SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselõtársaim! Az MSZP-SZDSZ- kormány által beterjesztett törvényjavaslattal, törvénycsomaggal az a legfõbb baj, hogy nagyfokú bizonytalanságot fog okozni, illetve eredményezni. A társadalombiztosítás rendszerét olyan rövid idõ alatt kívánja olyan jelentõs mértékben átalakítani, hogy ez alapjaiban fogja érinteni az állampolgárok létbiztonságát. Az egész kísérlet ahhoz hasonlítható, mintha az MSZP-SZDSZ-kormány kötelezné az állampolgárokat arra, hogy, mondjuk, egy csõdközelben lévõ utazási irodába fizessenek be, és menjenek el Szamarkandba.
Másrészt bizonytalanságot okoz ez a törvényjavaslat az egyeztetésben is, hiszen ezt a méreteinél fogva akár súlyos testi sértésre is alkalmas törvénycsomagot és az ahhoz készített módosításokat még meg kell majd vitatni a civil szervezetekkel és a szakmai szervezetekkel.
(12.10)
Miért és kinek is okoz bizonytalanságot ez a bizonyos törvényjavaslat? A legfõbb félnivalója azoknak van, akikre ez a törvény látszólag nem is vonatkozik. Ezek a jelenlegi nyugdíjasok és a hamarosan nyugdíjba menõk. Az õ számukra a törvény egyetlen biztos dolgot jelent: abból a pénzügyi rendszerbõl, amelybõl a nyugdíjukat fizetik és emelik, évrõl évre egyre jelentõsebb mennyiségû pénzt fognak kivonni úgy, hogy ez idõ alatt a nyugdíjasok száma növekedni fog, az aktív keresõk száma pedig tovább csökken - hiszen a demográfiai mutatók ezt mutatják. Ez pedig azzal a veszéllyel jár, hogy tovább fog csökkenni a kezdõ nyugdíjak értéke, és a már megállapított nyugdíjak is egyre többet veszítenek az értékükbõl. Igen, a nyugdíjasokat és a nyugdíjhoz közel állókat az a veszély fenyegeti, hogy a nyugdíjuk értéktelenedni fog. Félnivalójuk ezeknek az állampolgároknak akkor nincs, ha elhiszik a miniszterelnök úr ígéretét, hogy az így kiesõ pénzt minden körülmények között fedezni fogja a központi költségvetés. Nos, a miniszterelnök úr ígéreteinek pénzbeli megvalósulásáról talán kérdezzék meg az egészségügyi dolgozókat, mekkora béremelést is kaptak a miniszterelnökkel történõ megállapodás után!
Nézzünk csak egy egyszerû pénzügyi konstrukciót, hogy milyen pénzügyi konstrukciót is takar a kormány javasolt megoldása. Tehát nézzünk erre egy egyszerû példát! Leginkább ahhoz hasonlítható ez a megoldás, mintha van egy házaspár, akinek a jövedelme legyen, mondjuk, havi 50 ezer forint. Ez az 50 ezer forint úgy, ahogy elegendõ a havi kiadásaikra. Nos, ez a házaspár úgy dönt, hogy gondoskodni szeretne idõs napjairól és takarékoskodni kezd, ezért úgy dönt, hogy - mondjuk - havonta tízezer forintot befizet egy bankba kamatra. De mivel ez a bizonyos tízezer forint szükséges neki ahhoz, hogy meg tudjon élni, ezért ugyanennyi összeget felvesz hitelre egy másik banktól vagy akár ugyanattól. Ismervén a betéti és a hitelkamatok közti különbséget, én azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, hogy ezzel a konstrukcióval nem néz biztos öregség elé ez a házaspár, sõt néhány év után örülhet annak is, ha a lakása megmarad. Bizony, a kormány javaslata errõl a pénzügyi konstrukcióról szól, semmi másról. Ezt jelenti ez a bizonyos kiszámítható jövõ. A nyugdíjjárulék ugyanis, amely most sem elegendõ a nyugdíjak fedezésére, ennek a járuléknak az egynegyedét kötelezõen magánpénzügyi alapokba helyezi, és a nyugdíjak fizetésére piaci kamatok mellett hiteleket vesz fel, többek között ezektõl a magánalapoktól.
Tisztelt Képviselõtársaim! Hasonlóan nincsenek irigylésre méltó helyzetben a középkorúak sem, még akkor sem, ha elhiszik a kormány roppant derûlátóra tervezett gazdasági prognózisait. Márpedig a kormány eddigi gazdasági teljesítményét úgy tudnánk összefoglalni, hogy talán - ha hihetünk a gyõzelmi jelentéseinek - a jelentõs visszaesés után sikerül abba a növekedési fázisba visszajuttatni az országot, amelyben 1994-ben átvette. Szóval, a középkorúaknak azzal a dilemmával kell majd szembenézniük, hogy maradjanak-e meg ebben a forráshiányossá tett nyugdíjrendszerben, vagy talán próbáljanak szerencsét a magánalapok rendszerében. Mivel ezeknek az embereknek már csak kevés idejük van a nyugdíjig - még a kormány-elõterjesztés is azt állítja -, hogy könnyen kerülhetnek rosszabb helyzetbe, mintha a jelenlegi rendszerben maradnának. Tehát a középkorúaknak is igen nehéz valami biztatót mondani.
