzõ parlament által az önkéntes pénztár tekintetében nagyon helyesen meghozott törvénybõl és tapasztalataiból következik, hogy bizony továbbléphetünk. Nem figyelte, nem nézte meg, hogy milyen fejlõdésnek indult ez az ágazat, és milyen sok ember választotta a nagyon magas járulék mellett is. Nem ismeri a szabályait, nem ismeri a nagyon szigorú szabályait, amelyet a kötelezõ pénztárak esetében egyébként még szigorúbb szabályoknak kell felváltaniuk; és azt gondolja, hogy valamilyen pénzügyi körök érdekérõl van szó.
Azonban azt gondolom, maguk a számok bizonyítják, hogy sem szûk pénzügyi körökrõl, sem pénzügyi körökrõl nem lehet beszélni, hanem egy elkezdett reform következetes továbbvitelérõl van szó. Ha következetesen továbbgondoljuk a '91-es országgyûlési határozatot, és ha ténylegesen továbbgondoljuk azt, ami Magyarországon '93 és '97 között történt, akkor bizony meg kell lépnünk azt a lépést, hogy a nyugdíjjárulék legalább egy részét... - mert csak egy pici részérõl van szó - az állampolgár a saját maga számára - ha úgy adódik, akkor gyerekei vagy az utódai öröklik, ha már nem tudja élvezni - ezt megtehesse.
Nagyon sokan említik, hogy ez valójában semmifajta gazdasági haszonnal nem fog járni. Ha semmilyen gazdasági haszonnal nem járna, akkor is meg kellene tennünk a polgárosodás és a magántulajdon bõvülése és a magántulajdon kiterjesztése érdekében. Ha csak ennyi lenne az oka, ezt a lépést akkor is meg kellene tennünk, de nemcsak ennyi az oka. Ha ma Magyarországon akár tízmilliárd forinttal többet tudnak befektetni, és akár ötmilliárd forinttal több marad a vállalkozói szférában, akkor ennek az országnak sokkal nagyobb lehetõsége van a gazdasági növekedésre, mint elõtte.
Mi történt az elmúlt pár évben? Annak ellenére, hogy a '93-94-es bankkonszolidáció során, ami 350 millió forint államkötvény kibocsátását jelentette... (Közbeszólások a kormánypártok padsoraiból: Milliárd!) - milliárd -, ami azt jelentette, hogy a '94-95-96-os évi költségvetésben a GDP 1,7 százaléka és 4,5 százaléka közötti kamatteher jelent meg, tehát egy ilyen bankkonszolidáció után, amelyrõl mindenki tudja, hogy nagy része jogos volt; de a kiadásoknak bizony volt egy része, ami nem volt jogos, egy ilyen teherrel elindulva ez a kormány megoldotta, hogy Magyarország kikerült a súlyosan eladósodott országokból, és megoldotta azt, hogy a költségvetés hiánya nem növekedett évrõl évre.
Soha máskor nem lehet nyugdíjreformot csinálni! Lehet, hogy két év múlva a gazdasági mutatók még jobbak lesznek, és még könnyebb lesz nyugdíjreformot csinálni. Tulajdonképpen az elmúlt három év adataihoz és folyamataihoz képest most van ott az ország - még Császár Terézia kérdésére azt is válaszolhatom -, hogy bizony még el is lehet adósodni a nyugdíjreform miatt, mert az adósság felvétele azt jelenti, hogy a terheket szétosztom hosszú idõre; azt jelenti, hogy a következõ 20-30 évben osztom szét. Tényleg azt gondolom, hogy ami az állampolgárok nyugdíját, a megtakarítások növekedését szolgálja, ami esélyt ad a gazdaságnak a gyorsabb fejlõdésre, az bizony mind olyan cél, amit mindannyiunknak támogatnia kellene.
Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)