Valószínûleg egyáltalán nem értik ezek az emberek, hogyan járnak rosszabbul az átlépéssel, hiszen a propaganda arról szól, hogy a befizetéseik saját számlán kamatoznak, és akár örökölhetõek is, azaz érthetõ, hogy rövidebb idõ alatt kevesebb tõkéjük gyûlik össze, de hogyan járhatnának rosszabbul, mintha egyáltalán nem gyûjtenének tõkét. Nos, megmondjuk, tisztelt képviselõtársaim, úgy, hogy aki átlép az új rendszerbe, az a régiben szerzett jogosultságainak egyharmadát elveszíti. Csak éppen errõl szemérmesen hallgat a kormányzati propaganda - de ez a törvényjavaslatban így benne van.
Cseppet sem irigylésre méltó a pályakezdõk helyzete sem. Nekik kell majd az adóikból kifizetni az új rendszer által generált adósságot. Azaz õk lesznek, akik kétszer fizetik meg a nyugdíjukat. Másrészt õk azok, akiket leginkább fenyeget az a veszély, hogy öregkorukra azzal szembesülhetnek, hogy az évtizedek alatt tõlük kötelezõen levont pénzükért jóval kevesebb nyugdíjat kapnak, mint amire számítottak. Nem is beszélve arról, hogy a garanciavállalás jelképes volta miatt, néhány alap csõdje miatt a befektetésük nagy része elúszhat. S míg ennek a kockázatnak a vállalása szabadon szerzõdött felek között természetes, addig a kötelezõ jelleg miatt a konstrukció leginkább az egykori békekölcsönnel hasonlítható össze.
Tisztelt Képviselõtársaim! Félreértés ne essék, nem a nyugdíjrendszer reformja ellen szólunk. Ez a mai nyugdíjrendszer már így is rengeteg hibával rendelkezik, amit pénzügyileg nagyon nehéz menedzselni. Ez a rendszer ugyanis túlígérkezett. Két dolgot ígért: egyrészt a nyugdíjak értékállóságát, másrészt pedig egy magas kezdõ nyugdíjat próbált adni az embereknek. A teljesíthetetlenség elõször az értékállóság megszûnését, majd a kezdõ nyugdíjak folyamatos csökkenését eredményezte. A jelenlegi nyugdíjrendszer mind a mai napig fájó igazságtalanságok sorát termeli nap mint nap, és ezt csak fokozza az, hogy a pénzügyi nehézségek folyamatos emlegetése miatt a nyugdíjasok bizony egyre többen érzik úgy, hogy a társadalom már csak eltartottaknak tekinti õket.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt ezt elfogadhatatlannak tartja! Nyugdíjasaink hosszú munkával egy nagyon nehéz korban szerezték meg a jogukat az idõskori ellátásukra, és visszatetszõnek tartjuk, ha munkájuk eredményének eltékozlásáért bárki is rájuk próbálná kenni a felelõsséget; különösen akkor, ha mindez olyanok részérõl történik, akik tevékenyen vettek részt a tékozlásban. Nem a tõkefedezeti rendszer térnyerése ellen szólunk. Sõt, úgy gondoljuk, szükséges arra ösztönözni a polgárokat, hogy amikor lehetõségük van, takarékoskodjanak idõs korukra. Az önkéntes nyugdíjpénztárak adatai arról szólnak, hogy ilyen igény létezik a polgárokban. Az hogy egy folyamatos reálbércsökkenés idõszakában ilyen növekedést tudtak produkálni a magánpénztárak, azt mutatja, hogy a hosszú távú befektetéseket eszközlõ nyugdíjalapok létrejöttéhez nem szükséges állami kényszerrel kötelezni a polgárokat.
A történteket végiggondolva nem értjük, hogy egyrészt miért ez a sietség. Kinek olyan fontos azonnal bevezetni egy ekkora horderejû változtatást úgy, hogy sem a jogi környezete, sem az adminisztratív, illetve sem az informatikai háttere nincs meg, és így nem lehetséges január 1-jéig bevezetni? Vajon kinek az érdeke ekkora bizonytalanságot és felfordulást csinálni? Talán a pénzügyminiszternek olyan sürgõs az államháztartás hiányát növelni? Akkor vajon mi értelme volt a Bokros- csomagnak? Mi értelme volt rázúdítani az országra a Bokros-csomagot?
Kinek jó ez? A nyugdíjasok számára biztosan nem jó, hiszen ez csak azt jelenti a számukra, hogy ennyivel hamarabb kezdik el kivonni a rendszerbõl azt a pénzt, amely a nyugdíjak kifizetésére kellene - és lesznek ráutalva a mindenkori pénzügyminiszter jóindulatára. Még a pályakezdõknek sem érdeke ez a sietség, hiszen egy rosszul elõkészített reformból származó káruk sokkal de sokkal nagyobb lesz, mint az egy évnél hosszabb idejû tõkefelhalmozásból származó nyereség.
(12.20)
Így hát nem marad más érdekelt, mint a befizetett pénzek kezelésére áhítozó pénzügyi körök. Nos, a kormány hajthatatlanságát nézve - a reform mindenáron való átverésére - láthatjuk, hogy a kormány és a kormánypártok a lakosság mely csoportjának érdekében tevékenykednek. Ebbõl a lépésbõl biztos hasznuk csak e köröknek lesz.
Ellentétben a kormánnyal, a Fidesz-Magyar Polgári Párt úgy gondolja, hogy a társadalombiztosítás reformjának az a sajátossága, hogy a reformok bevezetésének és az új rendszer mûködésbelépésének egyaránt rendkívül nagy az idõigénye. Külföldi példák sora is bizonyítja, hogy a nyugdíjreformot, a társadalombiztosítás reformját nem lehet pár hét alatt elvégezni.
Jómagam mint annak a generációnak a képviselõje, amely a társadalombiztosítás reformjának valószínûleg csak igen hosszú távon lesz élvezõje vagy éppen az elszenvedõje, óvni szeretném a kormánypárti képviselõket attól, hogy e generációs adósságteher továbbgörgetésével próbálják megoldani a társadalombiztosítás reformját.
A társadalombiztosítási reform idõigénye még egy dologra figyelmeztet. A társadalom tagjainak hosszabb távon tudniuk kell számítani, tudniuk kell kalkulálni azzal, hogy milyen feltételek fogják meghatározni a körülményeket. Ezért a társadalombiztosítás reformjának csak akkor van értelme, ha egy átfogó reformkoncepció intézkedési csomagként van megfogalmazva és vitára bocsátva. Ellenkezõ esetben könnyen bekövetkezhet, hogy a koncepcionálisan nem illeszkedõ elemek zagyva halmaza lesz az eredmény.
Külön érdekes fejlemény, hogy az érdekképviseletek - némi ellenállás után - elkezdték támogatni a reformot. Érdekes idõbeli egybeesés, hogy az álláspontjuk akkor változott meg, amikor megszületett a megállapodás. Négyévi botrányos mûködés ellenére, továbbra is bent ülhetnek a tb-önkormányzatokban úgy, hogy tevékenységükkel ráadásul nem kell elszámolniuk a választópolgárok elõtt. Magyarán szólva, az MSZOSZ-nek sikerült egy tál lencséért eladnia az általa képviseltek érdekeit, és az érdekegyeztetés eredményét csak ott sikerül tetten érni, hogy ez egy jó nagy adag tál lencse volt.
Továbbá: mind a mai napig senki nem magyarázta meg, mi az oka annak, hogy a kormánypártok, az MSZP és az SZDSZ, felülbírálták az 1991-es országgyûlési határozati javaslatnál vallott, a választópolgároknak '94-ben megígért, majd a kormányprogramban rögzített álláspontjukat. Szeretnénk végre hallani, hogy a kormányhoz közel álló pénzügyi körökön kívül kinek, mikor és miért lesz jobb ez a megoldás. Miért lesz jobb ez a megoldás, mint a '91-ben elfogadott, több mint 80 százalékos megegyezésen, konszenzuson nyugvó országgyûlési határozat? Miért jobb ez? Miért változtatták meg önök, kormánypárti képviselõk a véleményüket gyökeresen? Amíg ezekre a kérdésekre nem kapunk meggyõzõ válaszokat, addig nem tudjuk támogatni ezt a javaslatot, és ragaszkodunk a saját elképzelésünkhöz. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Van?)
Mi az, amit javaslunk? Mi az, amit a Fidesz-Magyar Polgári Párt nagyon régóta javasolt?
Elõször is: szükségesnek tarjuk az ellátási szintek szétválasztását. Ennek érdekében a jövõben az állami szociálpolitika feladata kell hogy legyen a bizonyos életkorban lévõk számára állampolgári jogon járó alapjövedelmek garantálása, amelynek alapvetõ forrása az állami adóbevétel. A most beterjesztett törvénymódosítás erre csak látszatmegoldást tartalmaz.
Helyesnek tartjuk egy három szintû nyugdíjrendszer bevezetését a jelenlegi nyugdíjak és nyugdíjrétegek kettébontásával, az alapnyugdíj és a munkanyugdíj bevezetése mellett. Koncepciónk szerint minden rendelkezésre álló eszközzel ösztönözni kell az önkéntes tõkefedezeti nyugdíjalapok mûködését, de kizárólag az önkéntesség alapján, ahogy ez egy polgári társadalomra jellemzõ kell hogy legyen.
A javaslatunk munkanyugdíjakat érintõ része arról szól, hogy fel kell számolni azokat az igazságtalanságokat, amelyekkel ma is terhes az új nyugdíjrendszer. Az általunk javasolt változtatások arra irányulnak, hogy a nyugdíjak nagysága arányos legyen a munkában töltött idõvel és a befizetett járulékkal. Azaz: aki kétszer annyi ideig dolgozott ugyanolyan jövedelemmel, az kétszer akkora munkanyugdíjat kapjon. Javaslatunk kiküszöbölné az igazságtalanságokat, nem ösztönözne arra, hogy az emberek - jobb megoldás nem lévén - idõ elõtt, korán nyugdíjba meneküljenek.
Miért jobb még - egyébként - a mi javaslatunk a kormányénál? Leginkább azért, mert nem teremt újabb hiányokat a nyugdíjrendszerben, ezáltal nem teremt újabb hiányokat az állami költségvetésben, és ezzel jelentõsen megnöveli a jelenlegi nyugdíjasok biztonságát. Azért is jobb a mi javaslatunk, mert nem teremt ilyen hiányt, megkíméli a jelenlegi, még aktív generációt attól is, hogy kétszer kelljen befizetéseket eszközölnie, fizetve egyszer a késõbbi saját nyugdíjára, és fizetve az emiatt a nyugdíjrendszerben keletkezõ hiány terheit is.
Végül felhívnám a nyugdíjasok figyelmét arra a magatartásra, amit jelenleg a kormány folytat. A választási évre való tekintettel a miniszterelnök soha nem látott mértékû nyugdíjemelést ígér be egy idõben azzal, hogy olyan törvényjavaslatot terjesztenek be, amely a nyugdíjak emelését sokkal kedvezõtlenebbre változtatja. Igen éles vita folyik hetek óta arról, hogy az a javaslat, amit az MSZP-SZDSZ kormány beterjesztett, kedvezõtlenebbül fogja a nyugdíjakat emelni.
Szeretnék reagálni a kisebbik kormánypárttól elhangzott vezérszónoklatra. Ön arról beszélt a törvény kapcsán, hogy szabad szerzõdéskötés fog megvalósulni, amely a polgári társadalmakra jellemzõ. Nem tudom, hogy ön milyen törvényjavaslatot, milyen törvénycsomagot olvasott, tudniillik ez a beterjesztett nyugdíjcsomag, törvényjavaslat nem a szabad szerzõdéskötésrõl szól. Ez a törvényjavaslat a kötelezõ tõkefedezeti rendszert, a kötelezõ magánpénztárak intézményét hozza be. Ez pedig nem a szabad szerzõdéskötések kategóriájába tartozik. Amirõl ön beszélt, az a '91- ben elfogadott országgyûlési határozat, amelyet akkor, '91-ben, önök is megszavaztak - bizonyára nagyon régen volt. Ez a bizonyos határozat szól arról, hogy a nyugdíjrendszeren belül a harmadik pillért úgy vezetik be, hogy meghagyják az állampolgárok szabad szerzõdéskötésének keretei között, és megpróbálják az adórendszereken keresztül ösztönözni az állampolgárokat, hogy ha van megtakarított pénzük, akkor ezt a megtakarított pénzt - a gondoskodás miatt - fizessék be ezekbe a magánpénztárakba. Ez egy nagyon helyes rendszer. Ez az a rendszer, amirõl a Fidesz-Magyar Polgári Párt beszélt. Ez az a rendszer, amely a polgári társadalmakra jellemzõ. Tehát valószínûnek tartom, hogy ön, képviselõ úr, errõl a bizonyos határozatról beszélt.
Összefoglalva: mi a Fidesz-Magyar Polgári Párt véleménye az MSZP- SZDSZ kormány beterjesztett javaslatáról? Számunkra elfogadhatatlan a javaslat. Egyrészrõl: ez a nyugdíjreform kaotikus állapotokat teremt, ez a nyugdíjreform bizonytalanságot terem mind a jelenlegi nyugdíjasok körében, mind a középkorú generáció körében, mind pedig a fiatal pályakezdõk körében. Pénzt von el a nyugdíjasoktól, pénzt von el a nyugdíjkasszától. Sajnos, csak egy igen szûk kör számára jelent elõnyöket garantáltan.
Tisztelt Képviselõtársaim! Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)